Azért írtam a címben nagy k-val, hogy Könyvespolc, mert pont ilyen nagy feneket kerítettem az egésznek, mert azt gondoltam, ha alapos vagyok, akkor minden rendben lesz.
Az élet megint rácáfolt erre, és nyomott egy barackot a kobakomra. Történt ugyanis, hogy nem sikerült az egész ház legnagyobb, legszebb, legköltségesebb bútora úgy, ahogyan azt szerettem, szerettük volna.
Mindez a nyaralás előtti héten történt, amikor is mindennel tudtam foglalkozni, csak ezzel nem igazán, csak ültem a bánatomon, és nyeltem nagyokat.
Két éve költöztünk ide, és szerettünk volna a nappaliba egy hatalmas könyvespolcot, mert nagyon szeretjük a könyveket, és van is belőle jó sok. Erről szólt az egyik áprilisi blogbejegyzésem, amikor megrendeltük a bútort, és kifizettük a temérdek fára a pénzt. Akkor még nagy izgalommal és várakozással tekintettem a júniusra, amikorra készen kellett volna legyen a nappali egyik falát teljesen beborító szekrény.
Így nézett ki a terv.
Végül egy kis csúszással, augusztus közepén jött beépíteni az asztalos; az asztalosunk, akinek imádjuk a munkáit, akinek arany-keze van, akivel félszavakból is… amúgy.
Amikor jött, és elkezdte beépíteni a bútort, az első dolog, ami nem stimmelt, hogy a szekrény rálógott az ajtófélfára…
A többi elem pedig – a függőleges oszlopok, amik tartják a polcokat, és a korona – erre az alsószekrény-elemre épül rá.
Emellett volt egy olyan kérésünk, hogy a mostani tévénk férjen be, emiatt az ajtótól balra eső három szakasz középső részét szélesebbre terveztük. Ez Férj kifejezett kívánsága volt, de sajnos ez nem teljesült.
A beépítésnél én voltam otthon a gyerekekkel, így Férj később értesült a eltolt méretekről.
Végül az asztalossal folytatott másfél órás telefonbeszélgetés, és többszöri egyeztetés után, úgy döntöttünk, hogy marad így, ahogy van.
Fogalmam sincs, hogy mi történt. Fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült így elszúrni a méreteket. Mindketten ott voltunk a mérésnél, egyszerűen nem emlékszem, hogyan történhetett ez. Áprilisban, amikor készítettük a terveket, kértem az asztalost, hogy inkább tartson tovább a tervezés, inkább, tartson több hónapig a kivitelezés, ha már vártunk 2 évet erre a bútorra, akkor az a pár hónap ide, vagy oda nem számít. Inkább egyeztessünk többször, ha kész van egy rész, szívesen elmegyek hozzá, és megnézem.
Tökéletesnek szerettem volna.
Azt szerettem volna, hogy amikor készen van, akkor szépen rápakolom a könyveinket, leülök egy csésze kávéval, és elégedetten hártadőlök.
A fejemben lévő szürke ködön és dédelgetett bútorom romjain áthatolva, higgadtan végigzongoráztuk a lehetőségeket: a méretek kijavítása irreálisan magas plussz költséggel járt volna, szinte az egészet újra kellett volna csinálni, mert egyik elem épül a másikra, olyan, mint a dominó.
A szekrény most majd teljesen körbeöleli az ajtót minden oldalról, felülről is, mitha direkt így akartuk volna és, hogy legalább szimmetrikus legyen.
A koronát élből újracsináltattam, mert fele ekkora volt, mint már ezeken a képeken látjátok, és úgy nem tetszett. Emiatt viszont lejjebb kellett hozni a díszítő leveleket, amik most rálógnak a bemart csíkokra.
Így nézne ki normálisan. Vége van a bemarásnak, felette van a levél.
Helyette a levél rá van téve a bemart csíkokra, mert le kellett vágni az oszlopokból, hogy a vastagabb korona a bútor tetején beférjen a plafon alá.
És most a jön a legnagyobb bánatom: a SZÍNE!
Ezt férfiasan bevallom, én szúrtam el!
