Ahogyan azt már a korábbi bejegyzésemben is írtam hatalmas dologba vágtuk az ecsetünket, hiszen idén először a Nemiskacat Látványműhely is kitelepül az Otthon Design kiállításra a Construmára. Ez azért nagy dolog, mert még nem voltunk korábban itt, úgyhogy most gőzerővel készülődünk és nagyon izgulunk, hogy milyen lesz a fogadtatásunk!

Arra gondoltam, hogy 3 különböző bútordarabot viszünk, amelyeket különböző stílusban készítünk el, más-más technika segítségével, hogy megmutassuk Neked: A bútorfestés lehet végtelenül egyszerű és szórakoztató!

Krisztina évekkel ezelőtt keresett meg ennek a bútornak a fényképével, hogy mit is lehetne kezdeni vele, de aztán élet valahogy elsodort minket egymástól.

Most, hogy készülődtünk a kiállításra eszembe jutott ez az édes kis bútor és ráírtam Krisztire, hogy megvan-e még? Hobbi bútorfelújítóként gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor egy szívünkhöz kedves darab restaurálása nagyon sok pénzbe kerülne.

Ennek a barokkos stílusú, szép formájú bútordarabnak a felújítására is tetemes összegeket kellett volna költeni, hiszen két helyről is hiányzott az üvege és a furnér sok helyen szinte lehámlott róla. Ilyenkor sokkal ésszerűbb egy olyan „ráncfelvarrás”, amit sokkal kevesebb pénzből meg tudunk oldani, miközben újjávarázsoljuk a bútort.

Átfestés lépésről lépésre

Először házi asztalosunk leszedte a lógó furnérrétegeket, majd javítással és csiszolással előkészítette ezeket a felületeket, vagyik konkrétan a bal oldali ajtót.

A többi helyen nem csiszoltam hanem, egy alapos tisztítás után a shabby chic stílus jegyében világos színeket választottam.

Belülre a kifinomultan franciás színt, a Versaille-t, kívülre pedig az Old White-ot, melyet bizonyos helyeken megbolondítottam egy kis Old Ochre-val.

Az első réteg:

Két réteg és némi kis foltosodás lekezelése után így nézett ki:

Majd finoman megcsiszoltam ízlés szerint, ahol gondoltam…

A végén lágy bútorviasszal zártam a felületet, először átlátszóval (Clear Wax), majd az antikolt hatás érdekében sötét viasszal (Dark Wax) patináztam.

A tyúkháló már csak hab volt a torán, pár száz forinttal kiváltottam a dárga üvegeztetést, és szerintem ezáltal karakteresebb is lett  a bútor, de a lényeg, hogy igazából csak fél l iter festék és egy negyed doboz wax kellett hozzá.. és persze idő. 🙂

Találkozunk a Construmán április 11-15-én, ahol élőben is megnézheted ezt a bútort is, ami a rusztikus stílust fogja képviselni, szerettel várlak,

Enikő és a Nemiskacat Csapat

Kapcsolódó termékek

Ahogyan azt már a korábbi bejegyzésemben is írtam hatalmas dologba vágtuk az ecsetünket, hiszen idén először a Nemiskacat Látványműhely is kitelepül az Otthon Design kiállításra a Construmára. Ez azért nagy dolog, mert még nem voltunk korábban itt, úgyhogy most gőzerővel készülődünk és nagyon izgulunk, hogy milyen lesz a fogadtatásunk!

Arra gondoltam, hogy 3 különböző bútordarabot viszünk, amelyeket különböző stílusban készítünk el, más-más technika segítségével, hogy megmutassuk Neked: A bútorfestés lehet végtelenül egyszerű és szórakoztató!

A népies bútor

Fontosnak tartottam, hogy olyan bútorokon mutassuk meg a hobbi bútorfestés szépségét és egyszerűségét, melyek itthon könnyedén, olcsón és egyszerűen beszerezhetőek, vagy éppen eleve vannak is a háztartásban.

