Mivel én a bútorfestésben vagyok otthon, felkértem Zsély Csilla asztalost, a Fatipil Műhely alapítóját, hogy írjon nekünk egy szuper kis összefoglalót arról, hogyan is kell előkészíteni egy bútort, milyen akadályokba ütközhetünk, és azokat hogyan tudjuk otthon saját magunk orvosolni.

Tehát következzen most a bútor első ecsetvonások előtti élete, az előkészítés folyamata.

Régi bútorok felújítása – első lépések

„Csak lemosom a bútort és kész, mehet rá a festék” – gondolnánk elsőre. Ez azonban csak akkor igaz, ha egy teljesen jó állapotú darabbal van dolgunk. Megeshet azonban, hogy csomó javítás szükséges. Nézzük, hogyan tudjuk felmérni a helyzetet.

Tisztítás

Minden bútorfelújítást egy alapos takarítással érdemes kezdeni – egy tiszta bútoron sokkal jobban láthatóvá válnak az esetleges felületi sérülések, plusz takarítás közben felfedezhetsz olyan szerkezeti hibákat is, amik a beszerzés során észrevétlenek maradtak. A takarítás során figyelj arra, hogy semmi esetre se áztasd el a bútort túl sok vízzel. Egy enyhén nedvesített rongy a legtöbb esetben bőven megteszi, ha pedig makacsabb olaj- vagy festékfoltokat találsz valahol, ott érdemes erősebb anyagot (pl. alkoholt) használni az eltávolításhoz.

Állapotfelmérés

Ha ezzel megvagy, már könnyebben fel tudod mérni a bútor állapotát. Vizsgáld meg alaposan a felületét: milyen állapotban van a korábbi festékréteg: stabil vagy elkezdett leperegni? Látsz-e karcolásokat, repedéseket a bútoron?

Ha a felületét átnézted, vizsgáld meg szerkezetileg is: billeg-e a széklába, van-e valahol anyaghiány (fa, furnér) a bútoron. A régi bútoroknak sokszor a fiók a gyenge pontja: a fiókalj az évek során megereszkedik és behorpad, a csapolások elengednek, a fiók szorul, a fogantyú törött.

Érdemes átnézned a vasalatokat is: sokszor már elsőre szemet szúr, hogy nem úgy áll a szekrényajtó, ahogy kellene, vagy kiesik a helyéről, ha megpróbálod kinyitni. Ezek elég egyértelmű jelei annak, hogy a vasalatok megérettek a cserére, de akkor is érdemes újakat beszerezned, ha rozsdásak, nyikorognak, vagy nehezen mozognak.

A felületi- és szerkezeti hibákról készíthetsz egy listát is, ami segítségedre lehet abban, hogy ne felejts el semmit a felújítás során. Kellemetlen tud lenni, ha például a festésnél jut csak eszedbe, hogy a behajlott fiókaljat ki akartad cserélni a bútoron, csak elfelejtetted a nagy munkában.

Tervezés

Bár könnyen előfordulhat, hogy menet közben jön meg az ihlet, azért nem árt, ha előre eltervezed, milyennek szeretnéd látni a felújított bútort. Sok esetben már a bútor állapota meghatározza a szóba jöhető stílusokat: például egy ütött kopott, sok felületi hibával rendelkező széket semmi értelme tökéletesre javítani, mert hetekig fogod fatapaszolni és csiszolni. A vintage, kopottas stílus ellenben milyen jól mutat majd rajta!

Fontos megjegyezni, hogy meglepetések sajnos a bútorfelújítás során is előfordulnak: például eltervezed, hogy milyen szép lesz a natúr fáig visszacsiszolt asztalka, aztán a csiszolás során kiderül, hogy a furnér elkopott és kilátszik alóla a pozdorja. Ilyen esetben szükséges a menet közbeni újratervezés és rugalmasság, hogy el tudd engedni az eredeti ötletedet.

Régi bútorok hibáinak javítása

Szerencsére a legtöbb hiba egyszerűen javítható otthoni körülmények között is, ha van egy kis barkács-vénád, akkor azt most elő lehet venni. 😊 És bár a bútorfestés általában a nők kiváltsága, ebbe a megelőző folyamatba bátran bevonhatod a család férfi tagjait is.  

Két típusú hibát különítünk el: szerkezeti és felületi hibákat. Mindegyikből adódhat bőven, akár több is egy bútoron, de ha kitartóak vagyunk, akkor még a festés előtt nagyon szépen helyrehozható mindegyik.

Szerkezeti hibák

Instabilitás: Egy bútor instabilitása a legtöbb esetben a meglazult csapolásokból ered, amiket könnyűszerrel meg tudsz otthon is erősíteni, ha újraragasztod a meglazult alkatrészeket. Ha a kötőelemek lazultak meg (csavarok, szögek), egyszerűen újra tudod őket cserélni. Súlyosabb esetben konkrét törés állhat a háttérben, ekkor érdemes új alkatrésszel pótolni a sérült darabot.

Kitört darab: Ha kitört egy darab a bútorból, legegyszerűbben fával tudod pótolni. Bonyolultabb, íves formáknál bevetheted a levegőre száradó gyurmát vagy az üvegező gittet is.

Mélyebb repedések: A faanyag az évek során folyamatos mozgásban van, így idővel előfordulhatnak repedések a fából készült bútorokon. A kisebb repedések faragasztóval és préseléssel még javíthatók, de a hosszabb, szélesebb repedésnél érdemesebb epoxyval kitölteni a keletkezett rést.

Megereszkedett fiókalj: Tipikus példája annak, amikor egyszerűen le kell cserélni egy alkatrészt. Ne próbáld meg javítani, szerezz be egy újat helyette!

Nehezen nyíló ajtó, fiók; hibás vasalat: A legtöbb esetben a régi, megereszkedett vasalat áll a háttérben, amit könnyen újra tudsz cserélni. Ha még így is fennáll a probléma, akkor egy kis bútorviasszal tudsz segíteni a problémán.

Meglazult csapolás: Ilyen esetben érdemes teljesen szétszedni a meglazult alkatrészeket, majd újraragasztani őket. Figyelj rá, hogy a korábbi, kiszáradt ragasztó maradványokat távolítsd el – így sokkal hatékonyabb lesz a javításod.