Ilyen színűre szerettem volna, mint a komód a nappali másik sarkában.
Ez egy érettebb, barnásabb szín, a hagyományos parasztbútor viaszolt színe. Én vállaltam, hogy beszerzem az olajat, és a viaszt, amivel majd az asztalos lekezeli. Hosszas utánajárás, és tervezés után vettem egyet, de eszembe nem jutott, hogy azt még színezni kellene valamivel, hogy ilyen “régies” hatása legyen.
Mindenki azzal vígasztalt, hogy ez még érni fog. Érik – nem érik, ez bizony natúr fenyő szín marad, míg világ a világ, maximum sötétebb lesz. (És kéne rá várjunk kb. 10 évet.)
Most nagy dilemmában vagyok, így nem hagyhatom!
Kipróbáltam, hogy rámegyek alkoholos páccal, vagy oldószeres lazúrral. Ezzel elveszítem a viasz természetes, naturális tulajdonságait, hogy környezetberát és természetes, de az oldószeres cuccok legalább rákenhetők a viaszra, befogják azt.
A másik lehetőség – ami bevallom borzasztóan izgat – hogy színre festem.
No, jó, de mégis milyenre színűre?
Tudom-tudom, más annak is örülne, ha egy fele ilyen szép bútora lenne! És igen, alapvetően nem rossz: szépek az ajtók, jók az arányok, szép a kivitelezés, klasszak a részletek, lesz hozzá egy létra is… nem beszélve arról, hogy barátibb volt az ára, mint pl. egy ugyanekkora, kocka ikeás bútornak.
Mégis úgy érzem, hogy két év, öt hónap, és többszászezer forint elköltése után is, ahhoz, hogy ezt a bútort még vagy harminc évig elégedetten hátradőlve tudjuk nézegetni, még nagyon sok dolgom lesz vele, és ez kicsit fáj.
Ugye szabad fájnia?
Hozzászólások
Eltökélt szándékom a lelkes bútorfestők támogatása, bátorítása. Legyen szó modern vagy rusztikus felületről, teljesen kezdő vagy már gyakorlottabb haladóról, mindenki számára tartogatok új technikákat. Számtalan ingyenesen elérhető cikket, videót találsz az oldalamon. Kellemes böngészést kívánok!
Nézz körbe a Nemiskacat webshopjában, válogass a színek között és szerezz be minden bútorfestéshez szükséges kelléket.
Segítünk! Keress minket online felületeinken vagy személyesen boltunkban!
Nemiskacat boltja
2051 Biatorbágy, Csillag utca 7.
Hétfő, péntek: 9-18 óráig
Kedd, szerda, csütörtök:
9-16 óráig
Telefon: +36 23 781 345
E-mail: nemiskacat@nemiskacat.hu
Biztos vagyok benne, hogy nagyon szépen megfogod csinálni. Mint sok mindent. 🙂
Ó, köszönöm. A sajátodat mindig nehezebb, mint másét… 🙂
Naná, hogy szabad. Teljesen megértelek. Sokszor mások észre sem veszik azt a hibát, ami az ember szájízét megkeseríti…
A lazúr jó ötlet lehet, de az homogén felületet ad, nem lesz ilyen, mint a komód, ugye? Mondjuk oldószeressel még nem próbálkoztam, csak vizesbázisúval…
Én bizony festeném valamilyen szép csontfehérre, vagy antikolt fehérre… Együtt érzek és sajnállak, borzasztó csalódás lehet…
Hat ne haragudj de engem nagyon felhaboritott ez a tortenet, szerintem a legegyszerubb leellenorizni h a kesz butoron a meretek megegyeznek-e a ti tervrajzaitokon levokkel, ha igen, a ti hibatok, ha nem , akkor tessek kerem kiallni az igazatok mellett es ujracsinaltatni, v visszakerni a kifizetett osszeget. Nem akarok kotekedni de felhaborit az h az emberek 90 szazaleka beletorodik az ilyen es ehhez hasonlo hibajukon kivuli tevedesek sulytotta karosodasokba, es magukra vallaljak az elado hibait. Aki ennyi ideig tervezi azt a butordarabot nem