Ennek a padnak az átfestése és antikolt hatásúvá festése egy izgalmas feladatnak ígérkezett, mert egyrészt ez az eddigi legnagyobb(!) bútordarab, amivel eddig dolgoztam, másrész pedig nem saját részre készítettem, ami ismét egy kihívás: ha elszúrom az én kevés tapasztalatommal, az bizony ciki.
Azt az útravalót kaptam mellé, hogy antikolt fehér legyen.
Pár évvel ezelőtt, amikor még csak ismerkedtem az antikolt bútorokkal, és megtudam, hogy tulajdonképpen zománcfestékkel vannak lefestve, szinte felszisszentem. Számomra ez szentségtörés volt. Zománcfestékkel lefesteni a fát, eltüntetni a fa erezetét, természetes szépségét, a mintáját, a ruháját bekenni, lemázolni, ezek számomra érthetetlen rombolásnak tűntek. Én inkább maradtam a természetes natúron viaszolt bútorok szerelmese.
Azért csak vonzottak tovább ezek az érdekes – főleg fehér – felületek, kedvenc nosztalgikus lakberendezési boltjaimban egyre többet feltűntek, és nem tudtam szabadulni a vonzásukból, és izgatott a hogyan. Hogyan lehetséges, hogy olyan festékkel vannak lefestve, ami elfedi a fát, mégis lehet látni a fa gyönyörű barázdáit, és mit sem veszítenek szépségükből?
Amíg ezt kis bútort festettem, közben megvilágosodtam. Ott volt előttem mindvégig a megoldás, de komolyan most tudatosult bennem, amíg ezzel a paddal dolgoztam. Csiszoltam, festettem, megint csiszoltam, egyre finomabb csiszolópapírt használva órákon keresztül simogattam, nézegettem, hogyan változik a színe, hogyan alakul a felülete a kezeim között.
Nagyon nagy örömmel készítettem ezt a bútort, beletettem szívem-lelkem, és lehet, hogy nem tökéletes, de az idő, amit vele töltöttem az volt, megállt, és azt a viasszal együtt belesimogattam a fába.
Először is daradbjaira szedtem.
A darabokat megvizsgálva láttam, hogy sok helyen elengedett a ragasztás, a lábak is lötyögtek, így elvittem az asztaloshoz, aki megerősítette a mozgó részeket, és megragasztotta a repedéseket, töréseket.
Biztonságos vizeken hajózva, semmi olyan technikát nem alkalmaztam, amit előtte ne próbáltam volna ki itt és itt. Ezeket az eszközöket használtam:
Az első festés után így nézett ki.
Három réteg alapozófesték és három réteg fedőfesték van rajta.
Hófehéren viaszolásra várva.
A sötétbarna viasz szépen megül a fa barázdáiban és újrarajzolja azt! Olyan, mint egy igazi varázslat!
Ahogy törülgettem a viaszos ronggyal a pad tetejét, minden egyes rongyhúzásnál előtűnt egy újabb elfedett rajzolat, egy kanyar, egy egyenetlenség. Mintha a varázsrongyom segítsgével újrateremtettem volna az egész felületet, mintha a fehér festék mögött megbúvó mélyedések feléledtek volna csipkerózsika álmukból. Le voltam nyűgözve!
A fiók bal oldalát viaszoltam, a jobb oldalt még nem. Kattints rá, nagyban jobban látszik!
Ebben a részletben is nagyon szépen látszik.
A fiókot belülről a már bevált stencilezési technikával mintáztam.
Enteriörben is a nappalinkban is jól mutat.
Egy finom kávé mellett élőben megtekinthető a KisVilla presszóban.
Hozzászólások
Eltökélt szándékom a lelkes bútorfestők támogatása, bátorítása. Legyen szó modern vagy rusztikus felületről, teljesen kezdő vagy már gyakorlottabb haladóról, mindenki számára tartogatok új technikákat. Számtalan ingyenesen elérhető cikket, videót találsz az oldalamon. Kellemes böngészést kívánok!
Nézz körbe a Nemiskacat webshopjában, válogass a színek között és szerezz be minden bútorfestéshez szükséges kelléket.
Segítünk! Keress minket online felületeinken vagy személyesen boltunkban!
Nemiskacat boltja
2051 Biatorbágy, Csillag utca 7.
Hétfő, péntek: 9-18 óráig
Kedd, szerda, csütörtök:
9-16 óráig
Telefon: +36 23 781 345
E-mail: nemiskacat@nemiskacat.hu
