Juditnak és az Anyukájának van egy kis üzletük, a Gólyafészek. Nekik festettem egy új cégtáblát.
Még Judit Nagymamájáé volt a boltocska és már akkor Gólyafészek volt a neve. Úgy alakult, hogy családjukban az asszonyok generációról generációra adják az üzletet, és vele együtt a varrás, a kézzel varrott kézműves portékák szeretetét. Judit azóta saját védjegyével bővítette a családi hagyományt, és létrehozta a Ludu Manufaktúrát.
Ezt szerette volna kifejezni egy új cégtáblában is, de fontos volt számára, hogy az üzlet eredeti neve, a Gólyafészek is megmaradjon!
Ezért kért meg, hogy készítsek neki egy másik cégtáblát!
Egy szép őszi napon így landolt a padlásunkon ez a 2×1 méteres fa tábla, amit jómagam még csak megmozdítani sem tudtam egyedül.
Tervezés és az alap felfestése
Elsődleges megoldandó dolognak a tartósság kérdését gondoltam, ezért először két réteg Sadolin vastaglazúrt kentem rá. A színe rusztikus tölgy, nagyon szeretem a barnának ezt az árnyalatát!
Judit kérése az volt, hogy a színvilág a bézs legyen, barna színű betűkkel.
Nekem az volt a tervem, hogy a tábla több színű, a bézsnél erőteljesebb, sötétebb árnyalatokat is felvonultató, erősen koptatott tábla lesz, a legtetjén világos festéssel, ami alól előbukkannak majd a színek. Éppen ezért rámaszatoltam a rusztikus tölgy mellé egy kis feketét, egy kis kakaó-színt, majd befedtem krémszínnel.
Amikor elkezdtem visszacsiszolni nagyon izgalmas felületek kerültek elő a csiszolólap alól… (sajnos nem fényképeztem közelit).
A minta és felirat rárajzolása
Azután a technika ördögének a segítségével – már-már igazi stúdióhangulatot létrehozva a padlás dermesztő hidegében – rávetítettem a feliratokat.
Nem ment elsőre… valahogy nem adta a széle a hosszát…
Nem volt mese, a tábla arányainak megfelelően meg kellett pontosan szerkeszteni a képet photoshopban. Ebben nem vagyok túl jó, de szerencsére kaptam segítséget Férj személyében.
Az első terv rávetítve a táblára.
Rájöttünk, hogy kéne rá egy varrógép is!
Oké, vissza a padlásra, hogy lássuk, hogyan mutat a táblán.
Itt egy gyors személyes egyeztetéssel megbeszéltük, hogy visszafestem a krémszínt, és csak egy laza koptatást hagyok a deszkán és, hogy a “Ludu Manufaktúra” betűi nem barnák lesznek, hanem színesek, mint a logóban.
Judit kérése még az volt, hogy cseréljem ki a varrógépet egy “ludusabbra”! Ezt örömmel meg is tettem, így a végleges verzió valahogy így mutatott a számítógépen.
És így mutatott grafitceruzával megrajzolva.
Kezdődhet a festés
Most már csak ki kellett festeni a betűket.
Ezen a ponton megálltam, nézegettem, és egyáltalán nem voltam elégedett.. valami hiányzott!
Nyakamba vettem a jó öreg internetet és elkezdtem varrással kapcsolatos képeket nézegetni, hogy inspirálódjak egy kicsit, és megtaláltam ezt a képet.
Hmmm, nem rossz, de kicsit továbbgondoltam a képet, és úgy döntöttem, hogy szabadjára indítom a cérnát, hogy gombolyodjon kedvére (kedvemre), így lett ez a végleges grafika.
Már a nappaliban fejeztem be, mert a hideg lekergetett a padlásról.
Kezelés lazúrral
A végén újra vissza kellett térjek a tartósság kérdésére, hiszen tudtam, hogy tábla ki lesz téve az időjárás viszontagságainak, megfelelő védelemről kell gondodkodjak. Higítós lakkot gondoltam, az állítólag bivaly erős, ellenáll mindennek. Csónaklakk néven árulják, és nagyon fényes bevonatot képez, tudtam meg a helyi festékbolt eladójától. Végül az asztalosunkkal folytatott telefonos egyeztetés után a színtelen lazúr mellett dönöttem.
Később megtudtam az eladótól, hogy a falumban a kültéri padokat is ezzel a lakk-lazúrral kenték le, úgyhogy biztos jó lesz nekem is. (Na ezért szeretek én a helyi kisboltban vásárolni: ilyen információhoz nem jut az ember a barkácsáruházban!)
Előtte egy csipet csiszolás és egy csipet whitewash, a vintage hatás kedvéért…
…majd a színtelen lakk-lazúr a Bori-tól, szigorúan három rétegben!
Remélem beváltja a hozzá fűzött reményeket ,és hosszú ideig lesz örömére a Gólyafészeknek az új cégtábla!