egész falat betöltő könyvespolcot tervezek én is és így bukkantam a cikkedre. Nyugtáztam, hogy az elnéretezés mennyire gyakori a mesterembereknép, na meg a késedelmes szállítás. Egyébként szép munka.
Sikerült megoldani a problémákat?

Üdv,

Eszter

Regisztráltam, hogy kommentálhassak. Először is szerintem példaértékű a hozzáállásod az esethez. Másodsorban pedig egyszerűen lenyűgöző ez a könyvespolc. Mind a színe, mind pedig a kialakítása. Végre valami más, nem a szokásos billy, sem pedig a régi könyvtárakra hajazó műantik. Fiatalos, ugyanakkor klasszikus. ÁÁÁÁ imádom.
Egyetlen apróság zavar, az pedig a meglévő ajtó. Ezért én kártérítés gyanánt egy új ajtó elkészítését kérném az asztalostól. Hogy a mutatvány ne járjon a szükségesnél nagyobb felfordulással, a meglévő ajtókeretről a takaróléceket leszedetném és újakat készíttetnék. Valamint a villanykapcsolót a könyvespolc oldalfalára átrakatnám.

Bosszantó, ha valami nem olyan lesz, mint amilyet az ember elképzel, de az eredeti álmaidat félretéve nézz erre a könyvespolcra. Hát nem pinelnéd?:-)

Zsófi

Annyit szeretnék még elmondani, hogy ezt a bútort nem egy cég készítette. Ha idehívtam volna egy ezzel foglalkozó céget, legyártotta volna ezt a bútort hatszázezerért, akkor élből visszaküldöm, és küzdök.
Itt most ennél árnyaltabb a helyzet. Az asztalossal együtt, alaposan átbeszélve a dolgokat, próbáltunk közös nevezőre jutni.
Nem a védelmére szeretnék kelni, mert tény, hogy Ő mérte le rosszul, de jelenleg nem ismerek olyan mestert, aki örül ha fával (nem laminálttal) dolgozhat, aki szívből csinálja, akinek ez a hobbija, aki nem azzal jön kapásból, hogy „De asszonyom, azt nem lehet megcsinálni”, hanem minden egyes ötletünket, kérésünket, javslatunkat alaposan átgondolja, és azon dolgozik, hogy az ő kis kevéske szerszámával, a félig berendezett műhelykéjében hogyan tudna maximálisan mindent elkészíteni, nem beszélve arról, hogy élből ráérez a stílusra, amit szeretnék. Tovább gondolja azt, agyal, rajzol stb. Ezt most elszúrta, elmérte. Most azon fáradozik, hogy amit lehet, kijavítson… itt tartunk most.
Enikő

Egy kérdés: szerződés volt?
Ha nem, akkor egy tanács, máskor legyen.
Tökmindegy, hogy mennyire jóba vagytok,mennyire aranykezű, meg cuki meg kedves a bácsi meg minden.

Ilyen esetekben nagyon egyszerű a megoldás: vagy nem fizetsz vagy kijavítja.

Amúgy én totál kiborultam volna ennek a szekrénynek a láttán, úgyhogy teljesen megértelek.
A színre én is antikolt vagy nemantikolt fehéret vagy annak valami finom árnyalatát javaslom, az nagyon szép és nagyban is jól mutat.

Kitartás!

Hát, ha már fájnia sem lenne szabad, elég gáz lenne 🙁 Nagyon megértelek, a dilemmádat is. Mert könnyű azt mondani, hogy csináltasd meg, ha ő mérte el, stb. Mert igen, szerintem is, de magamból kiindulva…mindig felhúzom magam a mestereken, de mire találkozok velük, lenyugszom, megsajnálom, megértem, stb. Nem kéne.
Bár egyszer a sarkamra álltam, a fürdőajtónkat a kőműves nem tudta betenni falsíkba, mert vályog, és vékony tokos ajtót vettünk. Berakták középre – amikor megláttam, majdnem elbőgtem magam, de szerencsére Apa megoldotta egy kis vasalattal a problémát. Újra kellett raknia az ajtót a kőművesnek, dehát órabérben dolgozott. Én meg nézhettem volna az elcseszett ajtónkat. De végül szép lett 🙂 Megéri a sarkadra állni, bár ekkora összegnél elég nehéz, de legalább kedvezményt adhatna az asztalos, ha már nem csináltatod vele újra.

Kitartás!
Móni