Felületi hibák

Felületi karcolások, beütődések: A kisebb karcolásokat géppel ki tudod csiszolni a felületből, a mélyebbeknél pedig használhatsz színazonos fatapaszt. Remekül működik még a faragasztó-finom fűrészpor mix is, amit házilag is el tudsz készíteni.

Furnér vagy intarzia hiány: Egy picit pepecs munka, de a furnér borításban keletkezett hiányokat is vissza lehet pótolni színazonos pótlás beragasztásával.

Repedt, felpúposodott furnér: A furnér nedvesség hatására elválhat a hordozó felülettől, ekkor a furnér általában berepedezik vagy akár fel is púposodhat. Szerencsére a furnér ragasztója hő hatására visszalágyul, így ha egy nedves ruhát keresztül megpróbálod visszavasalni a feljött furnért, 90%-ban sikerrel jársz!

Felületi elszíneződés (pl. égésnyom, festék): Ha szerencséd van, csiszológéppel el tudod őket távolítani, de ha nagyon ragaszkodnak a felülethez, vegyi anyagokat is be kell vetned. Az elszíneződött fafelületekre az oxálsav a legjobb megoldás, de a folt mellett a fa színét is halványíthatja. Körültekintően és óvatosan használd!

Málló festék: Ha pereg a festék a bútorról – ez főleg régi, zománcfestékkel kezelt bútoroknál fordul elő -, a legjobb, ha megszabadulsz tőle. A festékeltávolításnak számos megoldása létezik: hőlégfúvó, festéklemaró, kromofág, csiszolás. Válaszd azt a módszert, ami a leginkább illik a bútorodhoz és a legkevesebb környezetszennyezéssel jár.

Szót kell ejtsünk még az „élősködőkről” is, hiszen bár nem biztos, hogy elsőre gondolnád, néhány nem kívánatos lakó is megbújhat bútorainkba. Őket nyugodtan tessékeljük házon kívülre. Mutatom hogyan!

Kártevők

Kopogóbogarak jelenléte: Bár a köznyelvben szúként terjedt el, a régi bútorok felületén látszó apró lyukak kopogóbogarak jelenlétére utalnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben már nincs élő bogár a bútorban, elővigyázatosságból azonban érdemes kártevőirtásnak alávetni a bútort. Itasd be a bútor teljes felületét egy erre a célra kifejlesztett vegyülettel (pl. Xylamon), majd helyezd jól szellőző helyiségbe 4 hétre.

Penész, gomba: A legtöbb gombafaj nem szereti a száraz meleget, így nyáron a tűző nap nagy segítségedre lehet ellenük. A penész ellen penészeltávolító szert tudsz bevetni, de utána ne felejtsd el lecsiszolnia felületet!

A fenti feladatok otthoni körülmények között is biztonsággal elvégezhetőek, viszont bizonyos esetekben szükség lehet szakember bevonására is. Például, ha egy törött, esztergált asztallábat pótolni kell, érdemes felkeresned egy asztalost, aki tud segíteni a hibás alkatrész pótlásában. Szakember bevonása javasolt még a sérült kárpit, rattan vagy bőrfelület esetén – kivéve, ha magadnak is meg tudod oldani a feladatot.

Ha pedig olyan antik bútorral rendelkezel, ami nagy értékkel bír és szeretnéd visszaállítani az eredeti állapotát, akkor már bútor restaurálásról van szó. Ehhez keress fel egy hozzáértő, tapasztalt restaurátort.

Végül a legfontosabb tanácsom, még mielőtt nagy lelkesedéssel belevágnál a munkába: gondold át, hogy rendelkezel-e azzal a tudásszinttel, ami szükséges az általad választott bútor felújításához! Ha bizonytalannak érzed magad, keress fel nyugodtan egy szakembert, aki tanácsot vagy gyakorlati segítséget tud adni a felújításhoz.

Kezdő bútorfelújítóként szívesen látlak Bútorfelújító alapozó workshopomon is, ahol részletesebben elmagyarázom a felújítás pontos menetét, és különböző hibajavítási technikákat is ki tudsz próbálni.

Extra tipp – bútorfelújításhoz ajánlott szerszámok:

• spakli
• csiszolóanyagok
• asztalos szorítók
• véső
• japán fűrész
• általános szerszámok: csavarhúzók, kalapács, tapétavágó, fogó, mérőszalag
• akksis fúró-csavarbehajtó*
• csiszológép (excenter- vagy rezgőcsiszoló)*
• dekopírfűrész vagy multifunkciós gép*

*Ha akkumulátoros verzióban gondolkozol, ugyanabból a márkából válaszd az összes gépet, hogy az akksik kompatibilisek legyenek egymással.

Zsély Csilla vagyok, papíron vágó, de a filmszakmát (és az állandó gép előtt ülést) megunva 2020-ban úgy döntöttem, itt az ideje valami kézzel foghatót alkotnom. 2021-ben kezdtem hobbiból bútorfelújítással foglalkozni, a saját projektek mellett pedig ma már workshopokon igyekszem átadni a tudásom más lelkes felújítóknak is. Kifejezetten keresem azokat a rossz állapotú bútorokat, amiknek a felújítása másoknak nem jutna eszébe.

Workshopok:

Alapozó bútorfelújító workshop (kezdőknek):

Egyéni bútorfelújító workshop:

Ami mostanában nagyrészt elviszi az időm, hogy nemrégiben a Nemiskacat lett Annie Sloan sokoldalú festékének, a Chalk Paint™ festéknek az itthoni forgalmazója, és ezzel letettem a voksomat a Chalk Paint™ festék mellett, ennek ellenére mindig lelkesen készülök az általános ANTIKOLÁS WORKSHOPra, amit a Magnóliák Műhelyében tartok.

(még több kép a facebookon ITT)

Pár évvel ezelőtt azt kezdtem el keresni, hogy az üzletben megvásárolható antikolt bútorkat hogyan is tudnám én magam otthon elkészíteni, milyen eszközökkel, milyen festékekkel, milyen módszerekkel, amik nem professzionáisak, hanem hobbi bútorfestőknek valóak.

