Haring ihlette kisbútor sgraffito technikával

A Praktika magazin 1997-ben jelent meg először és nálam mindig a gyerekkoromat idézi. Persze, természetesen azóta többször megújult, de több, mint húsz éve küldetése, hogy

csináld magad ötleteket adjon a kreatív kedvű alkotó embereknek, a kicsiktől a nagyokig, és ez önmagában eléggé tiszteletre méltó.

Bútorfestés az újságban is

Az elmúlt években egyre több cikk jelent meg a bútorfestésről a lap hasábjain, aminek nagyon örülök, és még velem is készült két alkalommal egy-egy interjú.  Kifejezetten hálás és büszke vagyok arra az időszakra, amikor kiváló bútorfestő szakember barátainknak és Annie Sloan forgalmazó társunknak, Az Asztalom Műhelyének évekig volt állandó rovata a Praktika magazinban, ahol Erika és Andi a bútorfestés széles spektrumát bemutatták, számtalan gyönyörű bútorral örvendeztetve meg az olvasókat.

A tavaly novemberi velem készült interjú után ezért is volt óriási megtiszteltetés, amikor a Szerkesztőség megkért, hogy pár bútor erejéig idén én mutassam be a bútorfestés tevékenységét a nagyközönségnek, így megszületett az az együttműködés, melynek keretében 2021-ben 4 alkalommal láthattok tőlem egy-egy bútort a Praktika hasábjain.

Minden alkalommal arra törekszem, hogy teljesen kezdők számára is egyszerűen megvalósítható bútorfestési ötletet adjak, de azért legyen bennük valami kis apró csavar.

Az első bútorfestés, amiről most fogsz olvasni a 2021. júniusi Praktikában volt látható és olvasható és egy nagyon régi, de egyszerűen megvalósítható, a bútorfestésben is használható technikát, a sgraffitot mutatja be, egy olyan bútoron keresztül, melyet Eliza lányomnak festettem a szobájába, éjjeliszekrénynek.

A raktárunkban találtam egy nagyon rossz állapotban lévő kisbútort, amit ajándékba kaptam egy nagyon kedves ismerősömtől, aki az apukájától örökölte.

Nagyon tetszett a formája a kisbútornak, igazi kis praktikus kisszekrény! Különlegessége, hogy gurulós, ettől úgy éreztem még hasznosabb. Emellett ez a játékosságot juttatta eszembe: játékosság – gyerekbútor – a lányomnak kell éjjeliszekrény – Eliza szereti Keith Haringet – Haringnek játékos figurái vannak .. így indult be az agyamban egy asszociációs folyamat, amiből még ezen a ponton nem láttam pontosan mi is lesz.

Alaposan átnéztem a bútort. Első ránézésre nem is tűnt vészesnek a helyzet, de aztán kiderült, hogy egészen mély karcolások vannak a felületen és helyenként a furnér teljesen elvált a felülettől. Hmm.

Ezt a bútort tökéletesen helyrehozni iszonyú munka, ráadásul nem is ér annyit, a furnér alatt régi deszkát találtam, az oldalán, mintha beleharapott volna valaki, a hátlapját csak a végzet tartotta stb.

Ez aztán az igazi újrahasznosítás kihívás!

Van egy bútor, ami funkcionalitásában nagyon klassz, de rémes állapotban van és nem is éri meg kompletten felújítani. Mégis hogyan lehet a bútor hátrányaiból  úgy előnyt kovácsolni, hogy ne kelljen túl sokat küzdeni vele, de vállalható legyen a végeredmény, akár egy nagy presztizsű diy magazinban is?

Miközben járt az agyam megcsináltam az alapos állapotfelmérés utáni javításokat:

• leszedtem a leváló furnért, addig, ameddig lejött
• a helyét kitapaszoltam és szintbe csiszoltam
• ahol málló festék volt és mély barázdák, ott megcsiszoltam a felületet gépi csiszolóval
• a tetején is tapaszoltam és szintbe csiszoltam, de nem törekedtem a tökéletességre, mert

itt már tudtam, hogy egy olyan technikát fogok alkalmazni, ami segít elfogadni a tökéletlenséget (ezeket a technikákat imádom, van belőlük pár a tarsolyomban), kihangsúlyozza a játékosságot és eléggé bohém lesz egy kamasz szobájába.

