A kert 1.rész

Most, hogy itt a tavasz, a jó idő, és egyre többet dugjuk ki az orrunkat a házból, illetve délután hazajövet a suliból/oviból egyre kevésbbé akaródzik bemenni a házba, jutott eszembe, hogy a kertről még nem is írtam itt a blogon, pedig lenne mit bőven.

Ebben a részben most a három évvel ezelőtti állapotokat mutatom meg, ahonnan indultunk, amikor ide költöztünk.

A kertet két, ill. három részre tudnám bontani, a ház előtti részre…

… a ház melletti részre…

… és a hátsó kertre, ami a ház mögött van, egy nagyobb területen.

Ez egy tavaszi kép, épp rügyező növényekkel.

Itt pedig egy nyári.

(Ne tévesszen meg senkit a két faborítású épület, az már a szomszédé, csak épp a telkeink között nincsen kerítés.)

A hátsó kerttel együtt kaptunk két meggyfát, egy barackfát, két alamfát és egy cseresznyefát. Ez a terület szépen rendezett, gondozott volt, a fűnyíráson kívül sokáig nem is csináltunk vele semmi mást.

Elöl, a ház mellett azonban más volt a helyzet.

Ez egy tavaszi kép, még a növények nem burjánoztak el, szépen látszik a telek lejtése a ház felé.

A ház melletti kerti járda körül kavicsok voltak elszórva.

Később rájöttünk, hogy valószínűleg azért, hogy legalább egy kicsit elnyeljenek a vízből, amikor esik az eső.

Így hoztuk meg azt a döntést, hogy a felújítás után megmaradt kevéske pénzünkből sürgősen meg kell csináltatni a kertnek ezt a részét, ha nem akarjuk, hogy az eső előbb-utóbb alámossa a házunkat.

Egy darabig még élveztük a sajátos dzsungel hangulatot, amikor a diófa ágai már annyira alacsonyra hajlottak, hogy még én sem fértem el alattuk.

A ház és a pincelejáró közötti zug jó rakodóterület.

És kövek, kövek mindenütt!

Ezek szép nagy, sóskúti kövek később jó alapot adtak a beépítésre, készült belőlük támfal, és lépcső is.

Hát innen indultunk 3 évvel ezelőtt.

Folytatás következik.