Ez a cikk most az „épp eleve van a háztartásban” bútorról szól. A saját nappalinkban állt sokáig ez a viharvert népies komód, melyet jópár évvel ezelőtt használtan vettem. Nagyon tetszett a formája és a öreg fa természetes szépsége, ami sajnos évről-évről egyre kopott. Így elhatároztam, hogy az első adandó alkalommal inkább adok neki valami nagyon vagány, erős, harsány színt, de közben szerettem volna, ha megmaradna patinásnak és ütött-kopottnak.

A tervezés

A legnehezebb mindig a szín kiválasztása, amihez mindig az a legjobb tanácsunk, hogy nézd meg milyen lesz a fal színe, a padló színe ill. az egész környezet, ahol majd a bútor állni fog. Tudtam, hogy ezt a bútort egy meleg, sötét-bézses szürke fal elé szeretném majd állítani, ezért a kékek mellett döntöttem, és válaszottam mellé egy másik alapszínt, egyet az Annie Sloan pirosakból, hogy erős színkontrasztot kapjak.

A festés

Egy alapos portalanítás után a Primer Red-del kentem le a bútort belül teljesen, kívül pedig tetszőlegesen kihagyva helyeket.

Mivel tudtam, hogy kiállításra fogom vinni, ezért szerettem volna meghagyni egy részt a bútorból az eredeti állapotában. Főleg nem volt cél, hogy a bútor teljes felújításon essen át, a hibáit, az egyenetlenségeket, a repedéseket direkt nem javítottam ki. Évegik így használtuk, repedésekkel együtt, hozzánk nőtt. A kiállításon inkább azt szeretném megmutatni, hogy egy egyszerű bútorfestéssel, pár óra munkával, egészen más karaktert adhatunk bútorainknak és egészen megszemélyesíthetjük azokat kedvünk, ízlésünk és az adott szoba hangulata szerint.

Két fajta kékkel is dolgoztam, hogy érdekes átmeneteket hozzhassak létre a kék árnyalatai között. Először a Napoleonic Blue-val, majd az Aubusson Blue-val festettem át a felületet.

Ízlés szerint csiszoltam.

Végül Clear Wax-szal zártam a felület, ami védi és fixálja a festéket.

Felmerült bennem, hogy az, aki még soha nem festett bútort vajon tudni fogja-e a kiállításon, hogy valójában melyik az „előtte” és melyik az „utána” állapot? Végül is majdnem olyanra sikerült, mint amiről már kopik a sok réteg festék és szereténk leszedni…

Valójában ez is volt a cél: egy olyan kopottas, de szerethető darab festése, ami felhívja magára a figyelmet!

Remélem találkozunk a Construmán április 11-15. között a G pavilon 105N standjánál a büfével szemben!

Szerettel várlak,

Enikő és a Nemiskacat Csapat

Kapcsolódó termékek

Egy-két apró trükk betartásával nagyon szépen el lehet dolgozni a sötét viaszt (dark wax), úgy hogy ne legyen foltos a felület. Készítettem erre egy rövid kis videót:

A lényeg mindig a felületen és a festésen múlik, de a dark wax, az, ami képes kihozni a felület igazi szépségét!

Kapcsolódó termékek

Amikor workshopra jön hozzám valaki, én azt gondolom, hogy azzal tudok a legtöbbet adni, ha tudást adok át. Megmutatok többféle technikát, kicsit belekóstolunk ebbe is, abba is, és természetesen mindig van gyakorlati rész is: festünk, antikolunk. Ám mindig azt szoktam mondani ezeknél a gyakorlati részeknél, – főleg az általános antikolás workshopon, amikor sámlit festünk -, hogy: „ne aggódjatok, nem ez életetek fő műve”.

Ezúttal kicsit más gondoltam ki. Azt látom, hogy egyre inkább számít az, hogy ne csupán egy technikai tudással menjetek haza a műhelyfoglalkozásokról, hanem a tárgy, amit festünk, az is legyen szép.

