Kerti üvegház átfestése

„Alkonyatkor sokszor odaállok az ablakhoz és nézem a naplementében fürdő kertet, közepén a kicsiny üvegházzal, ami szintén nem menekült: utolérte a krétafestékes ecsetem, és romjaiból feltámadva új életre kelt…” így fejezte be Ágnes nyár elején nálunk az előző cikkét… azóta persze sok minden történt és 2024 szeptemberében még a Duna is elvitte a kertet. Ám most ne szaladjunk ennyire előre, időzzünk el kicsit a tavaszi kertben, ahol olyan nagy örömmel üldögéltünk négyesben:

Ide invitállak téged is, olvassd szeretettel Ágnes következő írását, mely a kerti üvegház kicsinosításáról szól!

A háttérben látható a kisház és körülötte a kert, ami szintén nagyon gyorsan értő és szorgos kezekre talált, de át is adom a szót (billentyűzetet) Ágnesnek!

Blogbejegyzéseimben egy 70-es évekbeli ház minimál költségű ujjávarázsolásáról olvashatsz, melyben a fő szerepet – a családom és a barátaim mellett – az Annie Sloan fal- és krétafestékek játszották.

Írásaimmal és fotóimmal inspirálni szeretnélek, hogy te se dobj ki, cserélj le még használható bútorokat, nyílászárókat, tárgyakat, hanem merj kísérletezni és varázsolni a színekkel.

Az a helyzet, hogy annyira beleszerettem a krétafestésbe, hogy egy idő után már mindenre úgy néztem, mint potenciális festőfelszínre. Gondolom, ezek után már te sem csodálkozol, hogy amikor rendbe hozattuk a kerti kisház tetejét, akkor vérszemet kaptam és…

A kerti kisházat középen hosszában egy fal szeli ketté: egyik fele ablaktalan szoba polcokkal, amolyan kerti szerszámtároló, másik felének mindhárom fala üvegből van. Amikor odaköltöztünk, a teteje rogyadozott már, és arra gondoltunk, milyen jó lenne polikarbonáttal helyettesíteni, hogy igazi üvegházunk legyen.

Megtörtént a csere, és azon kaptuk magunkat, hogy a fiam szeptemberi születésnapi ebédjét ott tartjuk, zuhogó esőben, a kilógó tető alatt grillezve.
Elképesztően jó hangulatú nap kerekedett itt. A tetőn dobolt az eső, mi bent ültünk az üvegházban, néztük a kertet, éreztük a friss esőillatot, de nem áztunk, nem fáztunk…

Hamarosan egyre többet vonultunk oda tálcával ebédelni, az üvegfestő tanfolyamok ebédjeit már ott költöttük el, egyre tovább üldögéltünk ott, gyönyörködtünk.

De még nem volt az igazi.

Egyik nap kávéval a kezemben felfedeztem, hogy az ablakkereteket Amsterdam Green-hez hasonló színnel festették be, és akkor rájöttem, hogy tudat alatt már régóta azon töprengek, hogy milyen színűre fessem az eredeti kopott lila falat.

Egy napfényes októberi napon kirámoltam mindent a kertbe és színpróbát végeztem. Saját keverésű halványzöldekkel próbálkoztam, de az Amsterdam Green-nel valahogy túlságosan meleg tónusú lett az összkép. Hidegebb színt kerestem a falra, ugyanakkor az is célom volt, hogy az üvegház a kert színei közé illeszkedjen, simuljon be a természetbe. Több próbálkozás után  felkentem egy kis Duck Egg Blue-t, ami itt is kiütéssel győzött. Telitalálat lett, nem volt mit tenni. Ráadásul a padlócsempe rozsdabarna-drapp foltos, őszi levelekre emlékeztető színéhez annyira passzolt a hideg árnyalatú festék, hogy azonnal nekiláttam.

Nemcsak a falat, hanem egy csúnyán éktelenkedő vasajtót is befestettem két rétegben, ez elégnek is bizonyult. A fa és vas ajtó- és ablakkereteket Amsterdam Green-nel kentem át, és Annie Sloan Clear Matt lakkjával zártam le. 

De itt már nem bírtam megállni, mivel láttam, hogy ez a hely vendéglátásra született: itt fogunk nem csak mi, hanem a Zuzorka ház vendégei is ebédelni, vacsorázni, ezért tovább dolgoztam.

A régi polcok a hátsó szobába kerültek, és egy kinyitható régi asztalt vittünk ki az Üvegházba egy tálalószekrény funkciójú faládával együtt. Mindkettő megkapta a Duck Egg Blue-t és a lakkot, ugyanis azt gondolom, hogy ezen a szép és kevés színű alapon különböző színű kiegészítőkkel lehet majd játszani.

Ez a munka pakolással együtt 3 nap alatt elkészült. Jöhetett a dekoráció és a fűtés.

Üvegdarabokból, faágakból és kövekből díszeket készítettem és fellógattam az ablakokba. Lámpafüzérekkel, színes muszlinokkal, festett üveglámpással öltöztettem fel a helyiséget. Egy egyszerű fém lámpaburát is befestettem a fal színére, és a „tálaló” fölé akasztottam.
Hűvös estéken a húgomtól kapott hangulatos mennyezeti fűtőpanel űzi el a hideget.

TIPP: ne dobd ki a régi, megunt lámpaburákat! Fesd be őket krétafestékkel, olyan színnel, ami válaszol a szoba kiegészítőire, alaphangulatára. Dekorálhatod nyomatokkal, szabad kézzel vagy stencillel mintákat festhetsz rájuk, csíkozhatod, pöttyözheted is akár.
Ezután kezeld le lakkal, hogy moshatóak legyenek és már fel is akaszthatod őket!

Mire befejeztük a munkálatokat, leesett a hó és a szobám ablakából ha rápillantottam, táncolni kezdett bennem az öröm.

Tavasszal folytattam, amit elkezdtünk ősszel: növényeket lógattam a két sarokba, és az üvegfalakhoz lécekből ácsolt keskeny polcokat támasztottunk (előtte lefestettem Amsterdam Green-re, hogy minél jobban a kerethez simuljon optikailag.) Ezeken kapnak helyet a szezonális palánták, növénykék, esténként pedig a romantikus hangulatú estékért felelős mécsesek.

Szeretem, amilyen lett. Nagyon.

Aztán egy szomorú napon mindezt elvitte a Duna, a kisház és a kert napokig víz alatt állt, de ez megint egy másik történet, amiről mesélek majd egy másik alkalommal…

A folytatásban visszamegyünk a házba és felújítjuk az emeleti fürdőszobát!

---

Kapcsolódó termékek