Az alapszín festése után, a srácok már alig várták, hogy jöjjön a minta és hát volt, aki kicsit előre is szaladt és önszorgalomból nekilátott. Sajnos utána alig győzte az aláfolyt festéket javítgatni, mert bár a technika könnyűnek látszik (és az is), de mégis jól stencilezni is meg kell tanulni!

Most megmutatom hogyan. Lusta vagy olvasni? Akkor íme egy videó a teljes folyamatról:

Ami kelleni fog a stencilezéshez…

• Annie Sloan krétafesték (nem csöpög, krémes állagú, így nagyon jó választás stencilezéshez)
• maszkoló/rögzítő szalag
• stencil ecset vagy kis szivacs darab
• stencil
• Annie Sloan világos Chalk Paint® wax
• ecset az alap réteghez

Stencilezés házilag: lépésről-lépésre

Alap szín felkenése

Mivel az Annie Sloan Chalk Paint® alá nem kell csiszolni, alapozni, így a meglévő felületet alaposan megtisztítom, portalanítom. Nekem most natúr fa az alapom, ezzel nincs is dolgom.

A festéket egyszerűen két rétegben felkenem. Gyorsan szárad (max 20 perc sima fa felületen), így hamar folytathatom is a munkát.

Jöhet a stencilezés!

1. Első lépésként rögzítettem a stencilt egy maszkolószalaggal (elhagyható, de biztonságot ad).

2. A stencilezéshez speciális stencil ecsetet használok, de egy szivacs darab is megteszi. A lényeg, hogy elég egy kis darab, nem fog sok festék kelleni.

3. Jöhet a festék, amiből, ahogy írtam, NAGYON KEVÉS kell, mert könnyen a minta alá tud folyni. Apró trükk, hogy a festékesdoboz tetején lévő maradékba is márthatjátok az ecsetet/szivacsot, akkor még kevesebb anyagot vesz fel. Még ezután is érdemes egy papír darabon a felesleget leütögetni.

4. Kezdődhet a mintázás: kicsi, ütögető mozdulatokkal kezdem mintázni. Inkább többször, vékonyan csináljuk, hogy elkerüljük az aláfolyást. A mozdulatot LÁSD A VIDEÓBAN.

Variálhatod is a mintát, lehet egyszínű, de színes is, az egyes részekhez más és más árnyalatot használva.

Stencilezés zárása waxszal

Tudjátok, az Annie Sloan krétafestéket mindig lágy bútorviasszal zárjuk. A viaszt wax ecsettel vagy ronggyal felviszem a felületre, majd visszatörlöm a felesleget. A wax kikeményedése páratartalomtól és hőmérséklettől függően minimum 5 nap, addig ne vegyük használatba a tálcákat.

Ha szeretnél még stencilezést látni a gyakorlatban, az ITT lévő videóból is elleshetsz 1-2 mozdulatot 🙂

A stencilezéshez szükséges termékek mindegyikét beszerezheted a webshopunkban vagy személyesen ellátogatva a Nemiskacat Látványműhelybe, Biatorbágyra.

Kapcsolódó termékek

Avítt, szélfútta, néhol korhadozó fenyődeszkák ezerszer átfestve.

Tavaly lecsiszoltuk.. azóta festésre vár…

Már tényleg az utolsó utáni pillanatban, amikoris lassan szegény tényleg tönkremegy az ápolatlanságtól, az októberi napsütést kihasználva nem sajnálva feláldozni őt a kreativitás oltárán nekiestem a kerítés festésnek kékre, piros mintákkal.

A kerítésfestés menete:

• először alaposan végigcsutakoltam egy száraz, de érdes ronggyal, hogy a csiszolás utáni maradványokat és a port eltávolítsam.
• Aubusson Blue-ra festettem, 1 litert használtam el az egészre (4 szakasz, kívül-belül)
• stencileztme rá virágmintát
• 240-es papírral végigsimogattam
• leápoltam kültéri viaszos vékonylazúrral (milesi) hogy védelmet adjak neki a kinti időjárásban
• nagyon stelirlenek éreztem, ezért az alapból barna színű lazúrral is stencileztem rá össze-vissza, így alakult ki a spontán minta

Kapcsolódó termékek

Amikor elkezdtem megtervezni a lányok szobáját és Pinteresten visszanéztem az évek alatt elmentegetett gyerekszobás képeket, akkor jöttem rá, hogy milyen sok köztük az olyan, ahol a falat pöttyökkel dekorálták.

