A zöld bonanza székek esete

Szép zölden érkeztek ezek a zöld színű, bonanza típusú székek. Egy szép, zölden viruló nyári napon.

Krémszínűen távoztak egy őszi, ködös, igazán krémszínű napon.

Már igencsak hideg volt, amikor fotóztam őket.

Annie Sloan chalk paint krétafestékkel festettem őket, old ochre színben, majd sötét színű viasszal antikoltam.

Csiszolás nélkül vittem fel a felületre, hiszen ez a festék egyik lényege. Az első réteg után így nézett ki mindkét szék. Itt még semmi gyanús nem tűnt fel, számítottam rá, hogy két rétegben kell majd felvigyem a festéket.

A barázdáknál kicsi ecsetet használtam.

Amikor a második réteg után is voltak helyek, ahol így nézett ki, akkor már kezdett gyanússá válni a dolog.

Nem tudom, hogy a kép jól visszaadja-e, de bizony foltokban át-áttűnik az eredeti zöld szín. Nem úgy, mintha nem fedne jól, és a festék mögött látszódna a zöld, hanem úgy, mintha a festék feloldotta volna a zöld pigmenteket, azok összekeveredtek volna a festékkel és olyan érdekes, fátyolosan zöldes-krémes színt produkáltak a széknek.

Első reakciómban rákentem még egy réteg festéket. majd még egyet, majd még egyet…

Később gondoltam át igazából, mik is lettek volna a lehetőségek:

1. Lecsiszolom az egészet. Ez még háromszor annyi munka, mint amit eddig eltöltöttem vele, és elveszítem a drága festéket, amit eddig rákentem. A ráfordított munka mennyisége, és szék értéke közötti különbség aránytalanul naggyá lesz.

2. Elfogadom a helyzetet, a kritikus részeknél javítgatok, visszacsiszolom, újrakenem több rétegben.

3. Rájátszom a történésre és hagyom, hogy a bútor önmaga vezessen.

Ezek közül az első a profi megoldás. Viszont mérlegelendő, hogy ér-e annyit az egész? Ez mindig egy nehéz kérdés használt bútorok felújításánál. Nagyon könnyen áteshetünk egy olyan ponton, hogy a befektetett munkánk már túl sok, hogy veszni hagyjuk, viszont már a felénél látjuk, hogy ez bizony nem éri meg, mert a hozzáadott érték közel sem lesz annyi a végén, mint amennyi munkát és időt összesen ráfordítottunk. Ettől kivétel, ha a tárgy eszmei értékkel bír a számunkra. Ezért szeretek én inkább ilyenekkel dolgozni: mert nem kérdés, hogy megéri-e foglalkozni vele.

A második lehetőséget válaszottam első felindulásomban. A végén nem is lett rossz, de itt a harmadik: egy izgalmas és kreatív dolog, hátha lesz egyszer lehetőségem majd azt is tesztelni. (A történethez hozzá tartozik, hogy ezeket a székeket most nem magamnak festettem át, hanem egy kedves ismerősömnek.)

Amikor úgy éreztem, hogy elégedett vagyok az eredménnyel és a zöld pigmentesedést telefonon átbeszéltük Zsuzsával, akkor nekiálltam viaszolni. Amikor a széket viszoltam napsütétes 18 fok volt, szép is lett nagyon!

A hintaszéken veszett hidegben dolgoztam. Egy ponton becuccoltam a házba, de ott meg idegesített, hogy nem látok rendesen. Hiába volt nappal, meg világos, meg az erkélyajtó mellé húzódzkodtam, akkor is úgy éreztem, hogy nem látom rendesen, hogy hová kell még egy kicsi, honnan kell visszatörüljek stb. Úgyhogy visszacuccoltam a kerti asztalra.

Tanács viaszoláshoz

A viasz a hidegben nem terült olyan szépen a felületen. Ez a világos viasznál nem látszódott annyira, de amikor rátértem a sötétre, akkor jól oda kellett figyeljek, hogy kis területenként dolgozzak, hogy vissza tudjam törülni a felesleget. És ezúttal nem ecsetet használtam a viasz felviteléhez, hanem – ahogy Györgyinél láttam a bútorfestő találkán – ronggyal dolgoztam végig. Így gyorsan tudtam reagálni azokon a helyeken, ahová túl sok sötét viasz jutott, és ha erősen foltos maradt, oda visszamentem a világos viasszal megint, ami visszeszedett a sötétből.

Hát egy darabig eljátszadoztam vele.

Összességében persze elégedett vagyok a végeredménnyel! Nagyon helyesek lettek a székek!

Ilyenek voltak – ilyenek lettek a zöld bonanza székek világos színben

A székek átfestésével kapcsolatban összefoglalva tehát két óriási tanulság született:

Az egyik, hogy nem minden esetben az a történet vége, amit eredetileg elterveztünk, mérlegelni kell a lehetőségeket, és ha túl sok pénzt és energiát nem akarunk rááldozni, akkor hagyni kell a bútort, hogy maga írányítson. Ez szerintem általánosan igaz a régi bútorok újraértelmezésére.

A másik, hogy hidegben nem lehet viaszolni.