Ez a törekvésem azóta sem változott, és bát megtaláltam a Chalk Paint™ festéket, ami az antikolásra egy kíváló lehetőség, de az Antikolás Workshopon ennél sokkal több mindenről beszélgetünk.

Végigveszünk több antikoláshoz kapcsolódó bútorfestési technikát, azok ötvözését, és ezeket sámlikon mutatom be.

Az első tapasztlatom az, hogy nagyon ragaszkodtok ahhoz, hogyan készítjük a konkrét sámlit ott a workshopon. Ezt szeretnétek leírva látni lépésről lépésre.

Pedig – bár tényleg sámlit festünk – a lényeg nem a konkrét tárgyon van.

Szeretném, ha látnátok, hogy nem csupán egy sámlit jöttök antikolni a workshopra.

Azt szeretném ha használható TUDÁSsal mennétek haza, – a sámli csak egy eszköz – , hogy megmutassam azokat a módszereket, eljárásokat egy csokorba összegyűjtve, amikkel egyáltalán találkozhattok, ha egy kicsit is érdeklődtök az antikolás, az antikolt bútorok témája iránt.

Ezeket az eszközöket, festékeket illetve technikákat felhasználva és ötvözve aztán otthon, saját magatok kell megtaláljátok azt a konkrét antikolási eljárást, amely a sajátotok, amit szerettek és ami nektek tetszik.

A tanfolyam csak az első állomása egy izgalmas, otthoni bútorantikolós kalandnak…

Annie Sloanról és festékéről, a Chalk Paint™ festékről, melyet ezelőtt 20 évvel megalkotott, már írtam nektek ITT, és álmomban sem gondoltam volna, hogy előző írásom után fél évre egyenesen Angliába fogok utazni , hogy találkozzak vele.

Éppen ezért nagy izgalommal és várakozással fogtam neki az útnak, már csak azért is, mert soha életemben nem voltam még Angliában.

Oxfordi színes ajtók

A két nap alatt egy igazán kicsi szeletét láttam az országnak, mégis volt egy-két jellemző érdekesség, ami egyből feltűnt. Az egyik ilyen – ami blogom témájához is kötödik – az az, hogy mosolyogva tapasztaltam, hogy a házak bejárati ajtajai színesek. A sötétkék és a fekete még nem tűnt fel annyira, de amikor szembe jött velem egy citromsárga és egy lila, már előkaptam a fényképezőgépem.

Az angolok nem csak a bejárati ajtóknál, de az üzleteik külső burkolatánál is sokkal bátrabban használják a festéket, és a színeket, mint mi.

Annie Sloan boltja

Egy rövid délutáni séta után Oxford városában felkerekedtünk a Férjemmel, hogy megkeressük Annie Sloan üzletét, melyet a Cowley Road 33. szám alatt meg is találtunk.

Az üzletre leginkább a bohém művészi jelző a legtalálóbb, pont olyan, mint a tulajdonosa.

Mérsékelt rendszerezettséggel, látszólag össze-vissza, de valójában laza, de a művész magabiztosságával összeválogatott cuccok sorakoznak arra, hogy a vásárlók megnézzék, megfogdossák azokat.

Apróbb tárgyak lefestve különböző technikákkal várakoznak, hogy a vásárló odavihesse a kárpitokhoz, vagy ki az üzletből a fényre, összehasonlítsa más színekkel.. itt mindent szabad, mindenből lehet inspirációt meríteni. Épp ezért a falak is színesek, az anyagokkal lámpabúrákat és párnákat készítettek, a könyvekbe bele lehet lapozni, a festékeket, színeket ki lehet próbálni.

Az egész üzlet nagyon élő, nagyon igazi és praktikus. Semmi cukormázas shabby chic romantika, amit sokszor ráaggatnak Annie Sloanra. Helyette a valódi, kényelmes, vidékiesen rusztikus, vintage otthon megteremtésének eszközei, kellékei, minden különösebb manír nélkül.

Az Annie Sloan színpaletta a falon

A falra felfestették a színeket, úgy, hogy az egyik felét viaszolták, a másikat nem, így jól látni a különbséget a kettő között.

A bútorfestés, lakberendezés kiegészítő tárgyai, gombok, ecsetek, fa bordűrök kosarakban kaptak helyet.

A kárpitok, szövetek külön kis zugban vannak.

Kis kosarakba anyagdarabkákat tettek, amiket haza lehet vinni.

Madzagon lógnak a festékkel megfestett vásznak.

Az elmúlt egy évben nagy örömmel fedeztem fel Annie Sloan festékében a Chalk Paint™ festékben rejlő lehetőségeket, de rá kellett jöjjek, hogy nagyon az elején vagyok a felfedezésnek…

Ezen deszkadarabon tanultam új technikákat is a Chalk Paint™ festékkel, amit szeretnék nektek is majd megmutatni!

Addig is, ha véletlenül Oxfordban jártok, ne hagyjátok ki a „Világ legjobb festékének” otthonát!

A Chalk Paint™ festék hamarosan elérhető lesz hazánkban is, ha vásárolni szeretnél KATTINTS IDE!

Nem ment a dolog egyszerűen, de – hangsúlyozom – nem a nehézsége, hanem szimplán a mennyisége miatt.

Persze volt némi lelki tényező, egyrészt eltelt pár nap, hét mire túljutottunk azon, hogy nem pont úgy sikeredett a könyvespolc, ahogy akartuk, noha pénztárcánk méreteihez képest sokat áldoztunk rá. Mikor túl voltunk sebeink nyaldosásán, jött a kérdés, hogy hogyan tovább?

Auro olajos viasszal kezeltük, hogy olyan legyen, mint a bal oldali képen, de sajnos megmaradt natúr színűnek. Teljesen natúr, kezeletlen fenyő színe volt!

