Én- megmondom őszíntén – csak pár hónapja ismerem ezt a kifejezést, ami pinterest-es szörfözgetésem egyik eredménye. Ott olvastam először ezt, hogy “shelf-styling”, ami körülbelül annyit tesz, hogy az a mód, ahogyan a dolgokat elrendezed a polcon.
Gyorsan készítettem is egy albumot magamnak a téma számomra érdekes képeivel – ITT MEGNÉZHETED – , bár számomra először elég megmosolyogtató volt a gondolat, hogy lám, ezt eddig is csináltam, mégis ez is egy külön valami, aminek neve is van.
Szóval most már ti is tudjátok, hogy ez lakberedezési berkekben egy külön szóval illetett tevékenység, és egy fontos mometuma lehet egy enteriör összképének az, hogy a nyitott polcokon hogyan vannak elrendezve nemcsak a könyvek, hanem bármi, amit oda teszünk.
Nem sokkal e felfedezésem után két cikket is olvastam a magyar lakberblogok kínálatából, ami ezzel a számomra pont akkoriban aktuálissá váló kérdéssel foglalkozott. Az egyik Kicsi Háztól az Így dekorálj polcot, és a másik a kifejezetten könyvekre fókuszáló Könyv-tár című Lakjunk jól!-tól.
Mindekttő jól összefoglalja a téma érdekességeit a blogger saját, egyéni hangjával fűszerezve.
Könyveim elrendezése
Ezek után kíváncsi voltam, hogy vajon én – nyílván felvértezve egy csomó előzetes inspirációval – de mégis elsősorban saját zsigerből, hogyan állok neki a nemrégen készen lett új KÖNYVESPOLCUNK megtöltésének.
Hát így…
És ez lett belőle:
A szempontjaim:
1. Egy téma egy helyre.
A szakácskönyvek, az otthonról szóló könyvek, a kertészeti témájú könyvek, az egyéb albumok, a szakkönyvek, az ifúsági könyvek, a könyv-sorozatok, az azonos írótól származóak egy kupacban vannak.
A kupacokon belül azonban erősen figyelembe vettem a dekorációs szempontokat is.
2. Témán belül a méret a következő meghatározó.
3. A témán belül egy írótól származó könyvek egymás mellé kerültek.
Ha ezek nem egy méretűek, akkor a méret (a könyv nagysága) erősebb az azonos írónál.
4. Ha stimmel témában, íróban, méretben, akkor ezeken belül jöhet a szín szerinti elrendezés, hogy adjunk valamit a látványra is.
Ezeket a könyveket például az tartja össsze, hogy híres emberek életéről szóló regények. A két széléről indítottam a magasakat, és nem átallottam szín szerint rendezni őket. Balra a sötétek, jobbra a világosak, középen a színes maradék.
Nálunk a horizontális és vertikális elrendezés nagyrész kényszer, mert nincs annyi magas polc, mint amennyi magas könyv (ezt beáldoztam azért, hogy legyen még egy polcunk). Ettől függetlenül ott is alkalmaztam, ahol egyébként nem lett volna rá szükség, csupán csak a látvány miatt.
Férj például nem szereti ha túllóg a könyv a polcon, mint itt fent…
Abban is biztos voltam, hogy nemcsak könyvek fognak rá felkerülni, hiszen a padláson már évek óta több doboz várakozott haszontalan, de számomra mégis kedves porfogókkal megtömve, mégis azért a könyvek az elsők.
Az elefántgyűjteményem
Imádott porfogóimat így erősen megcenzúrázva csak a kedvenceket tettem ki, az elefántot választva ki, mint a könyvespolcon végigvonuló téma. Gyerekkori gyűjtőszenvedélyemből ez az egy élte túl az évek múlását.
Tudatos szempont volt, hogy könyvre nem tettem tárgyat. Én nehézkesnek tartom így a könyv leemelését, így is elég gond, hogy esetleg rajta nyugszik még vagy három…
Mindazonáltal tisztában vagyok vele, hogy a jövő az e-könyveké. A gyerekeim úgy nőnek fel, hogy a csúcstechológia korlátozott szinten ugyan, de napi vendég mindennapjainkban. Van nekik i-padjük is, mert megörököltek egy – tudom, hogy ez most viccesen hangzik – “kiszuperált” darabot. Nem vágytak rá, épp ezért nem is kérkednek vele, olyen nekik, mint suszternél a kaptafa. Van e e-könyv olvasónk, és számítógépünk, és valószínűleg a gyerekeim már többet fognak gombokat nyomogatni, mint papírlapot lapozgatni, de azért azt se felejtsük el, hogy egyelőre igazi könyvekből tanulnak olvasni az iskolában, és remélem ez még sokáig így marad.
Szóval hiába az online világ, neveltetésünknél fogva a nyomtatott könyv szeretete és tisztelete beépült a hagyományainkba és nemhogy helye, de kiemelt szerepe van a családunkban. A jelszó, hogy könyvet nem dobunk ki. Nagyon örülünk a könyvespolcunknak.
Gyönyörű végeredmény, remélem most már te is elégedettséggel dőlsz hátra!
Mi is most tervezünk könyvespolcot, nem kis fejtörést okoz a látszólag egyszerű feladat 🙂
Szubjektív, de nekem az fura, ha a fektetett könyvek gerincén fejjel lefele van a felirat 🙂 Tudom, hogy akkor a könyv címoldala van lefelé, de mégis. Ettől függetlenül szuper lett!
Igen, tényleg jólesően gusztálgatom esténként. 🙂 Nem hiszed el, de ugyanezt kérdeztem én is a férjemtől, hogy mi legyen ezekkel a könyvekkel, amelyeknek normálisan rakva fejjel lefelé van az írás a gerincén. Mire a férjem rámnézett – tudod, azzal a “most normális vagy, ennyire nem lehetsz maximalista?! kifejezéssel – és minden marradt így, ahogy volt. 🙂
Férfiak 😉