valoszinu h teved, de az asztalosnak valoszinu nagyon sok munkaja van es nem beszelve a stresszes idohatarokrol,…..szoval en semmikeppen sem hagynam annyiban, azert az megiscsak tulzas h meg a tv-t sem tudjatok berakni, es az is nagyon gaz h ralog az ajtofelfara, meg akkor is ha azt konyvekkel el lehet takarni, az ajtofelfa folotti hezag pedig kimondottan zavaro (legalabbis nekem), es azok az oszlopfok racsuszasa a vajukra…ez mar takolmany, ne haragudj, nem akarlak meg jobban elszomoritani, de annyira sulyos hibak, h nem kene elnezzetek, es szerintem ha igy hagyjatok, akkor sem fogsz soha belenyugodni, mert nap mint nap latod es mindig szurni fogja a szemed….szoval az az igazsag h mi is ezt szoktuk csinalni, “hagyjad, most mar igy is jo lesz, ez van”….de rajottem h ami igy lett, az sohasem lesz jo, mert nem is volt az, es nincs amitol ezutan se jo legyen…egyszer csinaljon az meber valamit, de azt jol, egy eletre…..tudom h nagyon kenyelmetlen ennyi varakozas utan, es a sok koltseg, de azt hiszem megeri meg raaldozni……amugy tenyleg szep munka van rajta, es maga a butordarab szuper, nagyon ugyesen lett megtervezve es szep is, a szine az tenyleg nem jo, de hat a ti helyzetetekben ez a legkisebb problema, azon konnyen lehet segiteni, en mindenkeppen csak sotetiteni probalnek rajta szoval nem festenem semmikeppen egy tomor uniformis valami erosebb szinre, de a komodnal sotetebbre. Es szerintem ha viaszolva volt, nem hiszem h gond lennne rakenni meg egy szinezett reteget, tehat ugyanazzal az anyaggal amivel mar le volt kezelve, csak raksz bele a kifelejtett szinesekbol is, (pl valami mogyoro szint), es mielott az egszet bekenned, mindenkeppen probald ki egy olyan oldalso feluleten es varjal szaradasig, h nehogy megegyszer kellemetlenseged szarmazzon belole..:) Sok sikert, es kulon dicseret nektek a tervezesert es a gyonyoru fogantyukert! (jaj, es azt elfelejtettem mondani h mi is hasznaltunk peldaul oldoszeres lakkot nehany butorhoz, es legalabb egy fel evig buzlik tole a haz…es ha pici gyerek van…szoval szamolni kell azzal h a butort ki kell vinni a szobabol addig amig megszarad es elszall a szer szaga.) Es igen…joggal fajhat….de vagy elfogadod h ez van, vagy addig csinalod amig teljesen elegedett leszel vele 🙂 kitartast, es turelmet!
Köszönöm, Anita! Ez nekem egy nagyon nehéz döntés, de az antikolt fehéret felveszem a listára mindenképpen… köszi
Hát persze, hogy szabad fájnia:( Bár gyönyörű szép, mégsem azt a képet látod magad előtt, ami a fejedben megjelenik. De ahogy a blogodból eddig megismertelek, hamarosan elégedetten fogsz üldögélni előtte kávét iszogatva, mert addig alakítgatod, hogy tökéletes lesz.
Rettenetesen sajnállak, hogy így jártatok, de Erikával tökéletesen egyetértek. Ha nem Ti követtétek el a hibát, márpedig egy mesterember, aki mér, el kell hogy ismerje, ö hibázott, akkor addig eröszakoskodnék, amíg ki nem javítanak mindent. Engem föleg az ajtó zavar, olyan, mintha egy lyukon kellene átmászni. A színét pedig nagyon gondosan válaszd ki, úgy, hogy az ajtóval harmonizáljon. Eröt és kitartást kívánok, aztán, ha elkészült, sok örömet vele!
Ui. Nálunk a teraszkö lett máshogy lerakva, nem úgy, ahogy én szerettem volna, két év eltelt, de még ma is bosszant. Ùgyhogy ne törödj bele!!!!
