Nem, nem fogok mostantól gasztroblogot írni, csak éppen padlizsánkrémet készítettem vacsorára, amikor eszembe jutott, hogy milyen jó kis díszletet adna a megterített asztal a frissen festett, majd stencillel díszített tálcámhoz.

Kevés festékből festeni
Ez az egész tálcafestés úgy indult, hogy volt három 100ml-es csomagolású Annie Sloan chalk paint festékem, amiket még a nagyokkal együtt rendeltem áprilisban, mert tetszett a színük, szerettem volna kipróbálni őket, de nem akartam megvenni belőlük a literes kiszerelést, sorban: Chateau grey, Old ochre, French linen.

Elővettem mindhárom színt, fogtam egy natúr fa tálcát, és szépen egymás után rákentem mindegyiket, majd mindig visszacsiszoltam belőle.
Először befestettem a szürke french linen színnel. Ez a szükrének egy sötétebb árnyalata.

Másodiknak rákentem a chateau grey-t, ami a neve szerint szintén szürke, de szerintem inkább zöld.

Ezzel sokmindent nem csináltam, mert amikor elkezdtem visszacsiszolni, egyáltalán nem voltam megelégedve a kontrasztal, ezért kentem rá old white fehéret és old ochre krémfehéret is. Kb. 10 perces száradás után veszettül csiszoltam.

Ezen a ponton a lehető legnagyobb lelki nyugalommal vettem tudomásul, hogy a frissen festett tálcámat lesz.rta egy madár!

További szerencsétlenkedések
Még szerencse, hogy a csiszolószivacs a kezemben volt. Gyorsan eltüntettem az árulkodó sárga pettyeket, majd egy kósza gondolattól vezérleve elővettem az egyetlen stencilsablonom, és mintákat festettem a tálca sarkaira.
Tök gáz lett!

Sem a szivacspamaccsal – úgy nem látszódott semmi – , sem az ecsettel – aláfolyt – nem sikerült. (Ráadásul – balkezesként – jobb kézzel ügyeskedtem, mert bal kézzel kellett tartsam a fotómasinát).
Szóval stencilezni NEM ÍGY KELL!
Ezeket letöröltem, aztán valamit azért oda ügyeskedtem, de aztán alaposan visszacsiszoltam őket, jó kopottra, így egyáltalán nem látszik, hogy bénán lettek ráfestve!
Világos, majd sötét viasszal fixáltam a „nagy művet”: első próbálkozásomat a stencilezésre.

Azért a padlizsámkrém fincsi lett!

Saját paradicsommal.. nyam-nyam..

A stencilezésnek pedig tüzetesebben utánajárok majd!
10 Responses
Azért az disznóság, hogy a padlizsánkrém receptjét nem raktad fel! 🙂
Egyébként szép lett a tálca, és a mintának kimondottan jól áll a kopottság. Viszont most egy csöppet (nagyon) félek a stencilezéstől, mert két minta is vár rám, hogy kipróbáljam. Mamiiiiii!
Szia!
Szerintem egyáltalán nem lett szörnyű! : ) Határozottan olyannak tűnik, mint ha a nagyi kamrájából került volna elő kicsit kopott, de megkímélt állapotban.
A stencilezéshez azt tudom javasolni (még én se próbáltam, de máshol így láttam), hogy spray formájú ragasztóval rögzíteni kell a felülethez, így nem folyik be alá a festék.
Szerintem szép lett!
Csodálatosan szép a honlapod is,na meg a munkáid!
🙂
A recept: Süsd meg a padlizsánt parázson (vagy sütőben tepsin, vagy gázon vasplatnin), amíg a héja egészen szénfekete nem lesz. Húzd le róla, majd vágd fel fakéssel apróra, esetleg turmixold össze. Ízesítsd apróra vágott hagymával, sóval, borssal és keverj hozzá ízlés szerint vagy egy kis olajat, vagy majonézt.
Ezen majonéz van!
Jó étvágyat!
Szia Brigi! Köszi a tippet, igen hallottam már másoktól is, meg is kérdeztem a hobbiboltban, de csak nagy kiszerelés volt. De állítólag elég ha bármilyen lehúzható ragasztóval rögzítem.
Köszönöm! 🙂
Köszi! 🙂
Ezt jó tudni! Sok sikert a következőhöz! : )
A fényképezéshez használhatnál állvanyt időzített felvételt, így szabad lenne a bal kezed. Tudom a lurkóink mellett nincs idő elővenni, beállítani az állványt.
A praktikus Férj is megszólal! ÉS milyen igaza van!!! 🙂