Nem jó a könyvespolc színe

Az első elgondolás az volt, hogy hogyan lehetne ezt sötétíteni, úgy, hogy már egy viasz réteg van rajta ( az a cucc a képen balra). Felhívtam az Aurot (a viaszt forgalmazó cég), hogy mit kenjek rá, hogy sötétebb legyen. Azt válaszolták, hogy egyrészt rossz terméket vettem – igen, erre rájöttem – a narancsolajosat kellett volna ( ez az információ remélem most valakin segít), másrészt előbb le kellett volna pácolni színre és utána a viasz, hogy elérhessem ezt a régies fa hatást. Így utólag sajnos nem tudnak segíteni, le kéne csiszolni az egészet… eseteleg naaaaaaa végre valami alakul megpróbálhatok alkoholos páccal rámenni, de azt is szórni kéne, mert csak úgy lesz szép, és az sem biztos, hogy egyáltalán megtapad.

Hurrá!

Szerettem volna a nappaliba egy meleg, sárgás-barnás árnyalatú, régiesre viaszolt könyvespolcot. Esküszöm, nem akartam festékkel lefesteni egy ekkora bútordarabot, de nagyon úgy tűnt, hogy az egész bútor újracsiszolása nélkül egyszerűen nincs más választásom, mint egy olyan festéket használni, ami nem igényli festés előtt a bútor előkészítését.

Lehet, hogy át kellene festeni?

Már hónapokkal ezelőtt használtam az Annie Sloan Chalk Paint festéket, de a könyvespolcot azért mégsem szerettem volna lefesteni. Az élet azonban mást hozott, és ez volt a legegyszerűbb és a legköltséghatékonyabb megoldás, hogy az elkövetett bakit a visszájára fordítsam, és a lehető legjobbat hozzam ki a szekrényből.

És ez az, amire szerintem ez a festék igazán való! Amióta használom, hajlamos vagyok arra, hogy minden bútort úgy nézzek, hogy milyen színűre kéne festeni, de ácsi! Nem kell és nem is szabad minden bútort lefesteni, de Annie Sloan festéke egy jó alternatívát jelenthet például az ilyen helyzetekre, mint a miénk is. Amikor csak óriási munkabefektetéssel lehetett volna a kívánt állapotot elérni. Helyette jött ez az alternatív megoldás, aminek a végeredményével teljsen elégedett az egész család, legnagyobb örömömre.

Színválasztás

Szóval, amikor családilag eldőlt, hogy festés lesz, jött a kérdés, hogy milyen színűre? Készítettem pár mintadaradbot és pár napig családilag nézegettük őket…

Megkérdeztelek Benneteket is a facebookon, statisztikalilag az „old white” fehérre szavaztatok a legtöbben, köztetek három lakberendezővel egyetemben.

Ez nagy segítség volt, azonban én láttam, hogy a fehér nem lesz jó! Nem, nem jó…

Kotlottam rajta egy hetet, mire eldöntöttem a színt. A country-grey-re esett a választásom, a palettán jobbra lent, a sarokban.

A festés

Aztán meg kellett oldani a gyerekek logisztikáját, haladni akkor tudok, ha hagynak! Így aztán egy alkalmas pillanatban, amikor Mama nálunk volt három hétig, nekiálltam. A könyveket átpakoltam az egyik oldalra, és egy szolid portörlés után hajrá!

Tehát mégegyszer: a felület, amire festettem, az bútorviasszal kezelt natúr fenyőfa. Egy rétegben festettem.

Sokkal lassabban haladtan, mint az korábban gondoltam. Nem azért, mert nehéz volt, hanem mert a többi elfoglaltságom állandóan elvont a könyvespolctól. Sokszor éjjel festettem, ami nem jó.

Viaszolásnál láttam sokszor az éjjeli festések eredményét, amikor itt ott hiányzott a festék. Hiába. Bútort festeni nappali, rendes fénynél lehet szépen. Legszívesebben szabad ég alatt festek, mert ott LÁTOK! Van fény. Ezt viszont nem lehetett kivinni.

Festés a helyén

Optimális helyzetben ugye előbb kellett volna festeni, utána összerakni. Viszont szét már nem szedhettem, sok polcot úgy festettem, hogy ki sem tudtam venni a helyéről.

Aztán Mama elment, és én sehogy sem álltam még.

Aztán közeledett a karácsony és félre kellett tegyem egy időre a könyvespolcot. Nem otthon karácsonyoztunk, de az angyal még a munkaasztalról is lepakolt és otthagyott nekünk egy kis fácskát, hogy örüljünk, ha hazatérünk.

Újból nekiveselkedtem a munkának, amikor tudtam dolgozni rajta, gyorsan haladtam.

Mintafestés

Már az elején tudtam, hogy szeretnék az ajtókra mintát. Méghozzá valami magyarosat, de nem túl díszeset! Napokig ezzel feküdtem, ezzel keltem. Kutakodtam a megfelelő minta után. Szeretem a magyar népi motívumvilágot, szerintem ez egy olyan örökségünk, amit ápolni, szeretni, őrizni kell, és büszkének lenni rá. Ez mindannyiunk közös érdeke és feladata, persze mindenki vérmérsékletének megfeleleően kell őrizze kultúránk gyökereit. Én is szeretném ezt tenni a magam szerény módján, ennek egyik megnyilvánulás azon vágyam, hogy valami tulipán-féleség kerüljön a szekrényre.

Végül teljesen elvesztődtem a népi motívumok világában olyan gazdag a felhozatal. Elsírtam bánatom TulipánosKatának, aki a segítségemre sietett leszűkíteni a kört. Aztán figyelembe kellett vegyem azt is, hogy nekem hosszúkás minta kell a szekrényajtókra. Többet is rápróbáltam az ajtóra, végül ez az egyszerű tulipán lett a nyerő, amit Várdai Szilárd Magyar díszítmények című könyvében találtam, melyre a Magyar Népi Motívumok oldalon leltem.

Praktikusan több méretben kinyomtattam és befogtam a nagylányt, hogy tartsa meg nekem, amíg megnézem, melyik méret lesz a megfelelő.

Utána zsírpapírra másoltam, grafittal átírtam a másik oldalán is, majd a szekrényre téve még egyszer, így a grafit kirajzolta nekem a mintát. Pontosan középre illesztettem, úgy, hogy előtte egy vonlazóval összekötöttem az ajtó négy sarkát, és berajzoltam az ajtó közepére egy kicsi x-et.

