Manapság nagyon népszerű az újrahasznosítás témája, én is erről fogok most írni. Történt ugyanis a közvetlen szomszédságunkban valami, ami elgondolkodtatott a tekintetben, hogy megint felkaptak egy olyan dolgot, ami tulajdonképpen a világ legtermészetesebb dolga, az ember évezredek óta ezt csinálja, csak a városi ember elfelejtette és most azt hiszi, feltalálta a spanyol viaszt.
Mert nézzük meg mit csinálok én, az egyszeri városi lány a panelból, kiterjedt falusi rokonság híján, ha szeretném becsempészni otthonomba a vidék hangulatát, hát nekiállok az interneten használt faanyag után kutatni, és bontásból származó téglákat keresni. Valójában, amit én csinálok, az a “mű” újrahasznosítás, mert direkt ilyen anyagokat keresek, kutatok.
Aztán vannak a szomszédok, akik tényleg újrahasznosítanak, akik nem dumálnak róla, hanem tényleg meg is csinálják!
És hát, valljuk be, ez az igazi!
Ők a közvetlen szomszédaink, nagyon kedves emberek! Falun, a rokonaik lebontottak egy disznóólat. A disznóól anyagából pedig, amik értékes akácfa deszkák, a két férfi, a Férj és a Sógor 2 hónap munkájával – napi pár órás barkácsolással – , teljesen saját kezűleg, összeraktak egy ilyen helyre kis pavilont, és hozzá a kerti étkezőgarnitúrát!
Igen, EZ tényleg újrahasznosítás. Ebből a szemszögből nézve vicces, hogy én direkt antikolok dolgokat, hogy olybá tűnjön, mintha, pedig á dehogy…
Nézzétek ezeket a régi deszkákat, milyen szépek!
Imádom a göcsörtöket!
A padló is újrahasznosított faanyag; elbontott kőműves állványból készült.
Kerti garnitúra tényleg 100% újrahasznosított fából!
Gratulálok Nektek Peti és István!