Kép ITT és ITT és ITT.

Később megláttam egy ilyen ágytakarót és rögtön meg is vettem Eliza lányomnak. Onnantól kezdve ez a pihe-puha takaró lett az inspirációm fő forrása:

Stencilezés falra, sablon segítségével

Azt tudtam, hogy két falat szeretnék majd pöttyözni, lehetőleg abban a sarokban, ahol a lányok ágyai vannak. Abban is biztos voltam, hogy nem szabályos pöttyöket szeretnék, hanem sarokból sűrűbben indulót és lefele ritkulót.

Amikor szétnéztem a piacon pöttyös stencil után kutatva, akkor láttam, hogy kétféle van: a Decor Labornak van egy ilyen, amiből van is nekem itthon a 2 cm-esből, és a Pagina Galériának is van egy ehhez hasonló, illetve nekik van egy készletük Dotty szett néven, amiben több féle méret is található. Ez majdnem jó lett volna, …

… csak én 3 cm-es pöttyöket szerettem volna, és a lehetőséget, hogy én dönthessem el, hogy hova rakom őket. Szerencsémre András a Paginától le is gyártotta nekem gyorsan az egyedi, egyenként 20 db,  3 cm-es pöttyöket tartalmazó lapocskát.

Persze minél több lapom lett volna, annál könnyebb lett volna a tervezés és a kivitelezés, mert előre fel tudod tenni a stencillapokat a falra, ezzel látod is a végeredményt és utána csak végig kell menj rajtuk a hengerrel.

Én 20 db lappal gazdálkodhattam, amivel – mint látjátok a képen –  már egy tetemes nagyságú falszakaszt azért be lehet borítani. (a képen nincs is fent az összes)

Pöttyök a falon

A végeredmény tekintetében nem voltak túlzó elvárásaim, mivel fűrészporos tapérára stencileztem, ami erősen hepe-hupás. (A ház ytong téglákból épült, ami előszerettel mozog és amiatt gyakran reped a fal. Ezt vagy hálóval – ami drágább – vagy fűrészporos tapétával szoktak kiküszöblni. Ha majd egyszer lesz kedvünk, mi is behálóztatjuk…)

Itt egy viszonylag jól sikerült pötty:

Haladtam tovább az eredeti koncepció szerint, további új területeket beborítva a lapocskékkal, lehetőleg felfele sűrűsítve a mintát.

Tapasztalatom szerint a falra stencilezés egyik titka, hogy elég kevés(!) festéket kell használni. Tehát inkább kevesebbet és többször átmenni a felületen, mint túl sokat, hogy megfolyjon.

Én azt a módszert alkalmaztam – a műhelyben hagytam a festőtálcát, amire kiönthettem volna egy kis festéket – , hogy rákentem a hengerre egy kevés festéket, majd..

… alaposan átgörgettem. Ez olyan, mintha pazarolnánk a festéket, de szerencsére azért jutott a falra is!

Haladtam tovább egyre feljebb és feljebb…

Másik fal…

Stencilezés falra: ezeket a hibákat kerüld el

Körülbelül amikor itt tartottam, jöttek a tipikus problémák: kapkodtam, túl sok festéket használtam, mint például itt

…vagy egyszerűen csak már annyi festék volt már a stencilen, hogy aláfolyt, mint itt. Szerencsére ez egy kis fehér falfestékkel könnyen orvosolható.

Így néz ki a stencil másik oldala egy idő után. A felrakódott szennyeződéseket körömmel lekaparásztam a körvonal körül és mentem tovább.

