Többen kérdezitek, hogy honnan szerzem be a kacatjaimat. Nos, amióta röghöz kötött otthon ülő kismama lettem – immár hét éve – , azóta én is a lelkesen vaterázók népes táborát gyarapítom!

Ha valaki véletlenül nem tudná, a Vatera az egy online aukciós piactér, azaz egy számítógépes felület, ahol licitálni lehet eladó tárgyakra, és Te is eladhatod a saját cuccaidat, ha szeretnéd.

Sokan, akik ismerik is a Vaterát, ódzkodnak tőle: “Hogy vegyek meg valamit, amit nem is nézhetek meg, ráadásul azt sem tudom kitől veszem?!”

“Te hogy mersz egyáltalán vásárolni?” – kérdezitek Tőlem. Nektek szól ez a cikk, a saját tapasztalataimmal fűszerezve.

Az elmúlt években több százezer forint értékben vásároltam a Vaterán, és összesen kétszer jártam pórul. Egyszer 3000,- ft-ot veszítettem, ennek a pénznek bottal üthettem a nyomát. A másik esetben azonban az összeg túl nagy volt ahhoz, hogy veszni hagyjam, és nem átallottam rendőrségi feljelentéssel is fenyegetőzni. Ezen kívül, szinte éjjel-nappal, kifejezetten idegesítő időpontokban hívogattam az illetőt, aki végül visszautalta nekem a pénzt.

Mindkét esetben NEM használt bútort vásároltam, hanem műszaki cikket, ill. gyerekruhát. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert kifejezetten az a tapasztalatom, hogy az “antik bútor” kategóriában kedves, rendes, pontos eladókkal lehet találkozni, akik kétfélék lehetnek.

Vagy profi eladók, ebből élnek, és bizony számlát is adnak. Ők végképp nem kockáztatják a jó hírüket azzal, hogy negatív értékelést kapjanak tőlem, mint vásárlótól, ezért gyorsan, pontosan reagálnak minden kérdésemre, megkeresésemre, és jó alaposan becsomagolva, leütéstől számítva egy héten belül prezentálják is a megvett cuccot.

A másik a magánvevő, aki vagy hagyatékot árul, vagy csak simán lomtalanít.

Számomra vaterázni nem a “Holnapra muszáj venni a gyereknek egy fekete szoknyát, mert ünnepség van!”- kategória, hanem inkább a “Mi a szöszt vegyek fel a Zsófi esküvőjére, kiruccanok egyet nézgelődni.” – kategória! Nem kötelező, hanem szórakoztató!

Ezt nagyon fontos elmondani, mert alapvetően pozitív hozzáállásra azért itt szükség van.

Az első, a regisztráció folyamata. Ezen túl kell esni, nincs mese, ahhoz, hogy az ember teljes körű felhasználójává váljon a felületnek, tehát venni, és eladni is tudjon. Én nem is a technikai részét szeretném körbejárni, hanem inkább azt megmutatni, hogy én hogyan használom a felületet.

Egyszer egy barátunk nálunk járva – amikor látta, hogy mi mindent vásároltam már a Vaterán- , megjegyezte, hogy: “Akkor te egész nap a Vaterán lógsz?!?” Hát nem egészen így van, de lássuk lépésről lépésre az egyes fázisokat:

Belépés után a következőkre kattintok: Kategóriák – Gyűjtemény és művészet – Antik, régiség – Bútor.

(A cikk további részében tehát azt veszem alapul, hogy ebben a menüben vagyunk, és hogy mindannyian tisztában vagyunk olyan fogalmakkal, mint villámár, minimálár, fixár stb.)

Hogyan nézgelődök?

