Egy régi csillár újjá éled

Ha DIY dolgokról van szó, nem feltétlenül kell valami bonyolult dologra gondolni. Egy egészen egyszerű változtatással is nagyszerű átalakulást lehet véghezvinni. Én nagyon szeretem a régi tárgyakat, eléggé válogatatlanul. Úgy értem, hogy nem kötődöm igazán egyetlen stílushoz sem. Az épp aktuális kedvencem a népi paraszti kultúrából származó tárgyak és a fehér kopottság, a shabby chic, de esetenként szeretem a barokkos túldíszítettséget, vagy a letisztult ipari stílust. Meg leginkább ezek keverékét, azt hiszem ezt nevezik manapság vintage-nak, ezért is választottam ezt a blog elejére bemutatkozó mondatnak.

Egy bútort, vagy kiegészítőt a lakásunkba nem azért veszek meg, mert ebbe, vagy abba a stílusba beletartozik, hanem mert valami mefog benne. Tetszik a formája, a színe, az anyaga, vagy mert viseli a vele eltöltött kézimunka lenyomatát és nem tucatáru. Szerintem ezzel mindannyian így vagyunk, akik nem tanultuk a lakberendezést, a megérzéseinkre hagyatkozunk vásárlásaink során.

A csillár beszerzése

Ezt a csillárt a vaterán lőttem. Vajon jó volt-e a megérzésem?

Azért tetszett, mert van benne fa, és azért volt ennyi, mert az egyik búrája törött volt. Igazából nem titok, tízezer forintba került, így törött búrával.

Nagyon tetszett az íves kidolgozása, a díszítések a réz felületen, a fa és a réz kombinációja, a minták kidolgozottsága még azon az apró csücskön is, ott legalul.

A csillár átalakítása

Amikor megérkezett, megszabadítottam a búráktól, és alaposan szemügyre vettem. Bosszantott, hogy nincs meg az eredeti “rózsája”, az a burok ami a vezetéket takarja a plafononon. Indulhattam szerezni egyet valahonnan.

Fogtam egy 80-as csiszolópapírt és lecsiszoltam a fáról a lakkot. Makacs volt a lakk nagyon, és nehéz volt csiszolni a hajlatok miatt. Durvább csiszolópapírt nem mertem használni, nehogy megsértsem a fát, viszont így nagyon lassan haladtam. Több napig dolgoztam vele, mindig csak egy kicsit csiszoltam, amikor épp volt 10 percem.

Amikor kész volt, portalanítottam és bekentem egy kis viasszal. (A padlólerakásnál maradt keményviasz.) Ha nem lett volna, akkor valószínűleg lenolajat kentem volna rá.

A textilbúrákat Budapesten a Király utcában vettem a Lámpaernyő boltban. Kicsi, békebeli bolt, be kell menni a bérház kapuján, az udvarról nyílik a földszinten.

Az eredeti rózsa helyett végül csak műanyagot találtam bronz színben. Egyelőre maradt ez, aztán ha egyszer belebotlok egy ócskásnál egy régibe, majd veszek egyet.

A nappaliba került.

Egy közelebbi kép.

Szerintetek megérte foglalkozi vele? Nézzétek, ilyen lett.

Amikor én más DIY blogokat olvasok, felmerül bennem, hogy szép-szép, hogy megmentünk valami régi kacatot az enyészettől, és beletesszük a két kezünk munkáját, de az igazán régi kacatok beszerzése sem mindig olcsó mulatság, mint például itt is. A csillár 10 ezer volt, a textilbúrák – bár nem emlékszem pontosan – kb. 800 ft darabja, az szorozva öttel, meg a rózsa, a csiszolópapírok, hát kb. 16 ezer forint.

Nemsokkal később, miután elkészült a csillár, teljesen véletlenül Kecskeméten, a plázában (!) egy régiségeket is áruló boltban láttam egy pontosan ugyanilyen csillárt, az eredeti üvegbúrákkal. 45 ezer forintért adták. Szóval valaki ennyiért is megveszi; mindenesetre az enyém számomra felbecsülhetetlen, és nem az ára miatt!