Most megmutatom hol szoktam dolgozni.

Ez a hely a padlásunk: télen dermesztően hideg, nyáron elviselhetetlenül forró, és nincs ablaka. Az egyetlten fényforrás a nyitott ajtó. Úgyhogy minden alkalommal, amikor valalmit szeretnék csinálni kipakolok az ajtó előtti “sóhajok hídjára’, ami összeköti a pince dombos teteje és a padlásajtó közötti kb. három méteres szakadékot.

Ez a padlásfeljáró így nézett ki régen.

padlásfeljáró

A híd korhadt fáit csak a lélek tartotta, ezért lecseréltük egy gyerekbiztosabb és stílusosabb változatra, most ezen a szélesebb fahídon lehet megközelíteni a padlást.

fahíd padlásfeljáró

Általában ezen a hídon készülnek a felújítás közbeni fotók, mint például ez is.

fésülködő asztal két rétegben festve ASCP

Két év alatt sikerült a cuccaimból – festékek, ecsetek, rongyok, vedrek, várakozó bútorok – akkora kupit csinálnom, hogy a rendrakás már nagyon égető volt.

rendetlenség

Rendrakás után már kellemesebb, szellősebb.

rendrakás után

Tuningolásra váró szerzeményeim, azaz átfestésre váró bútorok.

átfestésre váró bútorok

A lenti képen, a jobb oldali ikeás kamrapolc ikonikus darab: az első közös bútorunk ez volt, amikor összeköltöztünk a férjemmel az albérletbe. Ott konyhabútorként funkcionált. Azután, amikor összeházasodtunk az első lakásunkban gyerekszobabútor lett. Természetesen a házba is hoztuk magunkkal, de szegény egyre lejjebb süllyedt a ranglétrán, már csak cipőspolcként használtuk az előszobában.

Régi fénye egy pillanatra újra felragyogott, amikor készen lettem az előszobával, és visszakerültek rá a játékok a gyerekek játszószobájában. Most nyáron azonban végképp száműztem oda, ahová való: a padlásra.

Így szép rendet tudok majd tartani a festékeim között.

ikea kamrapolc

Ilyen volt előtte – ilyen lett utána. Végre!

iIlyen volt előtte ilyen lett utána

Most már csak pár ablak kellene, több fény, egy zárt tárolószekrény, egy munkaasztal, egy… ajjaj…