A választott technika a sgraffito. A sgraffito (olasz szó) egy faldekorációs technika, melyben különböző színű vakolatrétegeket vonnak egymásra és a fölső rétegbe belekarcolva a mintát előtűnik az alsó színe. Ezt kerámiáknál is használják évszázadok óta. Fénykorát az olasz reneszánsz idején élte, innen az elnevezés.

Ennek a technikának egy egyszerűbb felhasználása például a bútorfestésben, amikor a felvitt két különböző színű festékréteg után egy arra alkalmas eszközzel mintát karcolsz a még nedves festékbe. Ezt bármilyen színnel/színekkel és bármilyen eszközzel megteheted. Íme egy példa Annie Sloan oldaláról a sgraffito technikára.

Nos, kezdett összeállni a kép a kisbútorra:

• befestem a komódot mindenféle színre, foltokban, össze-vissza
• a második réteg festék Graphite lesz
• amibe Keith Haring /amerikai pop-art művész/ ihlette mintákat fogok belekarcolni

Mivel én nem tudok olyan ügyesen rajzolni magamtól, a leendő tulajdonos viszont képzőművészeti oktatásra jár, egyértelmű volt, hogy ezt a nemes feladatot delegálom, és megkértem szépen Elizát, hogy tervezze meg papíron a bútor egyes oldalainak a rajzait. Mégiscsak az ő szobájában lesz, rajzolja meg magának, Haring után szabadon!

Eléggé viccesen nézett ki foltosan:

Ezt követően elkezdtem befedni a felületet Graphite színű festékkel.

Szakaszosan haladtam, egyszerre csak kicsit területet befedve, mert a festék gyorsan szárad. Tehát festettem, néztem a papírról az előrajzolt mintát és egy kínai evőpálcika, illetve az ujjammal egy rongy segítségével belerajzoltam Eliza mintáit a még nedves festékbe.

Itt látszik, hogy egyszerre tényleg milyen kis részenként haladtam. Először pálcikával megrajzoltam a vonalakat…

… majd az ujjammal kiszélesítettem. Utána mentem tovább: fekete festék, karcolás és így tovább.

A lenti képen szépen látszik, hogy a felület a festéssel is ugyanolyan barázdált maradt, mint eredetileg volt, a bal oldali “harapásnyom” kéklik a grafit festék alatt. Az egész nagyon vidám a fekete alól átsejlő sok szín miatt.

A felületzáró waxolás méginkább kihozta a színeket.

Ilyen volt – ilyen lett: a Haring ihlette kisbútor

Azért szerettem ezt a felújítást, mert annyira rossz állapotban volt szegény bútor, hogy bátrabban álltam neki én is valami bohémabbat tenni vele, mert tudtam, hogy ennél jobban már nagyon nem ronthatok rajta.

Tanulságok és tanácsok bútorfestséhez:

• Még bőven lehetett volna csiszolgatni, tapaszolgatni a bútoron. Én ezen nem sokat rágódtam, a tökéletlensége hozzátartozik a történetéhez.
• Közben jöttem rá, hogy meg kell előre tervezni a mintát, oldalanként, fiókonként külön-külön. Nem lehet improvizálni, mert annyira gyorsan szárad a festék, amiatt olyan pici szakaszokban kell haladni, hogy egy-egy minta több szakaszon keresztül bontakozik csak ki: tehát sokszor csak a felét, vagy a negyedét tudtam megkarcolni. Ahhoz, hogy lássam hol tartok nagy segítség volt a papíron megrajzolt terv.

Végül egy kulisszafotó Kurdi Zoli fotóstól, miközben beállítottuk fotózásra a kisbútort a Nemiskacat Látványműhely Amsterdam Green fala elé.

Köszönöm szépen a Praktika magazinnak a megtisztelő felkérést, izgatottan várom, hogy a következő bútort is bemutathassam nektek, amit egyébként már most, a 2021. augusztusi számban láthattok, olvashattok.

KÉPEK: Praktika és saját

Ha tetszik a bútor és a hasznosnak találod ezt a cikket, írhatsz nekem lejjebb a kommentekbe!

Kapcsolódó termékek