  1. Az egyik, hogy fáradt vagyok, és CSAK ÚGY szörfözök egyet a Vaterán, pihenésképpen. Ilyenkor nem szűkítek tovább a kategórián, megnézem, ami épp az utamba kerül, és ha tetszik, beteszem a “Megfigyelt árúk” menübe, hogy később, ha több időm van tüzetesebben megnézhessem. Ilyenkor általában kevés időt töltök az oldalon, de a nagy fogásaim is többnyire innen származnak.
  2. A másik, hogy célirányosan VALAMIT keresek, valami konkrétat. Akkor beírom, és igyekszem a lehető legjobban leszűkíteni a paramétereket. Erre a Vaterának nagyon jó felülete van. Ez a nehezebb ügy, mert általában az nincs, amit éppen keresel.
  3. A harmadik, hogy “nagy fogást” keresek, tehát valamit klasszat, legyen az BÁRMIT, de azt OLCSÓN! Ilyenkor limitálom az összeget, és a Vatera kidobja az alatti találatokat, ezek közül csemegézek.

Mindig a képeket nézem először, szelektálok, és ha tetszik, csak akkor megyek tovább a szövegre.

Hogyan döntök?

A döntéshez nagy mértékben hozzájárul az ára, és hogy, hol van a termék. Ezt leszűkítheted az elején, például, hogy csak maximum 5000 ft értékben szeretnél nézgelődni, vagy például csak a saját megyéden belül stb.

Maradjunk továbbra is az előző három esetnél.

  1. Az első esetben egyáltalán nem döntök, mert úgyis csak nézgelődni mentem, vagy szembejön velem a tuti, és azonnal döntök.
  2. A második esetben alaposan körbejárom máshol is a kínálatot, többet is a “Megfigyelt árúk” kategóriába teszek, és kérdezek! Ez nagyon fontos. Minden apró részletet meg kell kérdezni, amire kíváncsi vagy. Úgyis név nélkül teszed, tehát inkább kérdezz hülyeséget, mithogy a végén megbánd. Várd meg a választ, jelezd, hogy komolyak a szándékaid, mindig légy udvarias, és alkudj! Én mindig szoktam alkudni, ha látom, hogy a termék körül nincs mozgás. Ha nagy a mozgás, sokan licitálnak, akkor kivárom az aukció végét, és akkor teszem a meg a licitem.
  3. A harmadik esetben, ha fix áras a termék és tényleg olyan olcsó, akkor le kell ütni rögtön, kérdezés nélkül. Ha nem olyan olcsó, de álmaid bútora, akkor kérdezz, kérdezz, kérdezz!

Mit kérdezzél, ha bizonytalan vagy? Íme pár példa, ami hirtelen eszembe jutott:

  1. Szerkezetileg milyen állapotba van? Kell-e költs rá, és mennyit, hogy jó állapotba hozd?
  2. Hiánytalan? (alkatrészek, fiókok, fiókgombok, sarokpántok, belső polcok, akasztók, lábak, leesett részek)
  3. Szú van-e benne?
  4. Pontosan mekkora?
  5. Milyen nehéz? Biztos elhozza a posta? Ha egyedül mész be tudod rakni a kocsiba? Befér-e egyáltalán az autódba, vagy kisteherautót kell köcsönözz?
  6. A színe olyan-e, mint a képeken?
  7. Van-e rossz szaga a bútornak?
  8. Kérhetsz-e megtekintési garanciát? Ez nagyon fontos kérdés! Én 25-30 ezer forint feletti bútoroknál kivétel nélkül kérek rá megtekintési garanciát. Ez azt jelenti, hogy előre – tehát a kérdéseknél – megállapodsz az eladóval, hogy leütöd a terméket, elmész megnézni, és ha nem tetszik elállhatsz a vásárlástól, de emiatt nem adtok egymásnak negatív értékelést! Ezzel számtalan esetben éltem, de soha nem éltem vele vissza! Eddig minden esetben meg is vettem a bútort.

Hogyan vásárolok?

Tegyük, fel, hogy eldöntöttem, hogy megveszem a terméket. Alaposan, többször megnéztem a képeket, választ kaptam minden kérdésemre, megnéztem és elolvastam a szállítási és garanciális feltételek fület, leellenőriztem az eladó értékeléseit.

