Háztúra 2021.

Egy házban mindig van mit csinálni, szól az unalomig elcsépelt mondás, és tényleg!

Idén 10 éve lakunk itt és visszanézve a régi képeket körülbelül tavalyra sikerült eljussunk odáig, hogy nagyjából készen lettünk a főbb elrendezéssel, és kialakultak a terek, szobák funkciói, úgy, hogy az jó és élhető legyen mindenkinek.

Bizony kellett is hozzá ez a 10 év!

Erről a folyamatról írtam ebben a bejegyzésben még 2013-ban, innentől tudtátok követni a házunk lassú átalakulását. Ha van kedvetek lapozgassátok végig ezeket az írásokat, nézegessétek meg a képeket, a házunkról szóló cikkeket külön kategóriába szedtem a blogon.

Amikor beköltöztünk ebbe a használtan vásárolt, akkor kb. 15 éves házba, egy egyhónapos felújítással letettük az alapokat:

• Átalakítottuk a nappali (konyha,ebédlő, nappali) terét pár fal lebontásával, újraépítettük a fürdőszobát, egy külső kamrából zuhanyzót alakítottunk ki, és megcsináltattuk a konyhabútort az épített szigetes elrendezéssel.
• Az egész házba egységes fa padlózatot, svédpadlót raktunk és minden falat fehérre festettünk.

Ez volt az az alap, amit szépen lassan az évek alatt belaktunk, bebútoroztunk.

Sokszor szobáról-szobára költözködtünk, ahogyan a gyerekek nőttek és változtak az igényeink. (Sok kép a mostani állapotról a poszt legvégén)

Kialakult egy hangulat, amit nem neveznék stílusnak, mert inkább szedett-vedett cuccok (bútorok, tárgyak stb.) összedobigálásából lett, kicsit ilyen is, meg olyan is, de legalább a miénk.

Leginkább a vidéki és a rusztikus jelzőket tudom ráaggatni, némi népies felütéssel (korondi váza, parasztbútorok), de egyes kiegészítők kicsit franciásak (nappali csillár), vagy épp bohémak (makramé, erős textúrák) de a főbb berendezés leginkább az angol countryból táplálkozik, erős magyaros jegyekkel.

Akik régebben követik a blogot tudják, hogy abbamaradtak a házfelújításos beszámolóim. Most felveszem újból a fonalat, mert szeretném veletek megosztani, hogy mire éppenhogy berendezkedtünk, újabb és látványosabb változásokat tervezek.

Nem kell nagy dolgokra gondolni!

Egy bútorfelújítós példával élve, mindig el szoktam mondani, hogy ha a bútorfelújítás 100%, akkor abból 80% a bútor szerkezeti előkészítése, a tényleges felújítás, és “csak” 20% az élvezetes rész, a festés! Szóval úgy érzem, hogy most kezdődik nálunk a “élvezetes rész”, csak most lakberendezési szempontból, mert erős finomhangolásra szorulunk!

Mit értek ez alatt:

• Vannak bútorok, melyekről kiderült az évek alatt, hogy nem annyira működnek, nem töltünk ott időt.
• Néhol meg pont hiányoznak bútorok, hiányoznak funkciók.
• Nem tudok kibékülni a hófehér falakkal. Mivel színekkel dolgozom, és “munkaeszközöm” a Pinterest már nehezen viselem a színtelenséget, izgat, hogy milyen lenne a lakás ennél színesebben
• A gyerekek megnőttek, már határozottabb elképzeléseik vannak a szobájukat illetően, ez folyamatos változtatást kíván
• Bár én kifejezetten szeretem, túl nagy a zsúfoltság, alapos szelektálásra és lomtalanításra van szükség
• Soha nem volt időm véglegesíteni a dekorációt: üres falak várják évek óta a szekrényekben gyűjtögetett képeket, plakátokat.
• Tipikus suszter cipője dolog: számtalan festetlen bútor és ajtó várja a házban, hogy átszínezzem
• Nincs kialakult stílus, a “minden tetszik” csak káoszt szült, most szeretném  átgondolni jobban

Tehát látjátok ezek nem egetrengető nagy dolgok, mégis sok-sok apróság, ami az évet alatt magától alakult, és sajnos nem egy meghatározott terv szerint. Mostanra alakultak ki a végleges terek, a szobák funkciói, a megfelelő mennyiségű és minőségű tárolóhelyek.