Centiméterrel ellenőriztem, hogy tényleg középen van-e a minta…

Miután kifestettem a mintát, úgy éreztem, hogy az ajtó még mindig elég „kopasz”.

Így ad hoc húztam egy vonalat a mélyedésbe. (Nem, nem használtam direkt se vonalzót, se maszkolószalagot) kinek van ideje ilyesmire?!?

Aztán húztam egy másikat a belső kazetta legszélére. Azt is szabadkézzel. Hol vékonyabb-hol vastagabb…

Ezen a képen a három fázist látjátok: kopasz – egy csík – két csík.

Szerintem a két csíkkal lett teljes…

320-as csiszolópapírral lecsiszoltam az egész ajtót és finoman belecsiszoltam a mintákba.

Viaszolás és finom antikolás

Viaszoltam.

Viaszolás után és előtte.

A szekrényvázat a festés után viaszoltam, kívül világos és sötétviasszal, belül csak világossal.

Én nagyon szeretem a sötét viasz „koszos” hatását, minden kis barázdát kiemel, újrarajzol, izgalmassá teszi a felületet.

Mennyi krétafestéket használtam el a festéshez?

Szóval a szátaz tények szerint 3 liter festék (Annie Sloan Chalk Paint Country grey színben), 1 doboz Clear wax és kb. negyed doboz Dark wax után jutottam el ide.

Előtte persze órákig pakoltam, éjszakába nyúlóan, de ez már a hab volt a tortán!

Pakolás előtt olyan érdekes kifejezéssel ismerkedtem meg, mint a shelf-styling, amit eddig is csináltam, csak nem tudtam, hogy neve is van. Nos, a következő posztban erről fogok írni (KATTINTS IDE), hogy nekem mit jelent – szép magyar kifejezzésel élve – „megsztájlingolni” egy könyvespolcot!

Hosszan vívódás után hoztam meg a döntést, hogy az egész nappalit meghatározó majdnem 5 méter széles és plafonig érő könyvespolcunkat nem az eredeti elképzelésnek megfeleően pácolni és méhviaszolni fogom, hanem befestem szürkére.

Történt ez azok után, hogy egyszer már leviaszolta az asztalos, csak éppen én rossz színű viaszt adtam a kezébe, ő meg már csak akkor szólt ,amikor az egésszel készen lett. Csalódásomat EZZEL a poszttal írtam ki magamból, de minden jó, ha a vége jó, nemigaz?

Könyvespolc átfestés után

Beszéljenek helyettem a képek!

A következő posztban megmutatom azt is, hogy hogyan készült! KATTINTS IDE!

(nem ennyire szűkszavúan…)

Töredelmesen bevallom, elfeljtettem a pontos napját, ezért én is meg kellett nézzem, mikor is született az első bejegyzésem. Valójában nem ma, hanem tavaly január 24-én böktem rá először remegő szívvel a „Közzététel” gombra.

Nem sokkal ez után pedig elindítottam az egyik közösségi csatornán is, a Facebookon egy rajongói oldalt a Nemiskacatnak.

Furcsa érzések kavarognak bennem, ha meg kell fogalmazzam, hogy mit is gondoltam egy évvel ezelőtt, hogy mi lesz 2014. január 24-én a bloggal.

Egyrészt nem gondoltam volna, hogy a sok-sok lakberendezési és bútorfestési tervemből ilyen keveset sikerül megvalósítanom egy év alatt. Úgy érzem, hogy a házzal nem haladunk, a dolgok iszonyú lassan mennek, még mindig nincs se egy rendes hálószobánk, se egy dolgozósarkom, a nappali per’ pillanat romokban a könyvszekrény festése miatt… Egy évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy ezeken már mind túl leszek!

Közösség

Viszont a másik oldalról, soha, de SOHA nem gondoltam volna, hogy a blog által ennyi emberrel megismerkedek, olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, szívügyük a szép otthon, lelkes amatőr vagy éppen profi lakberendezők, imádnak kísérlezetni, dekorálni, merik alakítani az otthonukat, a bútoraikat, keresik az igazi, az élhető otthont.

A blogok mögött, amiket azelőtt ámulattal olvastam, már ismerem az embert is, az arcot, aki írja a sorokat. Nagyon örülök, hogy megismerhettem őket, akiket azóta is, de most még nagyobb örömmel olvasok.

A blog írását valójában egy élmény indította el, ezt most nem fogom elárulni, talán majd egyszer, de a motiváció az volt, hogy találjam meg az antikolás titkát.

Ezt kezdtem el keresni pár évvel ezelőtt, csupán csak azért, mert szeretem az antikolt bútorokat, és az élmények megírásából és a kísérletezésekből született a blog. Annyi sok szép régi bútor van, ami érdemes a megmentésre, a lakberendzési boltokban pedig olyan drágák az antikolt, provancei, rusztikus – ki hogy hívja őket – bútorok.

Krétafesték rajongók

Akkor még nem gondoltam, hogy az, hogy kinyitom az első doboz chalk paint festéket, az egy fordulópont lesz, ami megmutatja az irányt, hogy hová is kéne tartson a Nemiskacat. Az események sodrásába kerültem, amik lökést adtak újabb és újabb ötleteknek, terveknek, és a dolgok gyorsabban történtek, mint azt korábban gondoltam.

Mire kettőt pislogtam -mint a mesében – már annyian voltunk chalk paint rajongók, és annyian használtuk ezt a festéket, hogy elhatároztam, hogy létrehozok nekik/nekünk a Facebookon egy zárt csoportot, egy közösséget. Ők azok, akik velem együtt vették meg az első doboz festékeket, velem együtt próbálták ki, velem együtt izgultak az első ecsetvonásoknál, hogy na, most mi lesz ebből…

El sem hiszem, hogy már több, mint százan vagyunk!

Mi vagyunk a Hobbi Bútorfestők!

A szülinap alkalmából szeretném, ha megismernétek őket/minket, azaz páruk alkotását. Lényegtelen, hogy pontosan milyen technikát vagy festéket használtak, vagy, hogy ki vagy mi inspirálta őket, én nagyon hálás vagyok nekik, hogy napról napra megosztják velem, és a többi Hobbi Bútorfestővel két kezük munkáját, és osztoznak velem a chalk paint iránti lelkesedésemben!