Tegyük fel a termék 1 ft-ról indult, a minimálárat már elérték, nincs villámára – amin rögtön le tudnám ütni -, 2500,- ft-on áll, én 6000-t adnék érte szívesen, még van 1 nap, hárman licitáltak eddig, a licitlépcső pedig 500,- ft. Ez ilyen árú terméknél ez elég nagy licitlépcsőnek számít, ami azt feltételezi, hogy az eladó azért többet szeretne kapni érte, mint amennyin most áll.

A licit: maximum összeg és automatikus! Tehát amit beírsz licitnél, az minden esetben az a maximális összeg, amit Te hajlandó vagy érte adni! Ha a licitálás során nem éri el a termék ára ezt az összeget, akkor is megnyerheted, és ennél alacsonyabb áron is a tiéd lehet. Tehát a maximális licit nem azt jelent, hogy rögtön erre az összegre ugrik a licit, hanem azt jelenti, hogy ez az a maximum összeg, amiért Te hajlandó vagy megvásárolni! Ha mégis azt látod, hogy erre az összegre ugrott a licit, akkor az azért van, mert közben más is licitált a termékre, és ez az összeg elérte az általad is beírt összeget!

Már csak 1 nap van, tehát jól állok, mert a termék meg sem közelíti azt a 6000,- ft-ot, amit én adnék érte. Ezen a ponton megnézem, hogy pontosan mikor jár le a termék. Ha akkor nem tudok gép előtt lenni, akkor most kell licitáljak. Ha úgy érzem, hogy biztos megér nekem 6000-t, akkor rányomok pl. 6012,- ft-ot. Azért ennyit, mert ha 500,- ft-ként megy a licit, és ezt mindenki be is tartja, akkor ha az utolsó licit 6000,- ft lenne, akkor is én fogom elvinni, mert az enyém egy picit magasabb.

Ezt a trükköt persze más is ismeri, tehát nem mindig jön be, de nyertem már meg így licitet, hogy csak egy kicsit mentem a licitlépcső fölé.

Ha a lejáratkor gép előtt tudok lenni, akkor meg is teszem, és az utolsó 10 másodpercben licitálok. Ez akkor jó stratégia, ha nem slágertermék, nem licitálnak sokan, de az ára már épp azon a határon van, amit még hajlandó vagyok érte adni. Ekkor az utolsó 10 másodpercben leadott jó licit döntő lehet. Persze, ha valakinek a licitje – mivel a licit ugye automatikus – jóval magasabbra van beállítva, mint az aktuális ár, akkor esély sincs felvenni a versenyt, de az esetek nagy százalékban ez egy nyerő stratégia lehet!

A legfőbb szabály, hogy azt kell megvenni, ami van: ha jó áron adják, tudod hogy kelleni fog, lehet hogy nem most, akkor meg kell venni MOST, mert később már tuti nem lesz, vagy tuti nem olyan.

A másik, hogy tudni kell várni! Ha valami nagyon tetszik, de nagyon drága, és látod, hogy nincs körülötte mozgolódás, akkor várni kell! TÜRELEM!

A kincskeresés-szerű vaterázáshoz nagymértékű rugalmasság, játékosság, gyors döntési képesség, türelem, és hidegvér kell. Aki szeret lomizni, és turizni, az pontosan tudja miről beszélek.

Aki mindezeket utálja, egyszerűen csak használt cuccot akar vásárolni olcsón, az szűkítse a paramétereket fix árra, ezzel azonnal leütheti a kívánt terméket, és használja úgy a felületet, mint egy sima webáruházat.

Hogy mi a garancia, hogy tényleg azt kapod, amit megvettél? Igazából semmi!

Valójában pedig a természetes, veleszületett hited az emberekben. Nem kell ezt sem túlmisztifikálni, az emberek alapvetően nem azért árulnak a Vaterán, hogy téged becsapjanak, és aztán jót röhögjenek a markukban. Persze Ők is szeretnének jól járni, meg Te is, de ez egyáltalán nem lehetetlen.

Ezeket mind a Vaterán vettem.

vatera

vatera

vatera

vatera

vatera

vatera

Észrevettem, hogy nemsokára megújul a Vatera, az új felületet tesztüzemben itt megnézheted.