Ezért érzem azt, hogy most egy óriási tabula rasara van szükség!

Az elkövetkező időben tehát az a terv, hogy végig fogok menni a házon, szobáról szobára, funkcióról funkcióra és alaposan átgondolom, átrendezem és átalakítom azokat. Aztán ha végeztem, majd kezdem elölről!

Mutatom, hogy hogy nézünk ki most, ez a kiinduló állapot, a látvány az előszobából.

A nappalit uralja a konyha és ebédlő párosa, de így szeretjük. Itt főzünk, közben lehet kifele bámulni az ebédlő ablakán, a gyerekek a nagy asztalnál tevékenykednek, néha szól a tévé vagy a zene a nappaliból. Ha vendégek jönnek, itt vagyunk, ülünk az asztal körül, aki épp főz sincs egyedül. Sokszor beszélgetve körbeálljuk a pultot. Az ünnepi ebéd után ücsörgés és kávézás a nappaliban, némi tévézés, karácsonykor itt áll a feldíszített fenyőfa stb.

Szóval az élet zajlik, ez a ház lelke és központi tere.

A nappali közelebbről fotózva. Sajnos nem működik olyan jól, de most direkt nem írok semmit, majd lesz külön bejegyzés minden helyiségről. Számos kompromisszum van ebben a szobában, így most megpróbálkozunk kicsit mással.

Kialakult a hálószobánk végleges helye is, ami az évek alatt többször vándorolt a házban szobáról szobára. Innen nyílik a nappaliból. Ez a legkevésbbé “kész” helyiség, soha nem volt idő befejezni, ez látszik is a szedett-vedett bútorokon, natúron hagyott fürdőszoba ajtón, a csupasz falakon, a béna függönyözésen, és nem is sorolom..

Visszatérve a központi nappali-ebédlő-konyha terébe, a konyha: Erős vidékies elemekkel, fókuszpontban a lelógó edénytároló. A sok fa, a régi tálalószekrény eléggé rusztikus, ezt próbálják ellensúlyozni a fém, öntöttvas fogantyúk és az ipari jellegű lámpák, amiből most épp nem látszik a képen egy sem.

Ám így is eléggé “sok” és kupis, pedig a fotó előtt esküszöm rendet is raktam! 🙂 Szóval itt van bőven tennivaló.

Innen vezet egy folyosó a gyerekszobák felé, előtérben a wc és a fürdőszoba ajtajai, melyek évek óta átfestésre várnak. A folyosón korábban régi fotó galéria is volt, ami egy tisztasági festés alkalmával lekerült. Ez a nagy falszakasz egy óriási fehér vászon, bármi lehet belőle.

A gyerekeknek (14, 11, 8 évesek) mostanra lett saját szobája és nem hegyén-hátán, összevissza vannak, hol együtt, hol külön. Mindenkinek saját kuckó, ami most az online oktatás miatt nagyon is jól jött, örülök, hogy eljött ez az idő is.

Az előszobaszekrény a lépcső alatt kapott helyet, a cipőket és a kabátokat rejti.

Külön szobában, kultúráltan tudjuk fogadni és altatni a vendégeinket. Egyelőre ez lett most a “kupiszoba” is egyben, de ez lett a bekuckózós, tévénézős szoba is, illetve ez a szoba a home office szent grálja, mert ide lehet menekülni egy-egy konferenciabeszélgetésre is, ahova nem hallatszik be az online oktatás. Jelenleg sajnos itt gyűlnek a lomok is, szóval valódi multifunkciós helyiség, sajnos nem a legjobb értelemben. 🙂

A lépcsőfordulóban van egy óriási – hivatalos – dolgozósarok egy nagy asztallal, ez Férjnek áldás, ő “hómofiszban” dolgozik évek óta. Persze ez akkor működik, ha a többiek nincsenek otthon, mert nem lehet rázárni az ajtót… szóval ez most az online oktatás kellős közepén nem annyira jó, de ez van.