Köszi Csajok és Fiúk! merthogy fickók is vannak köztünk 🙂

A teljesség igénye nélkül fogadjátok szeretettel a Hobbi Bútorfestőket:

Ilyen volt, ilyen lett kisszekrény. Rátkai Zsuzsa már gyakorlott chalk paint használó, tele tervekkel.

Gidai-Szabó Kriszta egy art-deco komódot festett át Old white-ra, festett rá mintát, majd sötét viasszal antikolta.

Egy hasonló átalakítás Virág Veronikától, zománcfestékkel.

Szűcs Márti lassan mindent átfest Annie Sloan festékkel, ami a keze ügyébe kerül a lakásban.

Ezt a cipőszekrényt Kiss Reni festette direkt kopottasra.

Melinda kedvenc színe a zöld, ez itt Annie Sloan Antibes green, nézzétek meg a blogját is, nem csak festeni szeret…

A laminált rút kiskacsából egy kecses lábú bútorka lett, hála Tóth Edinának. Tapasztalta, hogy a chalk paint festék a lamináltat nem szereti annyira, de egy próbát mindenképpen megért, mert a végeredmény klassz lett.

Ez a sárga szín az Arles Annie Sloantól, Lengré Vica festette, sötét viasszal antikolta. Mutatom, hogy miket készített még:

Átalakított egy régi varrósdobozt. Ezen kívül szeret ilyen feliratos táblákat is készíteni, nézzétek meg a blogját!

Sok-sok munka, de ez eredmény mindenért kárpótol, nagyon szép lett a szekrény, köszönöm Katinak, hogy megosztotta velünk!

A babakonyhát Káldiné Albert Györgyi készítette a kislányának.

Ez a konyhai polc a „korai alkotások” egyike, Horváth Gyöngyi az elsők között vásárolt velem együtt Annie Sloan festéket.

Sámli és képkeret Annie Sloan Frech linen színnel, Tóth Edinától.

Dr Kovács Györgyi számos ilyen szépséges alkotást tudhat maga mögött, már akkor Annie Sloan festéket használt, amikor mi még csak álmodoztunk róla. Györgyi Nagy-Britanniában él, örülök, hogy csatlakozott a csoporthoz és megosztja tapasztalatait a chalk paint festékről.

A sminkasztalkát, ami erdetileg varróasztalka Ferenczi Dani festette a kedvesének.

Gyöngyűrú tortalálak és gyertyatartók Bluer Desingtól, és aki kipingálta őket chalk paint festékkel, Szűcs Márti.

Az unalmas ikeás kiskomódot Reider Hajni vette kezelésbe.

Ez nagy munka lehetett, Mohay Dorottya a lakásukban lévő összes ajtót lefestette Annie Sloan chalk paint festékkel. Csak csendben irigykedek, mert ezt én is szeretném megcsinálni.

A chalk paint festéket fémre is lehet kenni, akik kipróbálták Gaál Zsuzsi és Schwarcz Móni.

Vegyes Annie Sloan színek, vegyes technikák (transzfer, stencil) Gaál Zsuzsi alkotásai.

Konyhai polc, Annie Sloan Cream színnel festve, átfestette Rátkai Zsuzsa.

Annie Sloan Emperor’s silk iszonyúan jól mutat egy bonanzán, köszönöm Somosek Katinak a képet.

Tescos képkeretek újraértelmezve Annie Sloan chalk paint színekkel, Szűcs Márti és Kerekes Kati ecsetei által.

Csertő-Marton Edit nem csak a bútort, hanem a hangfalakat, az ajtókat is átfestette.

Ezt a kis asztalkát, éjjeliszekrényt Maján Zsófi festette fehérre, majd sötét viasszal antikolta.

Szűcs Márti festette jysk-es polc. Annie Sloan Old white és Country grey 1-1 arányú keverékével készült, majd Márti PNZ színtelen viasszal fedte be.

És még sorolhatnám tovább…

Egyszer találkoztunk is személyesen, hogy elmélyedjünk a chalk paint festés rejtelmeiben, remélem lesz még ilyen!

Isten éltessen Benneteket és a blogomat! megyek megiszok egy pohár bort, egészségetekre!

A cikkben említettem azt is, hogy a koptatott szekrényajtókat és az ebédlő székeit én festettem. Most szeretném, ha egy kicsit a kulisszák mögé tekintenénk együtt, ezért ebben a bejegyzésben inkább az elkészítés menetét boncolgatnám. Magyarul egy unalmasabb bejegyzés fog következni kevésbbé csili-vili képekkel…

Ha nincs kedved végigolvasni, vagy nem érdekel, akkor javasolnám, hogy kattints IDE vagy IDE.

Hm, örülök, hogy még mindig itt vagy…

…nos, három darab tulipános szekrényajtó várt megújulásra.

Antikolás, de hogyan?

Bea elképzelése az volt, hogy jó kopottasak legyenek, alaposan csiszoljam őket vissza, és legyenek koszosan sikkesek.

Az, hogy kinek mit jelent a kopottság, koptatottság, az azért eléggé egyéni. Ezért először készítettem Beának három mintafelületet azzal a színnel, amit kiválasztott.

A választott szín Annie Sloan Duck Egg Blue. Az első deszkát egy rétegben festettem és jól visszacsiszoltam, majd világos- és sötét viasszal is viaszoltam. A középsőt két rétegben festettem, csak az éleknél csiszoltam vissza, és csak világos viasszal fixáltam. A harmadiknál a végén rámentem egy kis fehér festékkel, melyet ronggyal visszatörültem, ezzel érdekes, fányolos felületet kaptam, majd a deszka egyik felét csak világos, a másik felét pedig sötét viasszal is bekentem, hogy lehessen látni egymás mellett a különbséget.

Tervek antikolt felületre

Az elsőt választotta!

Az Annie Sloan krétafesték arról híres ugyebár, hogy nem kell csiszolni: szóval pikk-pakk, mire hármat számolok, már készen is leszek az ajtókkal! Már, ahogyan én azt elgondoltam…

Vettem az elsőt, és lefestettem.