Szerintem a natúr fenyő színe jobban megy az ajtó- és ablakkerethez, mint a sötétebb barna. Mivel nagyon közel vannak egymáshoz (rálóg), így ezt se hagyd figyelmen kívül.
Amúgy nagyon szép! 🙂
Szia!
Hát, ha már fájnia sem lenne szabad, elég gáz lenne 🙁 Nagyon megértelek, a dilemmádat is. Mert könnyű azt mondani, hogy csináltasd meg, ha ő mérte el, stb. Mert igen, szerintem is, de magamból kiindulva…mindig felhúzom magam a mestereken, de mire találkozok velük, lenyugszom, megsajnálom, megértem, stb. Nem kéne.
Bár egyszer a sarkamra álltam, a fürdőajtónkat a kőműves nem tudta betenni falsíkba, mert vályog, és vékony tokos ajtót vettünk. Berakták középre – amikor megláttam, majdnem elbőgtem magam, de szerencsére Apa megoldotta egy kis vasalattal a problémát. Újra kellett raknia az ajtót a kőművesnek, dehát órabérben dolgozott. Én meg nézhettem volna az elcseszett ajtónkat. De végül szép lett 🙂 Megéri a sarkadra állni, bár ekkora összegnél elég nehéz, de legalább kedvezményt adhatna az asztalos, ha már nem csináltatod vele újra.
Kitartás!
Móni
Kedves Enikő,
szerintem bármit is fogsz kitalálni a bútor “make-up” -hoz, nem leszel megelégedve. Arról nem is beszélve, hogy mennyi energiát, idot és pénzt fogsz ráfordítani arra, hogy valamit, amit nem te rontottál el, úgy-ahogy kipofozd.
Az én laikus véleményem a fotók alapján az, hogy az asztalos elfelejtette az adott méretre rászámítani a fuggoleges elemek szélességét. Kb. 4 oszlop x 2 cm az 8centi, és ott is vagyunk az eltakart ajtó félfánál.
Ha az asztalos személyesen csinálta a mérést – legyen bármilyen aranykezu – akkor ez egyértelmuen az o hibája, nem kellet vola megengedned, hogy a bútort osszerakja, meg persze az ilyen munkát nem is kellett volna kifizetned. Gondold csak magad bele az aszatos helyzetébe. Ha tényleg o kovette el a hibát, akkor most jót rohog a markába…te pedig spekulász, meg bánatkozol. Ez így ne fér. Olyan nagy jólelkuség meg szerénység sugárzik a blogod minden mondatából, és én most úgy érzem, hogy bár ismeretlenul,de harcra kell, hogy buzdítsalak. Én elvárnám az aszalostól, hogy kompromisszum megoldást javasoljon, és vagy visszazadja a munka árát, vagy átcsinála a bútort. Úgyhogy az én tanácsom – bár radikális, de azt hiszem racionális: ne add fel! Kedves Enikő, légy uzletasszony és védd a jogaidat, és ne keress mentséget a mester munkájára.
Ha meg te voltál a szaki, és te mérted be rosszul, akkor meg még búslakodj egy kicsit, spekuláj, tuningolj, szukítsd az ajtót, cseréld le kissebbre a tévét :)…és amikor nagyon elszomorodsz, jusson eszedbe, hogy rosszab dolgok is torténnek az életben. Hiszen CSAK egy elméretezett – kulnben nagyon szép – bútorról van szó. Ha esetleg menyugtat, elárulom neked, hogy nekem is vannak elsikerult dolgaim, legtobbszor azok, amelyeket nagyon – nagyon megfontoltan, kovetkezetesen és sokáig készulok megvalósítani. Fel a fejjel !
Szia, udvozollek Rozsnyóról.
Kedves Enikő!
Egy kérdés: szerződés volt?
Ha nem, akkor egy tanács, máskor legyen.
Tökmindegy, hogy mennyire jóba vagytok,mennyire aranykezű, meg cuki meg kedves a bácsi meg minden.
Ilyen esetekben nagyon egyszerű a megoldás: vagy nem fizetsz vagy kijavítja.
Amúgy én totál kiborultam volna ennek a szekrénynek a láttán, úgyhogy teljesen megértelek.
