A konyhabútor egy nagyon fontos részlete a lakásnak, és a múltkor ott hagytam abba a történetet, hogy a tálalóhoz készíttettük a konyhabútort.
Anyaga fenyő. A felső szekrények is teljes egészében fából vannak. Az alsó szekrények belseje, azaz a korpuszok fehér bútorlapból készültek.
A mester a szomszéd faluból jött, és azt mondta, hogy úgy fogja megcsinálni a frontok kazettás díszítését, mint a tálalónál látható.
Ezenkívül kikevert négy olyan lazúrt, aminek a színe a legjobban hasonlít a tálalónkhoz, felkente egy próbatáblára, mi pedig kiválasztottuk a négyből azt az árnyalatot, ami tetszett. Így kezdődött.
Még nem laktunk ott, amikor bekerültek alulra a korpuszok, amire tulajdonképpen ráépült a konyhasziget pultja.
Ergonómia a konyhabútor esetében
Itt muszáj kitérjek egy kicsit a pult magasságának kérdésére. Szaknyelvek szerint a jó pultmagasság az, amikor behajlítod a könyököd, mintha pl. szeletelnél, leméred a vízszintesen álló kezed és a talaj közötti távolságot, és levonsz belőle 10 cm-t. Ez a számodra ideális pultmagasság. Én alacsony ember vagyok és egyben makacs is! A kiszámolt számomra ideális pultmagasság 3 cm-rel kevesebb lett, mint amennyit a csempézett konyhapult minimum megkíván. A szűk keresztmetszet a mosogatógép volt. Miután betették a mosogatógépet, rárakták a víztaszító gipszkartont, a tetjére az OSB lapot, és még erre jött a csempe… már 87 cm-nél tartottunk a 84 helyett.
Tajtékoztam! Komolyan! Tudom, hogy hülyeség, de irtóra ki tudok borulni az ilyenektől. Amikor szépen eltervezek valamit, beleásom magam a konyhai ergonómia szakirodalmába, – ugye amatőrként – estéket töltök tervezgetéssel és a tények egyszerűen fittyet hánynak minden erőfeszítésemre.
Persze mára már túltettem magam az ügyön, maradt a magasság, és maradt a csempe.
A konyhabútor korpusszal
Beköltözésünkkor így nézett ki a konyhabútor.
Üresen kongó korpuszok. Fazekakkal teli nappali.
A hűtő felett van a villany kapcsolószekrény, meg mindenféle drótok, így kapóra jött, hogy majd a konyhaszekrénnyel takarjuk el őket.
Ezek itt a fűtésrendszer csövei, aminek az eltakarását az asztalosok szépen megoldották úgy, hogy egyszerűen kikanyarítottak egy szeletet a bútor aljából és a hátából. Ha hozzá kell férjünk a csövekhez, egyszerűen kivesszük az ott lévő fiókokat.
A fiókok is bekerülnek
Később megérkeztt a felső szekrény hiányzó része…
már új színében pompázva. Ugyanis kiderült, hogy a kikevert szín mégsem megy a tálalóhoz, sőt, igencsak elüt tőle, így szegény asztalosokkal újracsiszoltattuk a látszó részeket, és magunk mentünk el lazúrt választani.
Kihúztam a tálaló egyik fiókját, és vittük magunkkal a festékboltba, ahol megtaláltuk azt az árnyalatot, ami illik a tálaló kopottas színéhez.
(A képen a baloldali magas szekrény belülről pirosasabb barna, hát ezt kellett újracsiszolni, de belül a korpuszok maradtak ilyenek…)
… és bekerültek a fiókok is alulra. Én mindenhová fiókot szerettem volna, nekem nagyon bevált, hogy nem kell guggolva kutakodjak a szekrényben, hanem kihúzva egy fiókot, felülről jól átlátok mindent.
Ez itt a lenti képen a különleges alakú fiók, amit a fűtéscsövek miatt készítettek ilyenre. Itt a csövek miatt 10 cm-rel rövidebb lehettett volna csak a fiók, de nem akartam azt az értékes hátsó 10 cm-t elveszíteni egy kicsi sarok miatt.
Azután egy szép napon megérkeztek a fiók előlapok is.
Hetekig nézegettem ezt a változatot, de valahogy sehogysem békéltem meg azzal, hogy a keskenyebb fiókok ennyire elütnek a baloldali szélesebb fiókoktól.
Aztán mégis megemlítettem az asztalosnak, aki újra készítette ezeket, már sokkal pontosabb egyeztetések alapján.
Hónapokig nem tudtam bepakolni a fiókokba, és ilyen kupi volt mindig a pulton, mert nem voltak fogyantyúink, amivel kihúzhattam volna a fiókokat, de ez már egy másik történet…
Az első tervektől az utolsó fogantyú felszereléséig körülbelül 1 év telt el, és már nagyon, de nagyon, DE NAGYON vártam a végét, hogy a konyhabútor végre elkészüljön teljes pompájában.