Az oké, hogy fedett, az oké, hogy tapadt, DE

látjátok a tulipánok körvonalát? Hát ez így elég khm.. khm.. gáz…

Újratervezés

Nincs mese, le kell csiszolni a mintát.

Ezzel kicsit több időm elment, mint a festéssel, mert jó vastag volt a dekorfesték, amivel anno Bea lefestette magának. Le kellett menjek a natúr fáig. Így nézett ki, amikor ezzel készen lettem.

Egy rétegben festettem. Ha nagyon kopottasra szeretnénk a végeredményt, akkor teljesen felesleges több rétegben festeni, hiszen annál többet kell visszacsiszolni.

Közben festettem a székeket is: kettőt duck egg blue kékre, kettőt paris grey szürkére, és kettőt old ochre krémszínre, azok közül az egyikkel készítettem a videót is.

Csiszolás

Amikor a csiszoláshoz értem – mert ugye a kérés az volt, hogy alaposan koptassam vissza a festéket – akkor szembesültem a problémákkal:

Az ajtók belsejét úgy koptattam, hogy egyszerűen végigcsiszoltam mindenütt.

Ezt nem tudtam megcsinálni a másik oldalon, mert ahol előtte a minta volt, ott sokkal világosabb volt a fa, mint a többi helyen, és nagyon bután nézett volna ki, ha csak azon az helyen, tehát a szekrény közepén nem szedem vissza a festéket, máshol pedig igen.

Így az ajtókat úgy koptattam, hogy minden deszka közepénél meghagytam egy területet, ahol nem szedtem vissza a festéket. Tehát olyanra készítettem, mintha minden egyes deszkát az idő lekoptatott volna külön, és utána lett volna összerakva a deszkákból az ajtó.

Viaszolás után

Ezért lettek végül ilyenek. Viaszoltam és jó sok sötét viaszt használtam!

A székeknél is hasonló problémába ütköztem. Az ülőfelület már olyan karcos, és barázdált volt, ahogy amikor visszkoptattam az egész felületén, nem tetszett.

Újrafestettem, és csak a széleit koptattam.

Időnként meg kell kötni a kompromisszumokat.

Itt sem sajánltam a sötét viaszt, nézzétek a különbséget a kettő között. Az egyiken rajta van az sötét viasz, a másikon nincs.

A székes videót egyedül vettem fel a fényképezőgépem kamerájával. A legnagyobb problémát a megfelelő fény hiánya jelentette.

Nem ér röhögni a hevenyészett „stúdiólámpámon”…

A legnehezebb az volt, hogy az élettelen kamerának kellett beszéljek és nem személynek, így nem kaptam azonnalli kontrollt.

Próbáltam minél több fényt beereszteni. Igazán kint lett volna jó kamerázni, de pontosan azt szerettem volna megmutatni, hogy a bent a házban is nyudodtan használható a festék, mert nem büdös, és nem lesz minden maszatos tőle.

A gyerekek miatt félbe kellett hagyjam a munkát, így két délelőtt vettem fel a kb. egyórás anyagot. A férjem segített megvágni.

Lassan ebbe is bele fogunk tanulni…

Krémszínűen távoztak egy őszi, ködös, igazán krémszínű napon.

Már igencsak hideg volt, amikor fotóztam őket.

Annie Sloan chalk paint krétafestékkel festettem őket, old ochre színben, majd sötét színű viasszal antikoltam.

Csiszolás nélkül vittem fel a felületre, hiszen ez a festék egyik lényege. Az első réteg után így nézett ki mindkét szék. Itt még semmi gyanús nem tűnt fel, számítottam rá, hogy két rétegben kell majd felvigyem a festéket.

A barázdáknál kicsi ecsetet használtam.

Amikor a második réteg után is voltak helyek, ahol így nézett ki, akkor már kezdett gyanússá válni a dolog.

Nem tudom, hogy a kép jól visszaadja-e, de bizony foltokban át-áttűnik az eredeti zöld szín. Nem úgy, mintha nem fedne jól, és a festék mögött látszódna a zöld, hanem úgy, mintha a festék feloldotta volna a zöld pigmenteket, azok összekeveredtek volna a festékkel és olyan érdekes, fátyolosan zöldes-krémes színt produkáltak a széknek.

Első reakciómban rákentem még egy réteg festéket. majd még egyet, majd még egyet…

Később gondoltam át igazából, mik is lettek volna a lehetőségek:

1. Lecsiszolom az egészet. Ez még háromszor annyi munka, mint amit eddig eltöltöttem vele, és elveszítem a drága festéket, amit eddig rákentem. A ráfordított munka mennyisége, és szék értéke közötti különbség aránytalanul naggyá lesz.

2. Elfogadom a helyzetet, a kritikus részeknél javítgatok, visszacsiszolom, újrakenem több rétegben.

3. Rájátszom a történésre és hagyom, hogy a bútor önmaga vezessen.

Ezek közül az első a profi megoldás. Viszont mérlegelendő, hogy ér-e annyit az egész? Ez mindig egy nehéz kérdés használt bútorok felújításánál. Nagyon könnyen áteshetünk egy olyan ponton, hogy a befektetett munkánk már túl sok, hogy veszni hagyjuk, viszont már a felénél látjuk, hogy ez bizony nem éri meg, mert a hozzáadott érték közel sem lesz annyi a végén, mint amennyi munkát és időt összesen ráfordítottunk. Ettől kivétel, ha a tárgy eszmei értékkel bír a számunkra. Ezért szeretek én inkább ilyenekkel dolgozni: mert nem kérdés, hogy megéri-e foglalkozni vele.

A második lehetőséget válaszottam első felindulásomban. A végén nem is lett rossz, de itt a harmadik: egy izgalmas és kreatív dolog, hátha lesz egyszer lehetőségem majd azt is tesztelni. (A történethez hozzá tartozik, hogy ezeket a székeket most nem magamnak festettem át, hanem egy kedves ismerősömnek.)

Amikor úgy éreztem, hogy elégedett vagyok az eredménnyel és a zöld pigmentesedést telefonon átbeszéltük Zsuzsával, akkor nekiálltam viaszolni. Amikor a széket viszoltam napsütétes 18 fok volt, szép is lett nagyon!