Arra gondoltam, hogy így karácsonyhoz közeledve méginkább kell egy ilyen szép tárgy, amin úgy mutathatom meg nektek az antikolás szépségét, hogy az igazi értelmet is nyerjen: legyenek benne faragások, élek, domború felületek, de közben legyen hasznos is, és töltse be egy kisbútor funkcióját. Ezért találtam ki ezt a díszesebb keretet akantuszlevéllel, alul 5 db kis akasztóval.

A műhelyem asztalosa készítette. Egyelőre kísérleti jelleggel, nincs belőle sok. A belső táblát Annie Sloan falfestékkel fogjuk lefesteni, hogy írótáblaként tudd használni, de később kicserélheted tükörre is, vagy esetleg parafára, ha szeretnéd.

A workshop eleje elmélet, elmondom hogy mikor, mire tudod használni a Chalk Paint™ festéket, beszélünk a színekről, a különböző festési technikákról, majd lefestjük a keretet. Elmagyarázom és megmutatom az antikoló viaszok használatát, a szárazecset technikát, az aranyozást, a stencilezést.

Remélem a kész tábla szép dísze lesz a lakásodnak.
Egyelőre csak limitált szériában készítettük el a táblákat, pár darab van belőle, de ha szeretni fogjátok, akkor csinálhatunk még ilyet. Most bevezető áron lehet rá jelentkezni a Magnóliák Műhelye honlapján.

Szeretettel Várlak! Enikő

Hogyan viaszolj bútor wax -szal?

Viszont miközben viaszoltam, eszembe jutott , hogy milyen sokan kérdezitek a waxolást, a waxolás helyes technikáját. A napi vásárlói visszajelzésekből is azt látom, hogy ez sokaknak nem tiszta.. bánni a sötét viasszal.. mire is jó igazán.. és pontosan hogyan is kell ezeket a viaszokat használni?

Így úgy gondoltam, hogy ezen a kis ládikón könnyen meg tudom mutatni, így az éteren keresztül, egészen az elejéről:

Az Annie Sloan festékekhez viaszt használunk és nem lakkot.

Az Annie Sloan viaszok lágy bútorviaszok, átlátszó (Clear Wax)  és sötét (Dark Wax) színekben. A kettő között az a lényegi különbség, hogy amíg a Clear Wax mindig kell – hiszen ez fixálja a festéket, beleivódik, szinte egybeolvad a festékkel, feltüzeli a színeket és adja a végső, bársonyos, matt tapintását a bútornak -, addig a Dark Wax csak akkor kell, ha szeretnéd antikolni a bútort.

Valahogy úgy, mint itt a képen.

Én úgy is szoktam mondani, hogy „koszosítani” vagy patinázni.

Előbb a Clear Wax, az átlátszó viasz

Tehát először lefested a bútort egy, vagy két rétegben, hagyod megszáradni, majd következik a Clear Wax (a képen).

A waxot egy puha pamutronggyal vagy wax ecsettel szoktuk felvinni a felületre. Bármelyik jó az egyik ingyen van, a másik jó drága , a lényeg, hogy a festék beszívja a viaszt. Ha felkented a Clear Wax-ot, akkor a felesleget törölgesd vissza. Ez nagyon fontos lépés. Nem kell vastagon kenni, elég vékonyan, de jól dörgöld bele a festékbe. Ettől lesz ellenálló a felület, miután a viasz kikeményedett. Ez hőmérsékelettől és páratartalomtól függően 5-21 napig terjedhet, de itthon ez általában maximum 5 nap szokott lenni.

Utána a Dark Wax, a sötét színű viasz

Ha készen vagy egy szakasszal, pl. a bútor egy ajtajával, vagy az oldalával, akkor folytasd a munkát ugyanazon a szakaszon a sötét viasszal.

Ne ijedj meg, ennyire sötét!

Amikor felkened, ilyen nagyon-nagyon fura lesz, mint a lenti képen.

Ha nem kensz a Dark Wax alá Clear Wax-ot ,akkor sajnos ilyen is marad. Ezért kell először mindig a Clear Wax és utána Dark Wax. A Chalk Paint™ annyira szívja a viaszt, hogy ha rögtön a sötét viasszal mész a festett felületre, akkor nem fogod tudni visszatörölni. Ráadásul, ahová először leteszed a rongyot, vagy az ecsetet, ott foltos marad, nem tudod eldolgozni rendesen a viaszt.