A precízebb megoldás az lett volna, ha ezen a ponton elmosogatom az összes sablont és alaposan eltörölgetem. Ezt most kihagytam. 🙂

Amikor ehhez a falszakaszhoz értem – mivel tudtam, hogy itt egy szekrény lesz – odaállítottam és beleterveztem azt is.

Valahogy így:

Az (is) jó a stencilzésben, hogy a sablonok újrafelhasználhatóak. Szépen, alaposan, súrolószivaccsal elmosogattam őket.

… majd gyönyörködtem a végeredményben.

Egy lazább szombati napom ment rá. Ezen felül a teljes munka költsége (festék, henger, tálca, stencil) anyagtól függően persze, pár ezer ft-ból kihozható, még Annie Sloan-nal is számolva 10 ezer ft alatt, az egyedisége pedig garantált.

Annyira egyedi, hogy még egy ugyanilyet nem is tudnék csinálni 🙂

Ha pedig te is belevágnál, itt minden szükséges eszközt beszerezhetsz hozzá: Stencil és decoupage

Kevés festékből festeni

Ez az egész tálcafestés úgy indult, hogy volt három 100ml-es csomagolású Annie Sloan chalk paint festékem, amiket még a nagyokkal együtt rendeltem áprilisban, mert tetszett a színük, szerettem volna kipróbálni őket, de nem akartam megvenni belőlük a literes kiszerelést, sorban: Chateau grey, Old ochre, French linen.

Elővettem mindhárom színt, fogtam egy natúr fa tálcát, és szépen egymás után rákentem mindegyiket, majd mindig visszacsiszoltam belőle.

Először befestettem a szürke french linen színnel. Ez a szükrének egy sötétebb árnyalata.

Másodiknak rákentem a chateau grey-t, ami a neve szerint szintén szürke, de szerintem inkább zöld.

Ezzel sokmindent nem csináltam, mert amikor elkezdtem visszacsiszolni, egyáltalán nem voltam megelégedve a kontrasztal, ezért kentem rá old white fehéret és old ochre krémfehéret is. Kb. 10 perces száradás után veszettül csiszoltam.

Ezen a ponton a lehető legnagyobb lelki nyugalommal vettem tudomásul, hogy a frissen festett tálcámat lesz.rta egy madár!

További szerencsétlenkedések

Még szerencse, hogy a csiszolószivacs a kezemben volt. Gyorsan eltüntettem az árulkodó sárga pettyeket, majd egy kósza gondolattól vezérleve elővettem az egyetlen stencilsablonom, és mintákat festettem a tálca sarkaira.

Tök gáz lett!

Sem a szivacspamaccsal – úgy nem látszódott semmi – , sem az ecsettel – aláfolyt – nem sikerült. (Ráadásul – balkezesként – jobb kézzel ügyeskedtem, mert bal kézzel kellett tartsam a fotómasinát).

Szóval stencilezni NEM ÍGY KELL!

Ezeket letöröltem, aztán valamit azért oda ügyeskedtem, de aztán alaposan visszacsiszoltam őket, jó kopottra, így egyáltalán nem látszik, hogy bénán lettek ráfestve!

Világos, majd sötét viasszal fixáltam a „nagy művet”: első próbálkozásomat a stencilezésre.

Azért a padlizsámkrém fincsi lett!

Saját paradicsommal.. nyam-nyam..

A stencilezésnek pedig tüzetesebben utánajárok majd!

Azért készítettem, hogy kipróbáljak pár olyan anyagot, amivel eddig még nem dolgoztam. Az egyik a stencil, a másik pedig a struktúrpaszta. A kettő találkozása nagyon izgalmas. Ez lett belőle.

Mi az a struktúrpaszta?

A struktúrpaszta egy kenhető, fehér színű, aprószemcsés anyag, ami gyorsan szilárdul, és száradás után domború felületet ad.

Mutatom, hogyan készült. Itt összekészítettem az anyagokat, amiket használtam.

A készítés menete

Az egészet befestettem fehérre és amíg száradt, kiszabtam a papírt, amivel a belső részét díszítettem, majd bejelöltem vonalzóval, hogy hol kell a sötétebb krémszszínnel fessem.

