Beát úgy ismertem meg, hogy a lányom ovistársának az anyukája, és ékszereket készít. Ennek kapcsán fedeztem fel az őt interneten, és meglepődve láttam, hogy jé, én őt biza ismerem!
Amikor először jártam náluk, rabul ejtett a házuk. Olyan, mint egy mesebeli vár, kacskaringós utakkal, kisebb-nagyobb zugokkal, csigalépcsővel, félgalériával, télikerttel. A történethez hozzátartozik, hogy négy gyermekük van, és Férj ügyeskezű mesterember, aki a nagyiék házához mindig csak annyit tett hozzá, amennyire egy újabb gyerek születésénél épp szükség volt. Ettől a ház folyamatosan bővült egy-egy újabb helyiséggel, félszobával, galériával. Mindezt jó ízléssel, játékosan!
Halkan mondom, hogy egyszer szeretném az egész házukat is bemutatni, ami egyébként megint átalakítás alatt van, épül hozzá egy új szoba, mert a gyerekek kinőtték a gyerekszobáikat, és megkapják gyereknappalinak a mostani szülői hálót.
Hangulatok, részletek…
Most a konyájukba invitállak Benneteket. Egyrészt, mert nagyon meleg, barátságos, igazán bemutatni-való helyiség, másrészt, mert én festettem át a konyhaszekrény ajtókat, és a székeket. Természetesen Bea volt az értelmi szerző, a fő kitaláló, én csupán időhiány miatt működtem közre a megvalósításban.
Ez itt a konyhapult.
Ezt látod vele szemben, ha megfordulsz.
Látvány az ebédlő felől.
Az ebédlőasztal, a kopottasra átfestett székekkel.
Bea az elsők között volt, aki vállalta, hogy próbáljuk meg konyhabútorain az Annie Sloan krétafestéket. A székek mellett az épített konyha három ajtólapját is festettem és viaszoltam. A kérés az volt, hogy jó kopottasak legyenek, és a székek kettesével más színűek.
A festés részletes leírásával egyébként hamarosan jövök! Itt egy kis előzetes.
Ez egy vérbeli vidékies konyha, sok-sok apró, szerethető részlettel.
Tükrözi az ügyeskezű, kreatív háziasszony alkotókedvét, a míves tárgyak iránti szeretetét és a régi megbecsülését. Itt semmi nem lom, mindennek találnak helyet, legyen az egy régi kávédaráló, vagy vigyázó szemmel kukucskáló manónépség.
Vigyázat, a lámpáról csészék lógnak… Bea legújabb alkotásai.
Tégla, fagerendák, kerámiák, porcelánok, csipkék. A tömény rusztikusság egyben. Tudom, hogy némelyeknek ez sok, számomra öröm ilyen tárgyak között lenni, én lubickolok benne.
Szeretném felhívni a figyelmed a pult fölötti lámpára – az a bizonyos, amiről a csészék is lógnak. Természetesen saját kivitelezés.
Az épített pult, a gerendák, a csempézés, a páraelszívó kürtője, a szekrényajtók, mind-mind a Férj saját keze munkája! (Telefonszám privátban elkérhető.)
Amíg festettem a szekrényajtókat, Bea “megcsapolt” egy kis festékkel, és gyorsan lekente vele a varrógépasztalka tetejét, és az eleve kékre festett kamra ajtó belső kazettáit. Sokkal karakteresebb lett így!
Nemcsak a szekrényajtók festéséről készítettem egy lépésről lépésre bejegyzést – ahogy szoktam – , hanem nemsokára jövök egy videóval is, ahol a koptatott, antikolt festés lépéseit bemutatom az egyik széken!
Annyira meleg, otthonos, bájos, tele szeretettel! 🙂
Tényleg nagyon hangulatos. Olyan, mintha mindig karácsony lenne itt. Szinte érzem a kalács illatát. 🙂 Tetszik az is, hogy a rusztikus külső ellenére minden kényelem adott. Gondolok itt pl. a gerendába süllyesztett spotlámpákra.