Viaszolás lépésről-lépésre

Oké, értlemezzük mi van a képeken:

A fenti képen a „sötét” részt már leviaszoltam először Clear – , majd rögtön utána Dark Wax-szal. A bútor többi részén nincsen viasz, csak a festék. A lenti képen a Dark Wax-ot már visszatöröltem ronggyal, majd megint rámentem egy kicsi Clear Wax-szal a Dark tetejére, hogy azzal visszaszedjek a sötét viaszból egy kicsit.

Ahol esetleg nagyon letöröltem volna, oda megint kentem egy kis sötét viaszt. Szóval addig „játszottam” a két viasszal, amíg a kívánt eredményt meg nem kaptam. Ezt a szakaszt, a bútor elejének a felét készre viaszoltam. Csak ezt követően folytattam egy következő szakasszal. Lássuk közelről:

Ez a végeredmény. A sötét viasz a mélyedésekben, az ecsetvonásokban, a faragásokban csücsül.

Az a kezdeti barnaság, amikor először felkentem a sötét viaszt, az eltűnt.

Összefoglalva tehát a viaszolás

1. Először mindig a Clear Wax és utána a Dark Wax.
2. A felesleget mindig töröld vissza egy puha pamutronggyal, akkor is, ha ecsettel dolgozol.
3. Szakaszosan haladj!

Szerintem a viaszolás a legjobb rész, ekkor kapja meg a bútor a végső karakterét és élettelivé válnak az addig láthatatlan ecsetvonások, i m á d o m!!!

Ezt a kisasztalt 6000,- ft -ért vadásztam az interneten. Már a képeken is láttam, hogy a teteje hibás – valószínűleg azért volt ilyen olcsó – ám, hogy pontosan mi a hiba, azt akkor tudtam felmérni, amikor a kezembe vettem. Még akkor nem tudtam, hogy a repesztést fogom rajta alkalmazni, mint technikát.

Állapotfelmérés

A tetejét jó indián szokás szerint szó szerint megskalpolták.

Körben, árokszerűen mély barázda futott végig a felületeten.

Javítás és festés

A kisasztal klasszikus restaurálásáról költséghatékonyság miatt sajnos szó sem lehetett, így úgy döntöttem, miért ne kovácsoljunk előnyt a hátrányból, nevezetesen ha már így hozta sors, direkt nem simára, hanem repesztettre fogom festeni a tetejét.

A barázdát trinát mestertapasz és egy spakli segítségével kihúztam. Hagytam teljesen megszáradni, megcsiszoltam és ezt a műveletet megismételtem még kétszer.

Ezzel túljutottam a nehezebb részén. Következhetett az élvezetes rész.

Az Old Ochre-ét választottam a Chalk Paint ™ színpalettából és az volt a tervem, hogy a lábait is textúráltra festem, sötét viasszal antikolom az egészet, a tetején pedig megrepesztem a festéket.

A festést ilyen kicsi bútornál úgy szoktam kezdeni, hogy megfordítom, és a kevésbbé látható részeket festem először, így haladok kifelé.

Összesen két rétegben festettem az asztalt, közben pedig folytattam a tetején a tapaszolást.

Az ecsettel direkt textúrát adtam a felületnek.

Amíg festettem, megszáradt az utolsó réteg tapasz.

A tetejét megcsiszoltam, hogy a felesleges mestertapaszt eltávolítsam és az eltűnt árok teljesen szintbe kerüljön az asztal felületével.

Repesztés krétafestékkel lépésről-lépésre

Repesztéshez mindig higítani kell a Chalk Paint ™ festéket vízzel, annyira, hogy jó folyós legyen. Erre nem tudok mondani pontos arányszámot, csak azt, amit Dédi is szokott mondani a kalácstészta készítésénél, hogy „Szívem, csak érzéssel.”

Tehát kell hozzá egy tálka, víz, meg valami, amivel kavarod.

