Laminált bútor antikolása kértafestékkel

Megesik, hogy van olyan bútorunk, ami közel sem szép, de funkcionális. Ráadásul nagyon hasznos, jó szolgálatot tesz, csak éppen már nem illik abba a környezetbe, ahol éppen van. De nincs erőforrás kicserélni, újat venni nagyon költséges lenne, és borzasztóan macerás.

Ha ez az otthonunkban van, akkor szerintem nincs mese, ki kell várni a megfelelő pillanatot, amikor meg tudunk szabadulni a nem-szeretem darabtól.

Viszont ha ez egy üzletben van, akkor felfoghatjuk úgy az egész bútort, mint egy díszletet! Kifele legyen tetszetős, belül funkcionális!

Így történt, hogy félig festettem le valamit, ráadásul antikoltam egy modern, kocka alakú laminált bútort! Ez elég viccesen hangzik, ezért ezt most kivételesen kéretik odahaza nem utánam csinálni!

A cél itt az volt, hogy ez a laminált pult kifele, tehát a vásárlók felé egy olyan képet mutasson, ami illik az üzlet hangulatához, termékeihez, dekorációihoz, és természetesen a többi bútorhoz. Ezek kivétel nélkül régi, kiselejtezett szekrények, tálalók, melyeket a tulajdonosok, Juditék saját maguk újítottak fel, hogy az üzletnek barátságos, hívogató, vidékies hagulata legyen.

Az egész pult kicserélése, és egy új csináltatása több tízezer forint lett volna! Ezt az átalakulást most megoldottuk 1500,- forintból!

Igen, jól olvastad, körülbelül ennyi anyagot használtam el hozzá!

Próbálom közelről is megmutatni, hogy lássátok a felület textúráját, a festék vastagságát.

Annie Sloan chalk paint festéket használtam. Nem azért, mert laminált felületet nem lehet lefesteni más festékkel, hanem kifejezetten azért, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan működik ez a festék laminált felületen, és ez egy jó aprópó volt rá.

Ha valaki például a laminált konyhabútorát szeretné befesteni ezzel a festékkel, bátran nekiállhat, én két festékréteget javasolnék hozzá. Itt is az első réteg után eléggé foltos maradt a pult, ezért kellett a második is.

A festés menete

Tehát a menete: Judit letisztította nedves ronggyal a pultot, én a kívánt helyeken lefestettem két rétegben, majd viaszoltam három rétegben, és a nagyobb igénybevételnek kitett helyeken lakkoztam. Szóval minden variációt kipróbáltam rajta!

Egyúttal lefestettük a pulton álló állványt is.

Itt már a feliratot másolom át zsírpapírra, hogy onnan átrajzolhassam a pult felületére.

A betűket kézzel festettem tubusos akrilfestékkel, melyet még régebben vettem egy művészellátó boltban, amikor a gyerekek szekrényét festettem.

Aznap elfeljtettem beletenni a memóriakártyát a fényképezőgépbe, ezért csak a végeredményt tudom mutatni!

Viaszolás

Ezen a képen egyébként már kenem a viaszt a felületre. Alaposan belesatíroztam az ecsettel, ez védelmet és bársonyosságot adott a felületnek. Én nagyon gondolkodtam, hogy ezt a szép fehér felületet kár lenne elrontani, és hagyjuk így, ahogy van, de Juditnak teljesen igaza volt abban, hogy a természetes koszolódás sokkal jobban meglátszódna egy hófehér felületeten, úgyhogy kenjük csak rá azt a sötét viaszt, hogy legyen eleve jó, koszos hatása.

A zokni-kesztyű azért hasznos, mert rögtön vissza lehet törölni a felesleget.

Készen lett az állvány is, felkerültek rá a szivecskék.

Ilyen belülről. A tetejét lakkoztam, mert ezen a pulton szokott Judit Édesanyja varrás közben kisebb dolgokat vasalni. Ezért ezt, biztos-ami biztos alapon, három rétegben, selyemfényű lakkal fixáltam.

A fiókokat, és belülről a polcos részt sem festettem. Teljesen felesleges lett volna erre a bútorra még több pénzt, festéket és időt áldozni!

A díszlet készen lett! Aki bejön a Ludu Manufaktúra üzletébe, egy másik pulttal találja szembe magát!