Ez a fotelfelújítási sztori számomra azért tanulságos történet, mert megtapasztaltam, hogy nem minden olcsó, ami annak látszik.
Előrebocsátom, nem én csináltam!
Ezt a fotelt így találtam a vaterán, szerintem olcsón, 10.000 ft-ért vettem.
Szerelem volt első látásra, szerintem még drágábban is megvettem volna… Tökéletes állapotban volt a fa, szépek a faragások. Igen, abba szerettem bele, hogy faragott, és díszített. Sokat nézgelődtem a vaterán és nehezen találni olyan fotelt, ami gazdagabban díszített, mint az átlag, és nem hiányzik róla valami nagyon látványos helyen faragott díszítés. (Egyébként erről is hiányzik, a tetején látszanak a régi csapolások.)
Kárpitcsere kell
Felújítandó állapotban volt, már a képen is látszott, tudtam, hogy a kárpit teljes cserére szorul. Az eladótól azt az információt kaptam, hogy a szerkezete stabil, de az egyik görgő lapos, ezért nem gurul.
Gondoltam, hogy ráköltök még vagy 20-25 ezer forintot, és még akkor is “csak” 35 ezer forintért lesz egy gyöngyörű, dúsan faragott, igazi rusztikus hangulatú fotelem.
Ezen a linken megnézhetitek, hogy körülbelül mi járt a fejemben, amikor megvettem ezt a fotelt, hogy lelki szemeim előtt mivé is szerettem volna, ha válna majd.
A fa részét natúrra szerettem volna hagyni, és hozzá valami vagány zsákvászon huzatot képzeltem el.
Abban biztos voltam, hogy a kárpitozást nem fogom vállalni, így egy ajánlás útján egy kárpitoscéghez kerültem. A cég messze is volt tőlem, borzasztó problémás volt a fotel odajuttatása, de az ajánlóm tuti garanciának tűnt, ezért árkon-bokron is, de ragaszkodtam hozzájuk!
Ezzel kezdődött el kanosszajárásom a fotellel, amikor is a negyedik hónapban voltam a lányommal.
Elvittem a kárpitoshoz, aki 38 ezer forintra taksálta az egész munkát. Ajánlással érkeztem, így gondoltam, hogy hát, ha ennyi, akkor ennyi, biztos máshol sem lenne olcsóbb.
Megbeszéltük, hogy a fa részére nem tervezek semmilyen nagyobb felújítást, csak szeretném ha lekerülne róla a régi festék, és azon kívül csak egy bútorolajos felfrissítésre gondoltam. “-Az úgy foltos lesz. – Nem baj, pont azt szeretném, hogy látszódjon a régi fa természetessége, maradjon rusztikusan foltos. Igazából megcsináltam volna, de terhes vagyok – Jó, akkor meg kell kérdezzem az asztalost, hogy mennyiért csinálná meg.”
Puff neki, újabb költség.
Jött a telefon, hogy az asztalos 8000,- ft-ért leszedi a régi festéket, és rögzíti az egyik karfát, ami egyébként mozog. Ez nem tűnt túl nagy költségnek, hogy megússzam a kromofágot, így természetesen ezt választottam.
Rengeteg munkájuk volt, így 1 hónapra ígérték az átadást, és megbeszéltük, hogy két hét múlva vihetem az anyagot.
Elindultam anyagot keresni. A fiammal itthon, újabb babát várva nem volt sok lehetőségem üzleteket járni, így inkább úgy kezdtem, hogy mi az, ami tetszik, mit szeretnék IGAZÁN látni ezen a fotelen. Nos, ez a hozzáállás pont nem a költségkímélő módja a dolgok intézésének, mert persze, hogy iszonyú drága anyagokba és boltokba futottam bele.
A “sima” régimódi textilszaküzletekben nem találtam olyan anyagot, ami a zsákvászonhoz hasonlítana, vagy legalább is hozná ezt a nyers, natúr, rusztikus, vidéki franciás hangulatot. A Biggie Bestben gyönyörű anyagokat találtam, és végül is csak másfél méter kellett. Úgy dönöttem, hogy ha csak ilyen kevéske anyag kell, akkor az már legalább legyen tökéletes.