Mutatom képen:

Miután körülbelül vízsűrűségűre higítottam két evőkanálnyi Old Ochre Chalk Paint ™ festéket, – és túléltem, hogy a gyerek nem öntötte magára és a bútorra az egészet –  egy ecset segítségével jó vastagon felvittem a felületre. Nem sajnáltam a festéket. Olyan vastagon ült a tetején, hogy ha megdöntöm az asztalt, simán lefolyik.

A repedések kialakulása

Majd fogtam egy hajszárítót és elkezdtem melegíteni vele a festéket, egészen közelről.

A festék a melegítés hatásásra szépen megrepedt és  szabálytalan repedések lepték el az asztal felületét. A festék teljes száradásig folytattam a hajszárítóval való melegítést.

Utána 180-as csiszolópapírral visszacsiszoltam az éleken az egész asztalt, ízlés szerint.

Zárás viaszolással

A kedvenc részem, a viszolás következett.

Egyrészt a festék színe a viasszal válik igazán élettelivé, másrészt itt dől el igazán, hogy mit is alkottál igazán. A viaszolás adja a sava-borsát az egésznek. Csupán a festékkel lekenve a bútor élettelen. A viasz enyhe fényt ad neki, és a sötétviasz használatával rajzolódnak ki az ecsetvonások, ettől lesz igazán egyedi és megismételhetetlen a bútorod.

Először a Clear Wax, világos viasz, majd közvetlenül utána jön a Dark Wax, sötét viasz.

Készítettem egy olyan képet, amin jól látszik a különbség a két viasz között.

Én szinte mindenre kenek sötét viaszt, annyira szeretem, ahogy az kirajzolja a festés barázdáit.

Sajnos a festék alatt látszott a tapaszolás helye, amit csupán a világos viasz nem takart el, így erre a pomblémára a legközelebb más megoldást kell találjak majd. A sötét viasz aztán elfedte a csíkot, de ezt a végén mutatom.

Tehát a viaszolás sorrendje:

Először kentem a világos viaszt.

Majd a sötétet. Ez így elég ijesztő, tudom…

Még elkenve is furcsán néz ki…

A titok, hogy egyszerűen vissza kell törölni ronggyal. Így a felületén nem marad rajta vastagon, hanem beleül a barázdékba.

Ha még mindig túl sötétnek érzed, akkor ismét rámehetsz a világos viasszal, és az még többet visszaszed a sötét viaszból. Így visszakapod az eredeti, világos felületet enyhén „koszosítva”.

Ezen a közeli képen jól látszik, hogy a felületetén az Old Ochre színe van, és csak az ecsetvonásokban, barázdákban ül a sötét viasz.

Különösen a repedéseket rajzolta ki szépen a sötét viasz, sőt még a tapaszt csíkját is elfedte.

A fotel mellé raktam.

Neeeem, hétköznap nem így néz ki. Legtöbbször a tévé távirányítóját tartjuk rajta. 🙂

Tálaspolc, tálas, edényes, tányéros, palackos, üveges, fűszeres, tejes…

…ezek nagyjából mind ugyanazt jelentik, legalábbis a Magyar Néprajzi Lexikon ide vonatkozó szócikke szerint (forrás ITT).

A tálasfogas pontos leírása:

tárolóbútor; alján deszkalap akasztófogakkal, melyeken üveg- vagy cserépkancsó, főleg bokály, ritkán tányér lóg, fölül polc, melynek korlátjához ón- vagy cseréptálak támaszkodnak. Nevezik még: fogas, fogastálas, tálas, tányérosnak is (Erdélyben: kendőszeg, bokálytartó). Néha egymás fölött két polc van, esetleg a végein rekesszel, ill. fiókkal vagy törülközőtartóval.

A lexikon szerint a vagyont jelző díszedény kirakása a 15. sz.-ban vált szokássá, és ma sem használnánk másra, bár mostanság nehezen lehet ilyen bútorokat beszerezni. Akinek ez a stílus tetszik, aki hasonló bútorokkal szeretné berendezni az életterét meglehetősen szűk körből válogathat, esetleg megcsináltatja asztalossal, vagy felkutat egy hasonló állapotban lévő darabot. Kétségtelen, hogy ez a legköltségkímélőbb megoldás.