A hintaszéken veszett hidegben dolgoztam. Egy ponton becuccoltam a házba, de ott meg idegesített, hogy nem látok rendesen. Hiába volt nappal, meg világos, meg az erkélyajtó mellé húzódzkodtam, akkor is úgy éreztem, hogy nem látom rendesen, hogy hová kell még egy kicsi, honnan kell visszatörüljek stb. Úgyhogy visszacuccoltam a kerti asztalra.

Tanács viaszoláshoz

A viasz a hidegben nem terült olyan szépen a felületen. Ez a világos viasznál nem látszódott annyira, de amikor rátértem a sötétre, akkor jól oda kellett figyeljek, hogy kis területenként dolgozzak, hogy vissza tudjam törülni a felesleget. És ezúttal nem ecsetet használtam a viasz felviteléhez, hanem – ahogy Györgyinél láttam a bútorfestő találkán – ronggyal dolgoztam végig. Így gyorsan tudtam reagálni azokon a helyeken, ahová túl sok sötét viasz jutott, és ha erősen foltos maradt, oda visszamentem a világos viasszal megint, ami visszeszedett a sötétből.

Hát egy darabig eljátszadoztam vele.

Összességében persze elégedett vagyok a végeredménnyel! Nagyon helyesek lettek a székek!

Ilyenek voltak – ilyenek lettek a zöld bonanza székek világos színben

A székek átfestésével kapcsolatban összefoglalva tehát két óriási tanulság született:

Az egyik, hogy nem minden esetben az a történet vége, amit eredetileg elterveztünk, mérlegelni kell a lehetőségeket, és ha túl sok pénzt és energiát nem akarunk rááldozni, akkor hagyni kell a bútort, hogy maga írányítson. Ez szerintem általánosan igaz a régi bútorok újraértelmezésére.

A másik, hogy hidegben nem lehet viaszolni.

Nem történt semmi boszorkányos hókusz-pókusz!

A csapat:

Az egész úgy kezdődött, hogy sokaknak megtetszett a chalk paint festék, amit használok, ezért segítettem nekik, hogy ők is tudjanak vásárolni. Aztán megérkezett a festék, és ott állt mindenki a méregdrága festékével a kezében, hogy akkor most, hogyan is tovább?

Tehát jött az igény, hogy üljünk össze, és beszéljük meg az alapokat, hogy hogyan is kell használni a chalk paint festéket, és hogyan fogjon hozzá az, aki még soha nem festett vele, és soha nem viaszolt bútort.

Az élet úgy hozta, hogy az éteren keresztül megimertem Györgyit, aki brit otthonában ezeket a bútorokat saját maga festette és alakította át Annie Sloan chalk paint festékkel, miután Angliában rész vett egy hivatalos un. workshopon, azaz tanfolyamon, ahol elsajátíthatta az alapvető fogásokat. Györgyi gyengéi a franciás minták, ezeket ő maga teszi fel a bútorokra egy nagyon egyszerű módszerrel, erre mutatott is nekünk egy videót.

( A videóban épp anyagra transzferálnak, de bútoron is működik.)

A festék Nyugat-Európában és Amerikában nagy népszerűségnek örvend a hobbi bútorfelújítók körében, főleg azok között, akik szeretik a vintage, a shabby chic és a francia vidéki stílust, valamint szívesen festenek vagy antikolnak régi bútorokat. A festék nagyon kreatív, és alapvetően könnyű használni, mégis azt látom, hogy itthon több minden is visszatartja az embereket, hogy bátran fessenek ezzel a festékkel, például, hogy drága, nem lehet kapni itthon, és sokkal sűrűbb állagú, mint a megszokott festékek, ezért nem lehet vele úgy festeni, hogy makulátlanul sima felületet kapjunk. De ebben az esetben, azaz stílusban nem is ez a cél.

Ezért is örültem annak, amikor megtudtam, hogy Györgyi teljesen véletlenül épp hazalátogatott azon a napon, amikor mi a bútorfestő találkát szerveztük, ezért megkértem őt, hogy jöjjön el, és meséljen nekünk a chalk paint krétafestékről, a felhasználásáról, és a saját tapasztalatairól. Ezt örömmel meg is tette! Sőt nemcsak eljött, hanem rögvest ecsetet is ragadott!

Először ezt a keretet vette kezelésbe: festett, majd megmutatta a viaszolást a világos és a sötét viasszal is.

Itt azt mutatja, hogy milyen az, amikor két eltérő színt festesz egymásra, majd visszakoptatod a fölsőt.

A bátrabbak már konkrét tárgyakkal érkeztek, melyeket le is festettek.

Textilt is lehet vele festeni! Melinda, alias Minamole itt elkezdte, de további tervei vannak a lámpaernyővel, szerintem hamarosan olvashatjuk majd a blogján!

Én ezt a régi ikeás sámlit festettem át Oliva színűre, és foltosra csiszoltam, hogy kilátszódjon alóla a régi lazúrfesték. A képen épp a viaszt viszem fel a felületre, ami szépen elmélyíti a színeket, és védelmet ad a bútornak.

Azért vittem el a sámlim, mert tudom, hogy festékkel dolgozni – mivel nagyon sűsű és nem kenődik egyenletesen – elsőre ijesztő, az eredmény viaszolás nélkül pedig nem olyan látványos.

A végeredménnyel azonban mindenki nagyon elégedett volt!

Köszönöm szépen a helyszín biztosítását Biancának, aki a Bluer Design bloggere, és maga is nagyon jó ízléssel fest és antikol nemcsak bútorokat, hanem kisebb lakberendezési tárgyakat is, itt meg is vásárolhatod portékáit!

Ha úgy érzed, hogy most valamiről lemaradtál, akkor nézd meg a videómat, amiben egy széket festek és antikolok, ugyanezzel a módszerrel.

Az ErdélyFM Kultúr-Kakaó című műsorában Zsizsmann Erikával beszélgettem a shabby chic stílusról, a bútorantikolásról, az Annie Sloan chalk paint krétafestékről, és a blogról.

Ezt a pólót ajándékba kaptam, és a képet Olivér, a 4 éves kisfiam készítette.

Ja igen, ott azt írja, hogy Erdély FM!