Lett mosókonyhánk, ami óriási áldás, nem tudok elég hálás lenni érte. Azóta nem a nappaliban száradnak a ruhák és nem a fürdőszobában kerülgetjük a mosásra előkészített kupacokat.

A tárolás is megoldódni látszik, a ferde falak mentén végig szekrények lesznek hamarosan, itt még (jobbra a képen) azok hiányoznak.

Szóval látjátok, hogy sok még a tennivaló az egész házban.

Ha van kedvetek végigkövetni az utat, akkor szeretettel várlak benneteket! (még több kép a cikk legalján)

Tudjátok, én nem vagyok lakberendező, csak nagyon szeretem a lakberendezést, kikapcsol, feltölt a vele való foglalkozás. Többnyire a trendek után loholok, tehát inkább követő vagyok, de ezt sem minden áron, szeretem mindenből kiszedegetni azt, ami nekem tetszik és természetesen közben belecsempészem a bútorfestést is.

Ajánlásaim, ahonnan inspirálódok és tanulok:

Szívből ajánlom Krivarics Ditta, Otthonkommandó Találd meg az otthonod stílusát I. és II. tanfolyamait, melyeket az évek során újra-újra előveszek, most éppen úgy döntöttem végül, hogy újra hallgatom az egészet. Mindkettőt.

Nagyon szeretem Trom Kata könyeit és holisztikus hozzáállását a lakberendezéshez. Bár egyelőre úgy érzem nem tudok felnőni a feladathoz, hogy teljesen átlényegülve annyi időt szánjak egy tér megértésére, mint amennyit az megérdemel, de a könyv segít abban, hogy bátrabban menjek a megérzéseim után. Hiszen mi élünk itt, mi tudjuk és érezzük, hogy mi lesz a jó nekünk. A lakberendezés is pszichológia, egy önismereti út.

Mivel az egész átrendezős-felújítós mizéria egy óriási nagy rendrakással és lomtalanítással kell kezdődjön, ezért szívből ajánlom nektek Lipták Zitát, sparkjoy_home néven fut instagramon, ő hazánk első okleveles KonMari® tanácsadója. Bár most én azt gondolom, hogy a saját otthonommal egyedül is megbírkózom, de sosem lehet tudni. Zitát amúgy személyesen ismerem, évekkel ezelőtt vásárolt a Nemiskacatban bútorfestéket és már akkor lenyűgözött a precizitása, ami egész lényéből árad. Azt érzem, hogy a KonMari® módszer képviselőjeként ő most nagyon a helyén van, nagyon hiteles és ez átjön az egész tevékenységén.

Évekkel ezelőtt sokkal több lakberendezési blogot követtem, mint manapság – idő hiányában – de kettő van, amit ha facebookon meglátom a posztot átkattintok a bejegyzésre:

Az egyik Wein Krisztina Napiszemtorna blogja, aki nem sűrűn ír – gondolom dolgozik 🙂 – de amikor ír, akkor süt belőle is és a megoldásaiból a humor és végtelen ötletesség és kreativitás. Kb. ő az aki a sz.rból is képes várat építeni, és meg is teszi. Imádom! Emellett természetesen belsőépítészeti és lakberendezési munkássága profi.

És ha már a humornál tartunk, akkor mindig mosoly csalnak az arcomra Merci és Ancsa dekor párosának munkái. Stílusuk szerintem messze előbbre mutató, mint a mai átlag magyar ember gondolkodása a lakberendezésről. Profizmusuk és vagány, sokszor extravagás megoldásaik nagyon izgalmasak, a dekoráció és az eklektika nagymesterei, és úgy tűnik, hogy ezt azt egészet kisujjból, tök lazán csinálják! A sok fehér/fekete és retro, amit használnak nekem amúgy nem is stílusom, de ez most tök mindegy, örülök, hogy most márciusban megint beizzították a blogjukat.

Szóval várlak benneteket szeretettel végigkísérni az átalakulást, és ha van valami építő ötletetek, meglátásotok, ne tartástok magatokban, lehet hozzászólni a poszt alatt!

Képek még:

Fotók: Jurassza Zsófia