Lehet, hogy néha nem úgy látszik, de akik régóta követik a blogot tudják, hogy egy nagyon kicsi cég vagyok/vagyunk, de az elejétől fogva, amikor még szó sem volt vállalkozásról, már akkor sem féltem kockáztatni és bevállalni azt, hogy néha magasabb lécet kell megugrani, mint amit látszólag tudok.

Megjelenni egy országos kiállításon pont egy ilyen nagy ugrás, anyagilag, emberileg, családilag.. szóval minden szempontból. Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan családom, barátaim és segítőim vannak, akikre mindig támaszkodthatom és együtt mindig minden sikerül – ezzel a tudattal sosem félek belevágni.

Köszönet a Rotera Filmnek a kisvideóért, ami klasszul visszaadja milyenek is vagyunk mi, amikor kitelepülünk:

 

Remélem a képek visszaadják azt, hogy milyen sokat is készültünk, mennyire vicces volt a mi kis, színes standunk a sok tényleg nagyon professzionálisan megépített nagy stand között, és hogy mindenki mennyire beleadta szívét-lelkét. 🙂

 

 

Egy nagyon személyes képpel búcsúzom, együtt Tünde barátnőmmel, aki nem olyan régóta a másik “lelke és mozgatórugója” a nemiskacatnak, legjobb barátnőm.

Következő kiállításunk és eseményünk Kapolcson lesz, ott találkozunk!

Szeretettel,

Enikő