Stencilezés struktúrpasztával

Múltkori hobbiboltos látogatásom másik eredménye ez a zsebkendőtartó. (Az egyik egy piros fülcsi volt, itt olvashatsz róla.)

Azért készítettem, hogy kipróbáljak pár olyan anyagot, amivel eddig még nem dolgoztam. Az egyik a stencil, a másik pedig a struktúrpaszta. A kettő találkozása nagyon izgalmas. Ez lett belőle.

Mi az a struktúrpaszta?

A struktúrpaszta egy kenhető, fehér színű, aprószemcsés anyag, ami gyorsan szilárdul, és száradás után domború felületet ad.

Mutatom, hogyan készült. Itt összekészítettem az anyagokat, amiket használtam.

A készítés menete

Az egészet befestettem fehérre és amíg száradt, kiszabtam a papírt, amivel a belső részét díszítettem, majd bejelöltem vonalzóval, hogy hol kell a sötétebb krémszszínnel fessem.

Miután az alsó részét befestettem krémszínűre, fogtam ezt a stencilezésre használható sablont, és kiválasztottam egy tetszőleges mintarészletet rajta, majd ráhelyeztem a zsepitartóra és egy közönséges evőkéssel rákentem egy kis atruktúrpasztát a tégelyből, pont, mitha vajaskenyeret kennék. A felesleget a késsel lesimítottam, és visszakentem a dobozkába.

Először megcsináltam elöl az egyik oldalon, majd hagytam száradni 2 órát. Teljesen keményre száradt. Utána megcsináltam elöl a másik oldalon, és megint hagytam száradni.

Utána megcsináltam az oldalakon is, folytatva mintát, mintha az egészen egyszerűen megtörne a sarkoknál.

Ez a struktúrpaszta pontosan annyira egyszerű, mint amennyire látványos. Nekem úgy megtetszett, hogy a felső sarkokba is választottam egy kisebb mintát. Ez persze újabb 4 óra várakozást jelentett: az oldalára fordítva felkentem az egyik oldalra, vártam, majd felkentem másik oldalra, és megint vártam.

Lehet, hogy ez az egész túl bonyolultan hangzik, de rém egyszerű. Az egész művelet körülbelül 2 perces, utána lehet menni játszani a gyerekkel, majd ismét rászánni két percet… ezzel el lehet szórakozni egész nap, de közben simán megfőhet az ebéd is, vagy lehet bármi mást tenni-venni.

A kiszabott papírt decoupage ragasztóval ragasztottam a belsejébe: bekentem belül a zsepitartót és bekentem a papírt is, lassan beleillesztettem, majd óvatosan elsimítottam. A sarkoknál tompa késsel rásegítettem.

Ezután csipkével díszítettem a két szín találkozásánál, majd a szép tiszta felületet jóóól összemaszatoltam. 🙂

Antikolás

A maszatolást nagyon szeretem alkalmazni. A sötét antikviasz kirajzolja barázdákat, előhívja az anyag egyenetlenségeit. Szerintem ehhez a papírhoz – a fekete mintájához – kellett valami „koszosítás”, így mindenütt van egy kis fekete, szerintem így karakteresebb, mintha hófehéren hagytam volna, és a struktúrpasztával készített minta is sokkal jobban kirajzolódik így. A sötét színű viasz mellett azokat a nyomdapárnácskákat használtam, azaz csak a fekete színűt. Nagyon keveset tettem az ujjam begyére, és elkentem a széleken, sarkokon.

Utolsó simításként, a helyenként kilógó díszpapírt sniccerrel levágtam.

A hobbiboltban, ahol jártam rengeteg inspirációt lehet meríteni, én is onnan vettem az ötleteket (meg persze az eszközöket), hogy mit is csináljak egy natúr zsepitartóval. A tulajdonos gyönyörű tárgyakat készít az általa forgalmazott eszközök, anyagok felhasználásával, gazdagon díszíti azokat, ezen kívül megmutatja a technikákat, tanácsokat ad, sőt még tanfolyamra is lehet hozzájuk menni. Igazi ötletparadicsom az az üzlet!

Vettem ott ilyen fém díszítő mütyürkéket is, de ezt ebben az esetben már túlzásnak éreztem, úgyhogy végül nem tettem rá, de azért kibróbáltam…

Készen lett a zsebkendőtartó. A struktúrpasztával való stencilezés azért tetszik nagyon, mert teljesen gyakorlatlan kéz is elsőre látványosat, szépet tud vele alkotni.

Az elmaradhatatlan előtte- utána kép:

Szívből ajánlom a Fakéz ajándék- és hobbiboltot, ez nemcsak egy szimpla hobbibolt, hanem az ötletek, anyagok, színek felhasználásának profi egyvelege, ahol még a fakezűzek is kedvet kapnak egy kis kézműveskedéshez, vagy épp stencilezéshez struktúrpasztával.