Festés shabby chic stílusúra

Ez a tálaspolc több sebből vérzett: egyrész borzasztóan koszos volt, másrészt nem ártott neki egy egyszerű szúölővel való lekezelés, és az egyik fogasát meg kellett ragasztani, mert meglazult.

Ezek nagyon minimális munkával és erőfeszítéssel megoldható feladatok, a festék pedig csodákat tett vele.

Először tisztítottam, kihúzigáltam pár szöget, kapargattam a ráégett koszt, kicsit megcsiszoltam géppel, majd szúölővel lekezeltem.

Két rétegben festettem Old White színű Chalk Paint ™ festékkel.

Majd az éleken visszacsiszoltam.

Viaszoltam.

Nem mondom, még mindig vannak hibái: itt-ott meg van repedve a fa, van benne két óriási lyuk, amin keresztül régen felfogatták a falra, és több helyen egyáltalán nem sima a fa, hanem rücskös, csomós, hiányos.

De zavar ez valakit egyáltalán?!?

A képek a Ludu Manufaktúra új üzletében készültek, a következő posztban hozok több képet is az üzletről, mert van benne pár nagyon szép régi bútor, melyeket szeretnék nektek megmutatni.

Ez a shabby chic sámli, ha nem is 5 perc, de 1 óra alatt elkészíthető.

Recept a festéshez:

1. Végy egy sámlit. (OBI lakkozott fenyő sámli 1690,- Ft)
2. Fess rá egy réteg Chalk Paint™ festéket Old White színben (Ne feledd, nem kell csiszolnod, rögtön festhetsz!)
3. Várj 15 percet!
4. Fess rá egy másik réteg Chalk Paint™ festéket Antoinette színben.
5. Várj 15 percet!
6. Viaszold Annie Sloan Clear Wax használatával!
7. Viaszolás előtt, közben, vagy alatta, ahogy jól esik, finoman csiszold át, ízlés szerint, hogy az alsó szín is kikukucskáljon.

Készen vagy!

Képekben:

Boldog születésnapot Zsófi, a hetediken! Puszillak, Enikő

Még Judit Nagymamájáé volt a boltocska és már akkor Gólyafészek volt a neve. Úgy alakult, hogy családjukban az asszonyok generációról generációra adják az üzletet, és vele együtt a varrás, a kézzel varrott kézműves portékák szeretetét. Judit azóta saját védjegyével bővítette a családi hagyományt, és létrehozta a Ludu Manufaktúrát.

Ezt szerette volna kifejezni egy új cégtáblában is, de fontos volt számára, hogy az üzlet eredeti neve, a Gólyafészek is megmaradjon!

Ezért kért meg, hogy készítsek neki egy másik cégtáblát!

Egy szép őszi napon így landolt a padlásunkon ez a 2×1 méteres fa tábla, amit jómagam még csak megmozdítani sem tudtam egyedül.

Tervezés és az alap felfestése

Elsődleges megoldandó dolognak a tartósság kérdését gondoltam, ezért először két réteg Sadolin vastaglazúrt kentem rá. A színe rusztikus tölgy, nagyon szeretem a barnának ezt az árnyalatát!

Judit kérése az volt, hogy a színvilág a bézs legyen, barna színű betűkkel.

Nekem az volt a tervem, hogy a tábla több színű, a bézsnél erőteljesebb, sötétebb árnyalatokat is felvonultató, erősen koptatott tábla lesz, a legtetjén világos festéssel, ami alól előbukkannak majd a színek. Éppen ezért rámaszatoltam a rusztikus tölgy mellé egy kis feketét, egy kis kakaó-színt, majd befedtem krémszínnel.

Amikor elkezdtem visszacsiszolni nagyon izgalmas felületek kerültek elő a csiszolólap alól… (sajnos nem fényképeztem közelit).

