A garázs, a konyha és a folyosó átfestése, felújítása

„Nem tudom, te hogy vagy vele, de én néha, amikor belépek egy térbe, nem tudom, miért érzem rosszul magam. Időnként meglepő érzeteket azonosítok be a testemben: megfeszül a vállam, összerándul a gyomrom, fáradtság, vagy reménytelenség hatalmasodik el rajtam.” – így ír Ágnes arról az érzésről, ami ennek a szocreál háznak az átalakítása során adta neki az újabb és újabb erőt, hogy csupán pár liter festék és sok-sok barát segítségével, alacsony költésvetésből teremtse meg vállalkozásának , az üvegfestő workshopok helyszínének az alapjait is.

Olvassátok szeretettek sorozatunk következő részét!

A folyosó és az ajtók átfestése

Ha elkezdem szétszálazni, rájövök, hogy az ördög a részletekbe rejlik – így volt ez a mi leendő otthonunkban is. Ebben a hatalmas családi házban mindkét szinten hosszú folyosó fut végig. Bár a szobák, melyekbe innen bejuthatunk, világosak, tágasak, ám a folyosón nem volt jó érzés hozzájuk eljutni. Miért?

A legnagyobb bajom a színekkel volt: gyerekkorom szocreál barna ajtói néztek rám a koszosfehér falakról, a padlócsempe világoskék egészen apró szürkés pöttyökkel. Körben, lábazat gyanánt sötétkék csempét ragasztottak a falra, amely bőven meg volt szórva nagy fehér foltokkal.

Az összhatás rémes volt.

Mivel mindent jó állapotban találtunk, szóba sem jöhetett a csere: színekre volt szükség. Először a falakat festettük fehérre és a lábazati csempét (jobb oldali kép).

A csempefestés technikájáról a Fürdőszoba felújítás festéssel című írásomban írtam, ugyanis a fürdőszobák összes fali csempéjét is lefestettük.

Az ajtókat, ezeket a roppant egyszerű szocreál darabokat egészen megváltoztatták a színek.

A színválasztáson sokat töprengtünk. A kék padlócsempe szürkés árnyalata miatt végül a Whistler Grey mellett döntöttünk, ám a bejárati ajtót és a folyosó túlsó végén lévő konyhaajtót Emperor’s Silk-re festettük.

Ez a választás napi szinten zsigeri örömmel tölt el. Ettől az élénk pirostól jó kedvem lesz, valahányszor rápillantok, viszont ha a folyosó másik két ajtaja is piros lenne, azt már soknak érezném.
A méltóságteljes Whistler Grey elegáns rendet teremt a színek között.

Üvegfestő művészként napi szinten figyelem és csodálom a színek egymásra gyakorolt hatását, de nem gondoltam, hogy a szürke ajtók mennyire megváltoztatják a csempe kék tónusát. Így – bár eredetileg nem tetszett a padlócsempe,  – mára megszerettem.

Az ajtók festését igazán élvezetesnek találtam. A nagy felületeken 10 cm széles velúrhengerekkel dolgoztunk, míg a keskeny kereteknél ecsetet és keskenyebb hengert használtunk.

TIPP: Egyik barátom javaslatára két réteg száradása között nem mostuk ki a hengereket, hanem nejlonzacskókba csomagoltuk őket, így 1-2 napot is kibírtak.

Általában két réteg festék elégnek bizonyult a barna szín eltüntetéséhez, majd két réteg lakk következett.

TIPP: A lakkot rendkívül alaposan fel kell keverni minden festés előtt. Én ezt a saját káromon tanultam meg: nem kevertem össze eléggé a lakkot, ezért a sötétszürke felületen csíkokat húzott a henger. A lakkban ugyanis a matt hatás elérésére használt anyag lesüllyed a doboz aljára és opálos felületet ad, ha nincs jól elkeverve.
Azt tapasztaltam, hogy ez nem eltüntethető, ezért a krétafestékkel egy új réteggel fedtem el a csíkokat.

Találjátok ki, hova vezet a képeken látható piros ajtó.. nos a konyhába, arról is mindjárt mutatok egy előtte-utána képet!

Barátságosabbá tettük a konyhát is

A kiinduló helyzet nem volt túl barátságos, de szerencsére voltak ötleteim, hogy hozhatok be némi otthonosságot ebbe a térbe is.

Pár színes szőnyeg, extra polcok és némi szín rögtön barátságosabbá tette ezt a helyiséget is, aminek a felújítására, átalakítására már egyáltalán nem jutott pénz.

A garázsból workshop tér lett

Erről még nem beszéltem, de a lenti folyosóról nyílik egy nagy méretű garázsból kialakított szoba. (Ez szolgál most az üvegfestő workshopok helyszínéül, és ebédelni is itt szoktak a csoportjaim.)

Illetve adott volt, hogy nagyon sok és sokféle asztalt és széket gyűjtöttünk össze az évek során, amik stílusukban nem passzoltak egymáshoz, viszont roppant hasznosak. 

Nos, innen indultunk és ez lett belőle:

Az étkezőpult egy csodálatos régi komód, amelyet a kedves szomszédnőmtől kaptam, amikor ki akarta selejtezni.
Az e fölötti részt Annie Sloan Pemberley Blue falfestékével festettem le, amely lemosható, így ha bepiszkolódna, csak át kell törölni. Ehhez a szürkészöld különböző árnyalatait kevertem ki és ezzel festettem le a székeket és asztalokat. 

Viszonylag világos színekkel akartam dolgozni, mert a helyiségnek nem kap túl sok fényt nyáron a fák lombjaitól, így fontos szempont volt, hogy ne sötétítsem el a szobát.

Még a régi hűtőszekrény sem menekült: teljesen újjá varázsolta a kék krétafesték, igaz?

A kis sámlin kipróbáltam a stencilt. Egyszerű volt használni és annyira feldobják ezek az egyszerű virágok, hogy mindig jókedvű leszek, ha ránézek.

Ebbe a helyiségbe került egy régi, szocreál szekrény is. Először ki akartuk dobni, annyira csúnya volt, aztán elkapott minket a láz, és szintén kifestettük Coolabah Green-nel. Az új fém fogantyúval együtt stílusos darab lett belőle.

A végeredmény számomra megnyugtatóan, üdén eklektikus szoba lett, ahová szeretünk bemenni!

Remélem ezt elolvasva te is kedvet kaptál, hogy bátran nyúlj a színekhez, hiszen csupán egy kis bödön festékkel és a színek bátrabb használatával kevés pénzből is tudsz barátságos, otthonos és hívogató tereket teremteni.

---

Kapcsolódó termékek