Amikor ezt a fűszertató polcocskát festettem és hozzá a képkereteket, jöttem rá, hogy milyen fontos a csiszolás. Főleg, hogy itt zománcfestékkel festettem. Ezért ezt a bejegyzést annak szánom, hogy rávilágítsak arra, hogy igazán szép végeredményt a fázisok közötti folyamatos, és egyre finomabb csiszólópapír használatával tudunk elérni, ha zománcfestéket használtok antikoláshoz. ( már amúgy ezt leginkább magamnak szánom, nehogy véletlenül elfelejtsem, ha el akarnék mismásolni egy csiszolási fázist, amire sokszor nagy a kísértés)
A készítés menete
A fűszertartó polcot így találtam:
És találtam még a padláson három ilyen régi ikeás képkeretet, üveg nélkül, papír hátlappal.
Mivel ezek elég kicsi tárgyak, nagyon könnyű volt velük dolgozni. 150-es csiszolópapírt használtam az első csiszolásnál, majd portalanítottam és alapozófestékkel lefestettem.
Festés és csiszolás
Amikor megszáradt a festék – kb. 2 órát hagytam -, akkor megint csiszoltam, majd festettem. A második réteg után még egyszer megismételtem ugyanezt, de a harmadik réteg után 280-as csiszolópapírt használtam, és negyedszerre is lefestettem. Itt már fedőfestéket kellett volna használjak, de nagyon szeretem az alapozófesték matt színét, így negyedszerre is ezzel kentem át.
(Igazából nem tudom, hogy egy festék mitől alapozó és mitől fedő, ennek még utána kell nézzek. Az biztos, hogy az alapozófesték kb. 4000,- ft/l, míg egy sima fehér matt zománfesték kb. 1800,- ft/l.)
A negyedik rétegnél éreztem azt, hogy: “AHA, ez most jó lesz!” Valahogy máshogy tapadt a festék a finomabb csiszolás után.
A másik, amit fontosnak tartok elmondani, hogy mindig vékonyan kenem a festéket, inkább több rétegben kenek, de vékonyan. Én úgy látom, hogy így lesz szép a végeredmény.
A végén megint csiszoltam, 280-as papírral, és visszaszedtem finoman az éleknél.
Viaszolás
Egy puha ronggyal ráknetem az antikviaszt, hagytam 10 percet állni, majd alaposan letöröltem a felesleges viaszt, és átdörzsöltem a polcot meg a kereteket.
A boltban ha láttam pl. egy antikolt képkeretet 4-5 ezer forintért, mindig ámultam-bámultam, hogy ezt hogy csinálják, hogy olyan sima a felülete, és hiába van egy elütő színnel antikolva, olyan egybefüggő, homogén az egész.
Ezt kerestem mindig, és ezt keresem most is, és most úgy érzem, közelebb kerültem a megoldáshoz, mert a végeredmény sima, homogén, tapintásra puha felület, pont, mint a boltban.
A nagy titok pedig a csiszolás!
Most úgy látom, hogy ezt nem lehet és nem is érdemes kispórolni.
A sziklakerti virág között fotóztam.
A három kicsi keretbe tettem képeket is.
Hm, kezdek belejönni…
Bizony, kezdesz belejönni 🙂 Akkor most kell minél többet gyakorolni! Hajrá, csak így tovább. Várjuk a következő projekt beszámolót!