Stencilezz pöttyöket!

Amikor elkezdtem megtervezni a lányok szobáját és Pinteresten visszanéztem az évek alaltt elmentegetett gyerekszobás képeket, akkor jöttem rá, hogy milyen sok köztük az olyan, ahol a falat pöttyökkel dekorálták.

Kép ITT és ITT és ITT.

Később megláttam egy ilyen ágytakarót és rögtön meg is vettem Eliza lányomnak. Onnntól kezdve ez a pihe-puha takaró lett az inspirációm fő forrása:

Azt tudtam, hogy két falat szeretnék majd pöttyözni, lehetőleg abban a sarokban, ahol a lányok ágyai vannak. Abban is biztos voltam, hogy nem szabályos pöttyöket szeretnék, hanem sarokból sűrűbben indulót és lefele ritkulót.

Amikor szétnéztem a piacon pöttyös stencil után kutatva, akkor láttam, hogy kétféle van: a Decor Labornak van egy ilyen, amiből van is nekem itthon a 2 cm-esből, és a Pagina Galériának is van egy ehhez hasonló, illetve nekik van egy készletük Dotty szett néven, amiben több féle méret is található. Ez majdnem jó lett volna, …

… csak én 3 cm-es pöttyöket szerettem volna, és a lehetőséget, hogy én dönthessem el, hogy hova rakom őket. Szerencsémre András a Paginától le is gyártotta nekem gyorsan az egyedi, egyenként 20 db,  3 cm-es pöttyöket tartalmazó lapocskát.

Persze minél több lapom lett volna, annál könnyebb lett volna a tervezés és a kivitelezés, mert előre fel tudod tenni a stencillapokat a falra, ezzel látod is a végeredményt és utána csak végig kell menj rajtuk a hengerrel.

Én 20 db lappal gazdálkodhattam, amivel – mint látjátok a képen –  már egy tetemes nagyságú falszakaszt azért be lehet borítani. (a képen nincs is fent az összes)

A végeredmény tekintetében nem voltak túlzó elvárásaim, mivel fűrészporos tapérára stencileztem, ami erősen hepe-hupás. (A ház ytong téglákból épült, ami előszerettel mozog és amiatt gyakran reped a fal. Ezt vagy hálóval – ami drágább – vagy fűrészporos tapétával szoktak kiküszöblni. Ha majd egyszer lesz kedvünk, mi is behálóztatjuk…)

Itt egy viszonylag jól sikerült pötty:

Haladtam tovább az eredeti koncepció szerint, további új területeket beborítva a lapocskékkal, lehetőleg felfele sűrűsítve a mintát.

Tapasztalatom szerint stencilezés egyik titka, hogy  elég kevés(!) festéket kell használni. Tehát inkább kevesebbet és töbször átmenni a felületetn, mint túl sokat, hogy megfolyjon.

Én azt a módszert alkalmaztam – a műhelyben hagytam a festőtálcát, amire kiönthettem volan egy kis festéket – , hogy rákentem a hengerre egy kevés festéket, majd..

… alaposan átgörgettem. Ez olyan, minha pazarolnánk a festéket, de szerencsére azért jutott a falra is!

Haladtam tovább egyre feljebb és feljebb…

Másik fal…

Körülbelül amikor itt tartottam, jöttek a tipikus problmák: kapkodtam, túl sok festéket használtam, mint például itt

…vagy egyszerűen csak már annyi festék volt már a stencilen, hogy aláfolyt, mint itt. Szerencsére ez egy kis fehér falfestékkel könnyen orvosolható.

Így néz ki a stencil másik oldala egy idő után. A felrakódott szennyeződéseket körömmel lekaparásztam a körvonal körül és mentem tovább.

A precízebb megoldás az lett volna, ha ezen a ponton elmosogatom az összes sablont és alaposan eltörölgetem. Ezt most kihagytam. 🙂

Amikor ehhez a falszakaszhoz értem – mivel tudtam, hogy itt egy szekrény lesz – odaállítottam és beleterveztem azt is.

Valahogy így:

Az (is) jó a stencilzésben, hogy a sablonok újrafelhasználhatóak. Szépen, alaposan, súrolószivaccsal elmosogattam őket.

… majd gyönyörködtem a végeredményben.

Egy lazább szombati napom ment rá. Ezen felül a teljes munka költsége (festék, henger, tálca, stencil) anyagtól függően persze, pár ezer ft-ból kihozható, még Annie Sloan-nal is számolva 10 ezer ft alatt, az egyedisége pedig garantált.

Annyira egyedi, hogy még egy ugyanilyet nem is tudnék csinálni 🙂