Alig tudtam választani: műsoron volt egy romantikusabb nagyvirágos, egy angolos színes-kockás, és ez, amit végül választottam.
20 ezer forintot fizettem a másfél méter anyagért, és még gondolatban sem mertem összeszámolni, hogy hol tartok a költségek terén.
Nem baj, tavaszodott, bizakodó voltam, áprilisra lesz egy olyan fotelem, mint az álom!
Áprilisban kaptam egy rém udvarias telefont, hogy igazán ne haragudjak, de bejött nekik egy nagy megrendelés, és csúsznak a fotelemmel két hetet.
Májusban ezt a beszélgetést megismételtük. Még mindig udvariasan.
Júniusban elnézést kértek, de sajnos nem találtak olyan kiváló szakembereket, akik megütik a mércét, hogy náluk dolgozhassanak, azért, hogy a megnövekedett munkamennyiséget teljesíteni tudják, és épp egy szállodának készítik a nagy megrendelést, ezért kérik a türelmemet, és az elnézésemet. Mondtam lassan megszülök, mire kész lesz a fotel… akkoriban ez a fotel-ügy izgatott a legkevésbbé.
Júliusban jól voltunk, köszönjük. gyerek 1 hónapos volt, evett , aludt stb.
Augusztusban befutott a fotel, kérés nélkül, saját költségükre házhozszállították! Na ehhez mit szóltok? Szerettem volan elbeszélgetni a tulajjal, de a szakmunkásfiút küldte a fotellel. Szerencséjére.
Két hétig használtuk, amikor Apukám vette észre, hogy amikor leül, akkor a megnövekedett súlytól a karfánál kibuggyan az anyag, és nincs eldolgozva rendesen. (Mutatom a képen, hogy hol nem volt eldolgozva.) Ha továbbra is így használjuk, akkor elkezd fesleni. A húszezer forintos anyagom!!! Ezt biza’ vissza kell vinni!
Telefon; megbeszélés; tudjátok, udvariasan, ahogy szoktuk, mi türelmes és megértő emberek vagyunk ugyebár! Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
Ezen a ponton Apukám felvállalta az egészet, és visszafuvarozta a fotelt és ultimátumot adott, hogy 1 órát kapnak, hogy megcsinálják. Szó nélkül kijavították és beismerték, hogy valóban nem dolgozták el az anyagot rendesen.
Fotel megjött, és örültünk neki nagyon!
Nem hiszitek el, de még nincs vége!
Ezután vettem észre, hogy a fotel egyik lábánál, a padlón egy félköröm méretű, nagyon aprószemcsés homokszerű valami lesz minden reggelre. Hiába törülöm fel, újraképződik. Látjátok a friss járatokat?
SZÚ!
A fotelben élő szú volt!
Az összes bútorunk, a padlónk, mindenünk fa! Itt már nem néztem semmilyen költséget, berobogtam az első festékboltba és megvettem a legdrágább, legjobb minőségű szúölő szert, amit ott kapni lehetett, és lekezeltem vele a fotelt, remélve, hogy a kezelés sikeres lesz.
Két hétig hagytam a padláson száradni, azóta szerencsére rendben van.
Eddig a nappaliban állt, de mostanában a Kicsi kupak nélküli filctollal szokott rohangálni, így határozatlan időre elmenekítettem a hálószobába, mert nem csupán egy sima hetvenezer forintos fotelről van szó, hanem ezen megpróbáltatások után egy felbecsülhetetlen értékű fotelről beszélünk!
Szia!
Olvasáskor csak mosolyogtam, hogy milyen nyugodtan írsz egy fotel történetéről.
“Jó kis story!”
Valószínű, ha velem történt volna ilyesmi, szerintem dühöngenék 🙂
Üdv.: Edit
Szia Edit! Túl vagyok két lakásfelújításon, három szülésen, annyi ilyen hasonló sztorim van, amikor ott állsz tök kiszolgáltatottan.. de szerintem mindannyian így vagyunk ezzel. Vannak az igazán fontos dolgok, és vannak ezek a mosolyognivaló semmiségek…