A színre én is antikolt vagy nemantikolt fehéret vagy annak valami finom árnyalatát javaslom, az nagyon szép és nagyban is jól mutat.
Kitartás!
Kedves Mindenki!
Köszönöm szépen Mindannyiótoknak a hozzászólásokat, nagyon jól esik, hogy ennyien tollat (billentyűzetet) ragadtatok, és leírtátok a gondolataitokat. Nem fogok most mindenkinek egyenként válaszolni, de higgyétek el, hogy mindenkiét alaposan átolvastam, és leszűrtem belőle a tanácsokat!
Annyit szeretnék még elmondani, hogy ezt a bútort nem egy cég készítette. Ha idehívtam volna egy ezzel foglalkozó céget, legyártotta volna ezt a bútort hatszázezerért, akkor élből visszaküldöm, és küzdök.
Itt most ennél árnyaltabb a helyzet. Az asztalossal együtt, alaposan átbeszélve a dolgokat, próbáltunk közös nevezőre jutni.
Nem a védelmére szeretnék kelni, mert tény, hogy Ő mérte le rosszul, de jelenleg nem ismerek olyan mestert, aki örül ha fával (nem laminálttal) dolgozhat, aki szívből csinálja, akinek ez a hobbija, aki nem azzal jön kapásból, hogy “De asszonyom, azt nem lehet megcsinálni”, hanem minden egyes ötletünket, kérésünket, javslatunkat alaposan átgondolja, és azon dolgozik, hogy az ő kis kevéske szerszámával, a félig berendezett műhelykéjében hogyan tudna maximálisan mindent elkészíteni, nem beszélve arról, hogy élből ráérez a stílusra, amit szeretnék. Tovább gondolja azt, agyal, rajzol stb. Ezt most elszúrta, elmérte. Most azon fáradozik, hogy amit lehet, kijavítson… itt tartunk most.
Enikő
Szia!
Regisztráltam, hogy kommentálhassak. Először is szerintem példaértékű a hozzáállásod az esethez. Másodsorban pedig egyszerűen lenyűgöző ez a könyvespolc. Mind a színe, mind pedig a kialakítása. Végre valami más, nem a szokásos billy, sem pedig a régi könyvtárakra hajazó műantik. Fiatalos, ugyanakkor klasszikus. ÁÁÁÁ imádom.
Egyetlen apróság zavar, az pedig a meglévő ajtó. Ezért én kártérítés gyanánt egy új ajtó elkészítését kérném az asztalostól. Hogy a mutatvány ne járjon a szükségesnél nagyobb felfordulással, a meglévő ajtókeretről a takaróléceket leszedetném és újakat készíttetnék. Valamint a villanykapcsolót a könyvespolc oldalfalára átrakatnám.
Bosszantó, ha valami nem olyan lesz, mint amilyet az ember elképzel, de az eredeti álmaidat félretéve nézz erre a könyvespolcra. Hát nem pinelnéd?:-)
Zsófi
Szia Zsófi! Köszi, hogy hozzászóltál, én sem szeretem, ha ezért regisztrálnom kell…
Az az igazság, hogy át fogom festeni, mert így natúron nem illik a lakásba, és az ajtó is ugyanolyan színű lesz. Ezzel talán kicsit segítünk a dolgon. A villanykapcsoló jó ötlet, azt hiszem ehhez akkor szakembert kell hívjunk, én nem értek a villamossághoz, de az ötlet nagyon jó, mindenképpen előadom a családnak! Köszi!
Üdv Enikő
Kedves Enikő,
egész falat betöltő könyvespolcot tervezek én is és így bukkantam a cikkedre. Nyugtáztam, hogy az elnéretezés mennyire gyakori a mesterembereknép, na meg a késedelmes szállítás. Egyébként szép munka.
Sikerült megoldani a problémákat?
Üdv,
Eszter
Kedves Eszter! Igen, többnyire megoldódott. 🙂 A méretekel megbarátkoztunk, lefestettem és szeretjük nagyon. 🙂 Üdv Enikő
Szuper ?
Szia, Eniko! Pentart antik paszta?Gabi