A minta és felirat rárajzolása

Azután a technika ördögének a segítségével – már-már igazi stúdióhangulatot létrehozva a padlás dermesztő hidegében – rávetítettem a feliratokat.

Nem ment elsőre… valahogy nem adta a széle a hosszát…

Nem volt mese, a tábla arányainak megfelelően meg kellett pontosan szerkeszteni a képet photoshopban. Ebben nem vagyok túl jó, de szerencsére kaptam segítséget Férj személyében.

Az első terv rávetítve a táblára.

Rájöttünk, hogy kéne rá egy varrógép is!

Oké, vissza a padlásra, hogy lássuk, hogyan mutat a táblán.

Itt egy gyors személyes egyeztetéssel megbeszéltük, hogy visszafestem a krémszínt, és csak egy laza koptatást hagyok a deszkán és, hogy a „Ludu Manufaktúra” betűi nem barnák lesznek, hanem színesek, mint a logóban.

Judit kérése még az volt, hogy cseréljem ki a varrógépet egy „ludusabbra”! Ezt örömmel meg is tettem, így a végleges verzió valahogy így mutatott a számítógépen.

És így mutatott grafitceruzával megrajzolva.

Kezdődhet a festés

Most már csak ki kellett festeni a betűket.

Ezen a ponton megálltam, nézegettem, és egyáltalán nem voltam elégedett.. valami hiányzott!

Nyakamba vettem a jó öreg internetet és elkezdtem varrással kapcsolatos képeket nézegetni, hogy inspirálódjak egy kicsit, és megtaláltam ezt a képet.

Hmmm, nem rossz, de kicsit továbbgondoltam a képet, és úgy döntöttem, hogy szabadjára indítom a cérnát, hogy gombolyodjon kedvére (kedvemre), így lett ez a végleges grafika.

Már a nappaliban fejeztem be, mert a hideg lekergetett a padlásról.

Kezelés lazúrral

A végén újra vissza kellett térjek a tartósság kérdésére, hiszen tudtam, hogy tábla ki lesz téve az időjárás viszontagságainak, megfelelő védelemről kell gondodkodjak. Higítós lakkot gondoltam, az állítólag bivaly erős, ellenáll mindennek. Csónaklakk néven árulják, és nagyon fényes bevonatot képez, tudtam meg a helyi festékbolt eladójától. Végül az asztalosunkkal folytatott telefonos egyeztetés után a színtelen lazúr mellett dönöttem.

Később megtudtam az eladótól, hogy a falumban a kültéri padokat is ezzel a lakk-lazúrral kenték le, úgyhogy biztos jó lesz nekem is. (Na ezért szeretek én a helyi kisboltban vásárolni: ilyen információhoz nem jut az ember a barkácsáruházban!)

Előtte egy csipet csiszolás és egy csipet whitewash, a vintage hatás kedvéért…

…majd a színtelen lakk-lazúr a Bori-tól, szigorúan három rétegben!

Remélem beváltja a hozzá fűzött reményeket ,és hosszú ideig lesz örömére a Gólyafészeknek az új cégtábla!

A cikkben említettem azt is, hogy a koptatott szekrényajtókat és az ebédlő székeit én festettem. Most szeretném, ha egy kicsit a kulisszák mögé tekintenénk együtt, ezért ebben a bejegyzésben inkább az elkészítés menetét boncolgatnám. Magyarul egy unalmasabb bejegyzés fog következni kevésbbé csili-vili képekkel…

Ha nincs kedved végigolvasni, vagy nem érdekel, akkor javasolnám, hogy kattints IDE vagy IDE.

Hm, örülök, hogy még mindig itt vagy…

…nos, három darab tulipános szekrényajtó várt megújulásra.

Antikolás, de hogyan?

Bea elképzelése az volt, hogy jó kopottasak legyenek, alaposan csiszoljam őket vissza, és legyenek koszosan sikkesek.

Az, hogy kinek mit jelent a kopottság, koptatottság, az azért eléggé egyéni. Ezért először készítettem Beának három mintafelületet azzal a színnel, amit kiválasztott.