Miután az alsó részét befestettem krémszínűre, fogtam ezt a stencilezésre használható sablont, és kiválasztottam egy tetszőleges mintarészletet rajta, majd ráhelyeztem a zsepitartóra és egy közönséges evőkéssel rákentem egy kis atruktúrpasztát a tégelyből, pont, mitha vajaskenyeret kennék. A felesleget a késsel lesimítottam, és visszakentem a dobozkába.

Először megcsináltam elöl az egyik oldalon, majd hagytam száradni 2 órát. Teljesen keményre száradt. Utána megcsináltam elöl a másik oldalon, és megint hagytam száradni.

Utána megcsináltam az oldalakon is, folytatva mintát, mintha az egészen egyszerűen megtörne a sarkoknál.

Ez a struktúrpaszta pontosan annyira egyszerű, mint amennyire látványos. Nekem úgy megtetszett, hogy a felső sarkokba is választottam egy kisebb mintát. Ez persze újabb 4 óra várakozást jelentett: az oldalára fordítva felkentem az egyik oldalra, vártam, majd felkentem másik oldalra, és megint vártam.

Lehet, hogy ez az egész túl bonyolultan hangzik, de rém egyszerű. Az egész művelet körülbelül 2 perces, utána lehet menni játszani a gyerekkel, majd ismét rászánni két percet… ezzel el lehet szórakozni egész nap, de közben simán megfőhet az ebéd is, vagy lehet bármi mást tenni-venni.

A kiszabott papírt decoupage ragasztóval ragasztottam a belsejébe: bekentem belül a zsepitartót és bekentem a papírt is, lassan beleillesztettem, majd óvatosan elsimítottam. A sarkoknál tompa késsel rásegítettem.

Ezután csipkével díszítettem a két szín találkozásánál, majd a szép tiszta felületet jóóól összemaszatoltam. 🙂

Antikolás

A maszatolást nagyon szeretem alkalmazni. A sötét antikviasz kirajzolja barázdákat, előhívja az anyag egyenetlenségeit. Szerintem ehhez a papírhoz – a fekete mintájához – kellett valami „koszosítás”, így mindenütt van egy kis fekete, szerintem így karakteresebb, mintha hófehéren hagytam volna, és a struktúrpasztával készített minta is sokkal jobban kirajzolódik így. A sötét színű viasz mellett azokat a nyomdapárnácskákat használtam, azaz csak a fekete színűt. Nagyon keveset tettem az ujjam begyére, és elkentem a széleken, sarkokon.

Utolsó simításként, a helyenként kilógó díszpapírt sniccerrel levágtam.

A hobbiboltban, ahol jártam rengeteg inspirációt lehet meríteni, én is onnan vettem az ötleteket (meg persze az eszközöket), hogy mit is csináljak egy natúr zsepitartóval. A tulajdonos gyönyörű tárgyakat készít az általa forgalmazott eszközök, anyagok felhasználásával, gazdagon díszíti azokat, ezen kívül megmutatja a technikákat, tanácsokat ad, sőt még tanfolyamra is lehet hozzájuk menni. Igazi ötletparadicsom az az üzlet!

Vettem ott ilyen fém díszítő mütyürkéket is, de ezt ebben az esetben már túlzásnak éreztem, úgyhogy végül nem tettem rá, de azért kibróbáltam…

Készen lett a zsebkendőtartó. A struktúrpasztával való stencilezés azért tetszik nagyon, mert teljesen gyakorlatlan kéz is elsőre látványosat, szépet tud vele alkotni.

Az elmaradhatatlan előtte- utána kép:

Szívből ajánlom a Fakéz ajándék- és hobbiboltot, ez nemcsak egy szimpla hobbibolt, hanem az ötletek, anyagok, színek felhasználásának profi egyvelege, ahol még a fakezűzek is kedvet kapnak egy kis kézműveskedéshez, vagy épp stencilezéshez struktúrpasztával.