Ezt a kisasztalt 6000,- ft -ért vadásztam az interneten. Már a képeken is láttam, hogy a teteje hibás – valószínűleg azért volt ilyen olcsó – ám, hogy pontosan mi a hiba, azt akkor tudtam felmérni, amikor a kezembe vettem. Még akkor nem tudtam, hogy a repesztést fogom rajta alkalmazni, mint technikát.
Állapotfelmérés
A tetejét jó indián szokás szerint szó szerint megskalpolták.
Körben, árokszerűen mély barázda futott végig a felületeten.
Javítás és festés
A kisasztal klasszikus restaurálásáról költséghatékonyság miatt sajnos szó sem lehetett, így úgy döntöttem, miért ne kovácsoljunk előnyt a hátrányból, nevezetesen ha már így hozta sors, direkt nem simára, hanem repesztettre fogom festeni a tetejét.
A barázdát trinát mestertapasz és egy spakli segítségével kihúztam. Hagytam teljesen megszáradni, megcsiszoltam és ezt a műveletet megismételtem még kétszer.
Ezzel túljutottam a nehezebb részén. Következhetett az élvezetes rész.
Az Old Ochre-ét választottam a Chalk Paint ™ színpalettából és az volt a tervem, hogy a lábait is textúráltra festem, sötét viasszal antikolom az egészet, a tetején pedig megrepesztem a festéket.
A festést ilyen kicsi bútornál úgy szoktam kezdeni, hogy megfordítom, és a kevésbbé látható részeket festem először, így haladok kifelé.
Összesen két rétegben festettem az asztalt, közben pedig folytattam a tetején a tapaszolást.
Az ecsettel direkt textúrát adtam a felületnek.
Amíg festettem, megszáradt az utolsó réteg tapasz.
A tetejét megcsiszoltam, hogy a felesleges mestertapaszt eltávolítsam és az eltűnt árok teljesen szintbe kerüljön az asztal felületével.
Repesztés krétafestékkel lépésről-lépésre
Repesztéshez mindig higítani kell a Chalk Paint ™ festéket vízzel, annyira, hogy jó folyós legyen. Erre nem tudok mondani pontos arányszámot, csak azt, amit Dédi is szokott mondani a kalácstészta készítésénél, hogy “Szívem, csak érzéssel.”
Tehát kell hozzá egy tálka, víz, meg valami, amivel kavarod.
Mutatom képen:
Miután körülbelül vízsűrűségűre higítottam két evőkanálnyi Old Ochre Chalk Paint ™ festéket, – és túléltem, hogy a gyerek nem öntötte magára és a bútorra az egészet – egy ecset segítségével jó vastagon felvittem a felületre. Nem sajnáltam a festéket. Olyan vastagon ült a tetején, hogy ha megdöntöm az asztalt, simán lefolyik.
A repedések kialakulása
Majd fogtam egy hajszárítót és elkezdtem melegíteni vele a festéket, egészen közelről.
A festék a melegítés hatásásra szépen megrepedt és szabálytalan repedések lepték el az asztal felületét. A festék teljes száradásig folytattam a hajszárítóval való melegítést.
Utána 180-as csiszolópapírral visszacsiszoltam az éleken az egész asztalt, ízlés szerint.
Zárás viaszolással
A kedvenc részem, a viszolás következett.
Egyrészt a festék színe a viasszal válik igazán élettelivé, másrészt itt dől el igazán, hogy mit is alkottál igazán. A viaszolás adja a sava-borsát az egésznek. Csupán a festékkel lekenve a bútor élettelen. A viasz enyhe fényt ad neki, és a sötétviasz használatával rajzolódnak ki az ecsetvonások, ettől lesz igazán egyedi és megismételhetetlen a bútorod.
Először a Clear Wax, világos viasz, majd közvetlenül utána jön a Dark Wax, sötét viasz.
Készítettem egy olyan képet, amin jól látszik a különbség a két viasz között.
Én szinte mindenre kenek sötét viaszt, annyira szeretem, ahogy az kirajzolja a festés barázdáit.
Sajnos a festék alatt látszott a tapaszolás helye, amit csupán a világos viasz nem takart el, így erre a pomblémára a legközelebb más megoldást kell találjak majd. A sötét viasz aztán elfedte a csíkot, de ezt a végén mutatom.
Tehát a viaszolás sorrendje:
Először kentem a világos viaszt.
Majd a sötétet. Ez így elég ijesztő, tudom…
Még elkenve is furcsán néz ki…
A titok, hogy egyszerűen vissza kell törölni ronggyal. Így a felületén nem marad rajta vastagon, hanem beleül a barázdékba.
Ha még mindig túl sötétnek érzed, akkor ismét rámehetsz a világos viasszal, és az még többet visszaszed a sötét viaszból. Így visszakapod az eredeti, világos felületet enyhén “koszosítva”.
Ezen a közeli képen jól látszik, hogy a felületetén az Old Ochre színe van, és csak az ecsetvonásokban, barázdákban ül a sötét viasz.
Különösen a repedéseket rajzolta ki szépen a sötét viasz, sőt még a tapaszt csíkját is elfedte.
A fotel mellé raktam.
Neeeem, hétköznap nem így néz ki. Legtöbbször a tévé távirányítóját tartjuk rajta. 🙂
csodaszép lett!!!
Szia!
Érdemes lehet ilyenkor szinezett mestertapaszt használni, és nem fog áttűnni a javítás a festés alól. De ez a kisasztal így is csodaszép lett!
Gratulálok!
Kedves Enikő! Csodaszép lett! Imádom nézegetni a munkáidat, mindig fantasztikusat alkotsz! Gratulálok!
Köszönöm Andrea, nagyon kedves vagy!