A választott szín Annie Sloan Duck Egg Blue. Az első deszkát egy rétegben festettem és jól visszacsiszoltam, majd világos- és sötét viasszal is viaszoltam. A középsőt két rétegben festettem, csak az éleknél csiszoltam vissza, és csak világos viasszal fixáltam. A harmadiknál a végén rámentem egy kis fehér festékkel, melyet ronggyal visszatörültem, ezzel érdekes, fányolos felületet kaptam, majd a deszka egyik felét csak világos, a másik felét pedig sötét viasszal is bekentem, hogy lehessen látni egymás mellett a különbséget.

Tervek antikolt felületre

Az elsőt választotta!

Az Annie Sloan krétafesték arról híres ugyebár, hogy nem kell csiszolni: szóval pikk-pakk, mire hármat számolok, már készen is leszek az ajtókkal! Már, ahogyan én azt elgondoltam…

Vettem az elsőt, és lefestettem.

Az oké, hogy fedett, az oké, hogy tapadt, DE

látjátok a tulipánok körvonalát? Hát ez így elég khm.. khm.. gáz…

Újratervezés

Nincs mese, le kell csiszolni a mintát.

Ezzel kicsit több időm elment, mint a festéssel, mert jó vastag volt a dekorfesték, amivel anno Bea lefestette magának. Le kellett menjek a natúr fáig. Így nézett ki, amikor ezzel készen lettem.

Egy rétegben festettem. Ha nagyon kopottasra szeretnénk a végeredményt, akkor teljesen felesleges több rétegben festeni, hiszen annál többet kell visszacsiszolni.

Közben festettem a székeket is: kettőt duck egg blue kékre, kettőt paris grey szürkére, és kettőt old ochre krémszínre, azok közül az egyikkel készítettem a videót is.

Csiszolás

Amikor a csiszoláshoz értem – mert ugye a kérés az volt, hogy alaposan koptassam vissza a festéket – akkor szembesültem a problémákkal:

Az ajtók belsejét úgy koptattam, hogy egyszerűen végigcsiszoltam mindenütt.

Ezt nem tudtam megcsinálni a másik oldalon, mert ahol előtte a minta volt, ott sokkal világosabb volt a fa, mint a többi helyen, és nagyon bután nézett volna ki, ha csak azon az helyen, tehát a szekrény közepén nem szedem vissza a festéket, máshol pedig igen.

Így az ajtókat úgy koptattam, hogy minden deszka közepénél meghagytam egy területet, ahol nem szedtem vissza a festéket. Tehát olyanra készítettem, mintha minden egyes deszkát az idő lekoptatott volna külön, és utána lett volna összerakva a deszkákból az ajtó.

Viaszolás után

Ezért lettek végül ilyenek. Viaszoltam és jó sok sötét viaszt használtam!

A székeknél is hasonló problémába ütköztem. Az ülőfelület már olyan karcos, és barázdált volt, ahogy amikor visszkoptattam az egész felületén, nem tetszett.

Újrafestettem, és csak a széleit koptattam.

Időnként meg kell kötni a kompromisszumokat.

Itt sem sajánltam a sötét viaszt, nézzétek a különbséget a kettő között. Az egyiken rajta van az sötét viasz, a másikon nincs.

A székes videót egyedül vettem fel a fényképezőgépem kamerájával. A legnagyobb problémát a megfelelő fény hiánya jelentette.

Nem ér röhögni a hevenyészett „stúdiólámpámon”…

A legnehezebb az volt, hogy az élettelen kamerának kellett beszéljek és nem személynek, így nem kaptam azonnalli kontrollt.

Próbáltam minél több fényt beereszteni. Igazán kint lett volna jó kamerázni, de pontosan azt szerettem volna megmutatni, hogy a bent a házban is nyudodtan használható a festék, mert nem büdös, és nem lesz minden maszatos tőle.

A gyerekek miatt félbe kellett hagyjam a munkát, így két délelőtt vettem fel a kb. egyórás anyagot. A férjem segített megvágni.

Lassan ebbe is bele fogunk tanulni…