Hozzászólások ehhez: Az én stílusom a te stílusod?!

Szerző: Manuka

Manuka — Tue, 03 Sep 2013 06:46:25 +0000

Be kell ismerni, hogy a mai gyerekek csóválják a kutyát…
Tőlünk annak idején soha nem kérdezték meg, hogy van kedved ezt csinálni, vagy azt.(és nem az én szüleim voltak „kegyetlenek”, mindenki szülei ilyenek voltak)
Szerintem nem feltétlenül kell ekkora szabadságot adni, igenis az irányvonalat meg kell határozni.
A gyerek is biztonságosabban érzi magát, ha irányítva van, legyen az egy táska, vagy bármi más.

Szerző: nemiskacat

nemiskacat — Mon, 02 Sep 2013 22:44:35 +0000

Én is hasonló nagy élvezettel olvastam a hozzászólásod! Légy üdvözölve Szilvi! 🙂

Szerző: énszilvikém

énszilvikém — Mon, 02 Sep 2013 14:28:48 +0000

Kicsit későn reagálok, de fontosnak érzem ezt a témát, és én is köszönöm a lehetőséget.
Azt gondolom, hogy fontos, hogy a gyerekek gyakorolják a szabadságukat, és választhassanak, de mi mondjuk meg, hogy mik azok a jó lehetőségek, amikből választhatnak. Jók közül csak jót tudnak választani. 😀 Van sokféle jó!!
Én annyira élvezem, hogy láthatom, ahogy ez az igényesség kialakul, vagy inkább megmarad a gyerekekben. Szerintem szeretik, ami természetes, amiben harmónia van, ami szellemes, kreatív, vicces, eredeti és ami szép. És azt, aminek története, múltja van. Miért gyűjtik szenvedélyesen a kavicsokat, a csigaházakat, a botokat, ágakat ( mer’ ugye mindnek más a kérge, formája,) gesztenyéket, (még mindig vannak rejtett tartalékok tavalyról…) és más hasonló kincseket? Mert én megnyomorítottam szegényeket esztétikailag? Biztos azért, mert a diznis mesekönyveket eltüntettem a háztartásból, és még más dolgokat iseltüntettem…De például hozott már a Mikulás hozzánk Matukát, nyikorgósat, és nagyon menő a Villám mekrémes (ekcémás kölök) pizsama is.
Szeretem, hogy van ízlésük, és az más, mint az enyém!!! 😀
Most kezdtem olvasni a blogot, nagy élvezettel! Szeretettel: Szilvi

Szerző: nemiskacat

nemiskacat — Thu, 18 Jul 2013 12:27:10 +0000

Szia Márti!
Én is így gondolom. Biztos nagyon jó lesz az asztal, és szuper, hogy együtt csináltátok! Kérhetek róla képet, ha kész lesz?

Szerző: Kékesi Márti

Kékesi Márti — Thu, 18 Jul 2013 12:10:24 +0000

Nagyon köszönöm ezt az írást, Enikő. Bennem is voltak ilyen gondolatok, de a férjemmel úgy gondoljuk, hogy az isten ránk bízta a gyermekünk nevelését. Ez nemcsak a fizikai ellátását jelenti, hanem a lelki, szellemi, hitbéli nevelését és esztétikai érzékének formálását is.
A lányunk ősztől iskolás lesz, íróasztalnak egy esztergált lábú asztalt újítottunk fel neki (még nincs teljesen kész), és ő is csiszolt és festett. A színét megvitattuk, fehér lett. Készítettünk rá egy sokfiókos felépítményt. A lányunk odáig van tőle.
A fogantyúkat ő választhatja ki.

Szerző: nemiskacat

nemiskacat — Thu, 18 Jul 2013 10:53:30 +0000

Szia Kriszta!
Ezzel mi is így vagyunk… és igen, a pókemberes törülköző – amit ajándékba kaptunk – nálunk is nagy becsben van. Hagyom. Nem könnyű. Pont, ahogy írtad! Nekem az a nehéz, hogy azt a bizonyos „határt” rugalmasan kezeljem, szóval kell engedni bizonyos dolgokban (egy zokni, póló, poszter még belefér) de a fő csapástól nem szeretnék eltérni. A felnőtt cuccokat úgyis én válogatom meg magamnak, akár ruháról, akár lakberendezésről van szó, és szeretném hinni, hogy ez a gyerekre nagyobb hatással lesz, mint az épp aktuális képregényhős. Nálunk épp Szándokán az aktuális menő és fennhangon énekeljük, hogy „Szándokán, Szándokán, tenger tigris…” szerintem ez épp vicces, és Olivér mindenhová pisztollyal mászkál, de nem hiszem, hogy ettől Ő erőszakos ember lesz… Üdv Enikő

Szerző: B.Kriszta

B.Kriszta — Thu, 18 Jul 2013 07:52:50 +0000

Szia Enikő! Nehéz meghúzni a határt, én is sokszor gondolkodom ezen. Szerintem igenis formálni kell a gyermek izlését, már csak azért is, mert ömlik rájuk a közösségből, médiából a szemét. Ezt valahogy ellensúlyozni kell. A másik terület a gyerkőc ruháinak megválasztása. Az óvodából jön a nyomás, mindenkinek pókemberes még a zoknija is, de minimum van egy igénytelen, silány minőségű verdás cipője. Próbálom megmagyarázni, „belenevelni”, hogy ezek nagyon ócska cuccok, és az ő cipője/ruhája ennél sokkal klasszabb. Remélem nem érzi rosszul magát anyu keményfejűsége miatt. Azért néha 1-1 darabot beszerzünk mintás cuccokból is, mert a teljes „megvonás” sem vezet jóra.
Üdv, B. Kriszta